Szarka László: Nyelv, kultúra, nemzet – érték- és feladatközösség

(Videó is) Dr.Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szólalt fel a szeptember 1-i dunaszerdahelyi nagygyűlésen:

Az 1825-ben a magyar nyelv művelésére létrehozott Magyar Tudományos Akadémia működésétől kezdve kiemelt fontosságot tulajdonít anyanyelvünk vizsgálatának, fejlesztésének. Közép-Európában a nyelv, kultúra és nemzet hármas egysége a 19. századtól napjainkig magától értetődő sajátossága az itt élő népek fejlődésének. Anyanyelveink így váltak nemzeti nyelvekké, a nemzeti kultúrák és a nemzeti közösségek legfontosabb összetartójává, megkülönböztető jegyévé. A nyelv a nemzet kiemelt fontosságú szimbóluma, önazonosságunk fundamentuma. S aki ezt saját nyelve kapcsán így gondolja, köteles minden más közösség nyelvét is tiszteletben tartani.

A régiekkel együtt valljuk: a legkisebb nép és a legkisebb nyelv az isteni gondviselés műve. A magyar nyelv mellett jórészt a soknyelvű Magyar Királyságon belül fejlődött ki a modern szlovák, román, rutén és szerb nemzeti nyelv is. A legjobb magyar politikusok – Széchenyi István, Deák Ferenc, Eötvös József – fontosnak tartották a nem magyar nemzetek anyanyelvének fejlődését, jogainak törvénybe foglalását. Rosszul tanulták meg a történelmet azok, akik saját népük történetéből nem azt a tanulságot vonják le, hogy minden nyelv egyenrangú. S nem vizsgáznak jól azok sem a történelem ura előtt, akik a 19. századi nemzetiségi elnyomásból nem arra a következtetésre jutnak, hogy minden kisebbségi közösségnek joga van a szabad nyelvi, kulturális fejlődésre, a szabad nyelvhasználatra.
A magyar nyelv a világ 6 000 nyelve között a beszélők száma szerint a 62. legelterjedtebb nyelv. Az Unió egyenrangú nyelve, mindannyiunk édes anyanyelve ma olyan európai alapérték, amelynek használatát csakis az érvényes nemzetközi nyelvi jogi szabályozás, az ésszerűség keretei közt velünk magyarokkal egyetértésben lehet szabályozni.
S minthogy ez a szlovák nyelvtörvény módosítása kapcsán szemmel láthatóan nem így történt, a Magyar Tudományos Akadémia intézetei és kutatói folyamatosan nyomon követik a magyar nyelv helyzetét, az anyanyelvi jogok alakulását Szlovákiában. Ugyanúgy, amint azt a Szlovák Tudományos Akadémia a kisebbségi környezetben beszélt szlovák nyelvvel teszi. A szlovák államnyelvtörvény 2009. júliusi módosításáról három intézetben, s több más egyetemi kutatóhelyen kritikus elemzéseket készítettünk A magyar tudományosság és a magyar kultúra intézményeiben dolgozó magyar és a velünk folyamatosan együttműködő külföldi kutatók másfélezernél többen csatlakoztak a Nyelvtudományi Intézet nyilatkozatához, amely felhívja a figyelmet a szlovák nyelvtörvény visszásságaira.
Ebből a nyilatkozatból idéznék két gondolatot: „Alulírottak e korlátozásokat mind nyelvészeti, mind emberi jogi szempontból aggályosnak találjuk.”
„A szólásszabadság, beleértve a kommunikáció nyelvének szabad megválasztását, elidegeníthetetlen emberi jog a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának értelmében, az e joggal való élés következésképpen nem lehet pénzbírsággal büntethető vétség. (…) A nyelvhasználat szabadságának ilyen mérvű korlátozása különösen visszatetsző az Európa Tanács és az Európai Unió egyik tagállamában, hiszen mind az Európa Tanács, mind pedig az Európai Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget és ezt várja el tagállamaitól is. (…)
Az MTA Kisebbségkutató Intézetében, illetve az MTA Jogtudományi Intézetében készült jogi elemzések pedig azt hangsúlyozták, hogy az államnyelvtörvény több nemzetközi jogi dokumentum alapján is hátrányos helyzetbe hozza a kisebbségi nyelvek beszélőit:
„A szlovákiai államnyelv törvény nemrégiben elfogadott módosítása nem tartja megfelelő tiszteletben a többnyelvűség értékét, mivel annak szövegéből megállapítható, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot több tekintetben is hátrányosan érinti. (…) Ez a törvényi megoldás, pontosan az ellenkezőjét erősíti meg annak, mint amit az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvi Charta végrehajtásának javítása érdekében 2007. február 21-dikén elsőként ajánlott a Szlovák Köztársaságnak. Az ajánlás kimondta, hogy a szlovák hatóságok elsődlegesként kezelve az ügyet vizsgálják felül azt a rendelkezést, amely szerint a regionális vagy kisebbségi nyelvet beszélőknek települési szinten el kell érniük a húsz százalékot ahhoz, hogy a Chartának a közigazgatásra vonatkozó és Szlovákia által elvállalt rendelkezései végrehajthatóak legyenek.”
„A módosítás számos egyéb rendelkezése azért sérti a többnyelvűség értékét, mert gyakorlati nehézségeket támasztva aránytalan terhet ró a kisebbségi nyelvhasználókra.”
A Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak tehát az a meggyőződése, hogy „az államnyelv védelme és támogatása érdekében módosított jogszabályával a szlovák törvényhozó számos alapjogot megsért, amelyek védelmére amúgy nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt.”
Mi kutatók tiszteletben tartjuk a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törekvését, hogy a szlovák nyelvet mint „a szlovák nemzet egyediségét kifejező legfontosabb atribútumot, a szlovák nemzet kulturális örökségének legbecsesebb értékét és a Szlovák Köztársaság szuverenitásának kifejezőjét, valamint állampolgárainak általános érintkezési eszközét” védelemben kívánja részesíteni. Ugyanakkor azt javasoljuk és kérjük, hogy a Szlovákia területén élő minden olyan elismert kisebbségi közösség nyelve esetében, amely nyelvek képviselői ezt kívánják, azonos elveket érvényesítsenek. Védje és támogassa a Szlovák Köztársaság a szlovákiai magyarok, és a többi nem szlovák anyanyelvű közösség nyelvét. Tegye ezt a Nyelvi Jogok Egyetemes 1996. évi barcelonai Nyilatkozatában rögzített alapelvek szerint.
Ezek közül a legfontosabbat a Nyilatkozat 10. cikkének 1. bekezdése tartalmazza: „Minden nyelvi közösség egyenlő jogokkal rendelkezik. Minden szükséges lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy az egyenlőségnek ezt az elvét gyakorlatba ültessék és hatályba léptessék.”
Nekünk magyaroknak – éljünk a Duna, az Ipoly, a Tisza, jobb vagy bal partján –, legyen a Magyar Tudományos Akadémia alapítójának Széchenyi Istvánnak a magatartása a mintánk. 1834-ben a pozsonyi országgyűlésen a magyar nyelv jogait korlátozó beadvánnyal szemben így érvelt a „legnagyobb magyar”: „… a nemzetiség magas céljáról pedig – bátran kimondom – a becsületes ember csak a halálban mondhat le. Itt a lélek kényszerítés alá nem jöhet, hogy önmagát megtagadja. Nálam legalább embernek – bárminő koronát viseljen is a fején – lelkemre hatása soha nem volt és soha nem lesz. Bezárhat, fejemet vétetheti; de lelkemet meg nem alázhatja. Azt, hogy magyar lenni megszűnjek, nem teheti. Nyelvemet Istentől vettem és csak Istennek adom a halálban”.

Tisztelt Nagygyűlés!
Ezen a mai napon, a szlovák alkotmányosság és a szlovák államnyelvtörvény bevezetésének napján ez a méltóságteljes nagygyűlés erősítsen meg Önöket a nyelvi, kulturális, nemzeti összetartozásukban. Legyenek közös anyanyelvünk egyre tudatosabb használói. Maradjanak meg a két- és többnyelvűség nem könnyű feltételei és többletfeladatai közt is magyar anyanyelvűknek, neveljék gyermekeiket az anyanyelv szeretetére.
Az anyanyelvi oktatás Szlovák Köztársaság által biztosított intézményrendszerét pedig – az óvodától az egyetemig – őrizzék meg és támogassák, használják és fejlesszék.
Érdemes mindent megtennünk annak érdekében, hogy a mindennapi népszavazásként is felfogható korszerű magyar nemzet végre valódi érték- és feladatközösségé váljon. Együtt a szlovákokkal, csehekkel és lengyelekkel, románokkal, szerbekkel, horvátokkal és a Dunatáj minden népével. Ez tehet bennünket képessé és alkalmassá arra, hogy úgy tiszteljük egymás nyelvét és kultúráját. Ugyanúgy, ahogy már évszázadok óta tiszteletben tartjuk egymás vallását és felekezeti hovatartozását.
Minden válság és ellentét, vita és megosztottság ellenére Önök bizton számíthatnak arra, hogy a magyar tudományos, kulturális élet valamennyi intézménye és munkása – a minőségi Magyarország – és a külhoni magyar szellemi élet képviselői, a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek ebben a hatalmas munkában a jövőben is minden lehetséges segítséget megadnak.

Dr.Szarka László, a MTA KI-nek volt igazgatója, történész, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja

Kapcsolódó írás:
A dunaszerdahelyi nagygyűlés összefoglalója