A nyelvtörvény végrehajtási rendelettervezetének megjelenése óta foglalkoztat egy gondolat, a szlovákiai és az összmagyar nemzet emberi ingerküszöbéről. Mindig is emberekkel dolgoztam, zsigereimben él, mire – szavakra vagy tettekre – milyen választ kaphatok másoktól. Az akció, milyen reakciót szül.
Előre el kell mondanom, nagyon rossz az előérzetem azzal kapcsolatban, ami Szlovákiát érheti a nyelvtörvény teljes érvénybeléptetése után. Ilyen rizikót csak őrültek mernek felvállalni, vagy diktátorok, akik tudatosan provokálnak.
Sajnálom, de el kell mondanom előre, mert úgy érzem, kötelességem figyelmeztetni, hogy most veszélyt érzek, és nem is kicsit. Számunkra is érvényes: „Jobb félni, mint megijedni!”
A nyelvtörvény legnagyobb áldozata a szlovák nyelv lesz. A szlovákok nem értették meg Bokros Lajos óvó figyelmeztetését, gesztusát, és oktondi kisiskolás módjára reagáltak rá (Flašíková-Beňová). Félő, hogy idővel olyan tömeges ellenszenv alakul ki ez iránt a „szép nyelv” iránt, amire még Európában nem volt példa. S nemcsak itthon, hanem a világ magyarjainak 15 milliós tömege és más népek demokratáinak részéről is. A nyelvük miatt unszimpátia fogja övezni a szlovákságot, ha határaikon kívül bárhol megszólalnak anyanyelvükön. Az itthoni ellenszenv várható következménye – a magyar tannyelvű iskolák diákjai esetében – a szlovák nyelv tanulásának bojkottja lesz. Még rosszabbá válik a diákok szlováknyelvismerete. Többen inkább külföldön fogják iskolai tanulmányaikat befejezni, hogy a hatalommal szembeni megvetésüknek így is nyomatékot adjanak. Ennek Szlovákiára nézve beláthatatlan erkölcsi és gazdasági következményei lesznek. A befektetések jórészt Magyarország Szlovákiával határos peremvidékeire összpontosulnak majd, hogy a határon át ingázó munkaerőt kihasználja, illetve védje magát a nyelvtörvény szlovák szankcióitól.
A magyarországi, de más nemzetiségű turisták is, még nagyobb mértékben el fogják kerülni Szlovákiát. Nincs az a jegesmedve vagy hóember, amellyel a magyarokat és másokat az Alacsony- vagy a Magas-Tátrába csalogathatják. (Csak egy esetben, ha a hóembert Fico, Slota, Maďarič stb. fogják gyúrni, vagy jegesmedvére fognak játszani – mint bukott politikusok. Azt hiszem, így több hasznukat venné Szlovákia.)
Nem várt kellemetlen helyzetbe kerülhet a magyarországi szlovákság is. Akaratlanul is a lábtörlő szerepébe kerülnek, mert „otthon” mindenki beléjük törli majd a düh-szennyét. Még aktívabbá válnak a szélsőséges mozgalmak az anyaországban, amely komoly gondot fog jelenteni a mindenkori kormánynak.
Több világcég idővel áthelyezi működési helyét Szlovákiából más országba, félve a nemzetiségi ellentétektől, az esetleges villongásoktól, és természetesen a nyelvtörvény szankcióitól.
Amitől valójában én félek, az éppen a nemzetiségi villongások kitörése lesz, ahol már nemcsak szócsaták fognak folyni, hanem bekövetkezik az ingerküszöb tömeges átlépése. Elcsattannak az első pofonok, kiömlik az első csepp vér. A megbüntetett szlovákiai állampolgárok ököllel próbálnak majd elégtételt venni a feljelentőkön, és a besúgók üldözése elkezdődik. Nincs az a hatalom és rendőr, aki ezt meg tudja akadályozni. Ártatlan emberek tömege szenved majd mindkét oldalon.
A legnagyobb életveszély az alvilág érdekeltségeinek megsértésekor fog bekövetkezni. Most már nemcsak az adóhatóságok, rendőrök, vámosok, hanem a Kulturális Minisztérium besúgóhálózata is célkeresztbe kerül. Még elgondolni is veszélyes, mi fog zajlani itthon.
Tény, hogy néhány napja ettől rémálmaim vannak. S mindezt miért? Egy perverz, alantas, nacionalista szenvedély törvényben történő kiélése miatt!

Bárány Béla

Felvidék Ma