Neszméri Sándor jegyzete:
Alig telt el egy szünidőnyi idő azóta, hogy nap nap után olvashattuk, hallhattuk, szörnyűséges a Magyar Koalíció Pártja. A tisztújítást követően összeállt pártvezetés elfogadhatatlan stílust honosított meg, ráadásul eltért az eredeti értékektől, arról már nem is szólva, hogy „munkamódszerré fejlesztették a hazugságot”.
Hogy ez utóbbi „beszólást” Vladimír Mečiarnak címezte Milan Kňažko még a kilencvenes évek közepén? Istenem! Kit érdekel? Szegény ember vízzel főz, az önálló gondolkodás híjában szenvedő politikusok meg másoktól lopják az ötleteket. „Nem akadály, ha jól hangzik” – mondhatnók, merthogy időközben megalakult a Most Híd azokból a politikusokból, akik számára elviselhetetlenné vált az MKP új vezetésének stílustalansága, értékmentessége és hazudozása, ők hirdetik óriásplakátjaikon, hogy a nemzetiség nem akadály, ha a pék kenyere jó, az orvos gyógyít, a szomszéd meg segít. Ha nem jó a kenyér, nem gyógyít az orvos, a szomszéd meg nem segít, akkor már számít a nemzetiség – a plakátok megfogalmazásából logikusan adódik –, de ezt most hagyjuk!
Hagyjuk, mert az alig szünidőnyi idő után most meg azt hallom, olvasom szinte nap nap után, hogy az újra pártelnökké avanzsált Bugár Béla mást se szeretne, mint koalícióra lépni a Magyar Koalíció Pártjával, s nem is várna a jövőre esedékes parlamenti választásokig, már a novemberi kerületi önkormányzati választásokon közös listát kellene állítani. Hogy ne vesszenek el a magyar szavazatok — mondja a Most (éppen) Híd elnöke.
Én ezt nem értem. A péknél csak akkor nem számít a nemzetiség, ha jó a kenyér, az orvosnál, ha gyógyít, a szomszédnál meg, ha segít. A politikusnál akkor sem akadály, ha az illető stílustalan, értékmentes és még hazudós is? Hogy van ez?
A plakátokban lehet a hiba, gondolom végső elkeseredésemben. Mert ha az lenne ráírva: „Milyen párt a Híd? Mindegy, ha Bugár újra pártelnök lehet!” – akkor mindent értenék.
Megjelent a Szabad Újság e heti számában
