Kia Soul: Végre valami eredeti!

„A Kia végre merészet lépett: az új Soul mellbevágja az embereket” – írják magyarországi kollégáink a Soulról. Igazuk van. A dél-koreai márka ugyanis minőségileg folyamatosan javult az évek során, de igazán karakteres autót csak nem volt képes összehozni. Eddig. Mert a „Lélek” (a Soul magyar jelentése) már ilyen. Ennek az autónak tényleg lelke van. Alaktan
Rejtély, hogy lehet egy alapjaiban kocka formájú, szögletes-darabos kocsi ilyen, már-már misztikusan vonzó. Talán azért, mert oszlopait, tetejét, ablakai peremét, övvonalát tényleg mintha vonalzóval húzták volna meg, orra viszont olyan domború, mint egy túrabakancsé.

(A képek kattintással nagy felbontásban is megtekinthetők)

Vannak aztán izgalmas ívei is – a kerékjáratok, amelyek sajnos a fekete karosszérián nem érvényesülnek igazán –, és csodaszép, attraktív fekete keréktárcsái. Természetesen könnyűfémből. Szó nincs méregdrága extraopcióról: ezek a két magasabb szereltségi fokon alaplistásak! A teljesség kedvéért tegyünk még említést a több síkból álló fényszórókról és a magasra telepített, mutatós hátsó lámpákról; a külsőről ennyi elég is. Ami pedig a besorolást illeti, nem is olyan könnyű. Hasonló méretű és formájú egyterű ugyanis még csak akad (Škoda Roomster, Citroën C3 Picasso, Ford Fusion), de ilyen magas építésű már jóval kevesebb. Ilyeneket tényleg csak a legeslegújabbak között találunk: Nissan Cube, Škoda Yeti, vagy a fronthajtású Toyota Urban Cruiser.

Belvilág
Jól mutatnak a vezető előtti csőműszerek, izgalmasan emelkedik ki a műszerfal síkjából az alul lekerekített középkonzol. Tetején praktikus akármi-tartó van, amelynek helyén a leggazdagabban felszerelt modellekben egy további hangszórót találunk. A kisebb tárolórekeszek ezen a szinten „csak” belülről pirosak, ami – hm – ízlés dolga. A viszonylag sok kopogós műanyag a kocsi árkategóriájára emlékeztet – de inkább kopogjon a műanyag, ha alapáron jár a légkondi és az elektronikus menetszabályozó rendszer, mint esetünkben. A CD/mp3-as rádió – iPod- és USB- csatlakozóval – szintén standard. Az elülső ülések kényelme a legnagyobb jóindulattal is csak közepesnek nevezhető, hátul – két személy részére – kényelmesebb üldögélés esik. A csomagtartó kis túlzással akkora, amekkorának szeretnénk: az elválasztólap fölött 220, teljes alapméretben 340, a hátsó ülések előredöntése után 818 liter. Nagy előnye a dobozos forma és a tekintélyes magasság.

Az országúton
A cee’d-ből ismerős 126 lóerős, 16 szelepes benzinmotor kultivált járású, csak éppen pörgetni kell, ha érezni akarjuk az erejét. Ez pedig – a szögletes formákkal kombinálva – nem tesz jót a fogyasztásnak. A kocsival tehát kifejezetten disztingvált közlekedés javallott, de a gyári adatok ilyenkor is jórészt irreálisak. Mi a teszt során például – igaz, eléggé friss tempóban autózgatva – 7,9 literes átlagot produkáltunk. Az ötfokozatú kézi váltó szintén bevált konstrukció: precízen működik, a kar pályái rövidek és egyértelműek. A futóművet érzésünk szerint picit túl feszesre hangolták, de ebben az érzésben a 225/45-ös gumiknak is komoly szerepük lehetett. Cserébe a gyorsabb kanyarokban sem bólogatott a karosszéria. A kormányzás a direkt áttételnek köszönhetően élményszámba ment: egy közepes kanyarhoz elég volt 45 foknyi tekerés! A fékek egyenletesen és hatékonyan dolgoztak, úgyhogy – az alacsonyabb fordulatszámon jelentkező vérszegénységet leszámítva – kellemes élmény volt a Kia Soul terelgetése. Ami ráadásul a legtöbbször ámuló tekintetek kereszttüzében történt…

Vas Gyula (A szerző felvételei) , Felvidék Ma