Figyelem a dunaszerdahelyi tiltakozó rendezvény utáni szlovákiai sajtóvisszhangot. Elsősorban a szlovák médiák és a szlovák parlamenti pártok vezetőinek reakcióit. A tapasztalatom egy szóba tömöríthető, elszomorító! A politikai elit részéről, alig akadt valaki, aki megértette volna a tiltakozó akció üzenetét.
Ki szándékosan, ki butaságból teljesen másról beszél, mint ami történt. Nem beszélve a szándékunkról, amellyel a többségi nemzet felé üzenni akartunk. Babiloni állapotok közé került az ügyünk.
Legyünk őszinték, ezt előre tudtuk, „borítékolható” volt. Hogyan tovább, hogy megértsék: nem a szlovák nyelv ellen, nem a szlovák nemzet ellen, hanem a tisztességtelen szlovák kormány és asszimilációs politikai szándékai ellen emeltük fel a szavunkat. Minden demokrata e földön ezt tenné, ha olyan sérelmek érnék, mint ami bennünket ér már három éve.
Hogyan tovább?
Meggyőződésem, hogy a magyar nemzet tagjai nem szorulnak mások ötleteire. Találékony a magyar. Nemcsak Nobel-díjas tudósaink száma bizonyíték erre. Néhány ötletnek már fül és szemtanúja voltam Pozsonyban. Megosztom Önökkel a tapasztalatom.
A csallóközi kőműves, aki a pozsonyi panellakások felújításán dolgozik, aki eddig illendőségből eddig csak szlovákul köszönt főnökének, a nyelvtörvény életbelépése óta először magyarul köszön. Ezt hallottam a piaci árustól is, aki hangos „jó napot” után még a kezével is lengetett felém, pedig még 20 méterre voltam a friss zöldséggel megrakott pultjától. Eddig csak halkan köszönt, amikor az árut kifizetendő a pultjához léptem. Most a szlovák vevőit fogadja így. A harmadik eset a posta előtt ért, tegnap. És ez volt a meglepetés. Egyik szlovák szomszédomba ütköztem, aki tömött táskával lépett ki onnan. Bizalmas beszélő viszonyba vagyunk, ritka rendes ember, igazi demokrata, többnemzetiségű felmenőkkel. Sokszor kér elénézést a butaságok garmadáért, amely minket, kisebbségeket ér nemzettársai részéről.
Zavartan nézett rám, ezért megkérdeztem. Valami gondod van? Igen, mondta kertelés nélkül. Kivettem a Posta Bankból a pénzemet, átviszem szembe, – mutatott a Tatra Bank felé. Neked nem kell magyaráznom, hogy miért? Gondolom, önöknek sem kell megmagyaráznom, hogy miért! Nyugdíjas, a bankban nyitott számlájára kapta a nyugdíját. Vette a fáradságot, és a velejáró ügyintézést, mert elvesztette a bizalmát a bankban. Példát mutatva sokunknak, mi a teendők a szlovák nacionalisták uralta postával szemben.
Azt is el kell mondanom, hogy bennem is motoszkált a felháborodás és a kényszer valami hasonló tettre. Mivel a postára már régen, ritkán járok, a postai csekkeket is interneten keresztül utalom át, mást találtam ki. Én, két napja az áruk gyártási helyét nézem. Zsolnán és környékén gyártott terméket nem veszek. Ez a magam tiltakozása a túldotált járás, és az onnan származó „szlovák szajkó” ellen. A sok gonoszság és sértések kieszelője, valamint a kormány ellen.
Mindnyájunk feladata, hogy kiálljunk jogainkért, és valamilyen formában kinyilvánítsuk azt. Sokszor a csendes ellenállás eredményesebb, mint a hangos tüntetés. Csak egyről ne feledkezzünk meg. Elmondani másoknak is miért és meddig teszem.
Én azért és addig, amíg ez a nyelvtörvény érvényben lesz!
Debrődi D. Géza
Felvidék Ma
