A vadregényes Szepesség gazdag műemlékekben, vagyis múltunk emlékeivel dicsekedhet. Egyik ilyen település Görgő, mely az Eperjes – Poprád útvonal, a 18-as út mentén fekszik. Lőcsétől 7 km-re keletre. A települést Mikszáth Kálmán: A fekete város című regénye tette híressé, melyet a „nagy palóc” éppen 1909-ben fejezett be.
Görgőt (Spišský Hrhov, németül Gorgau) 1243-ban említik forrásaink (Gurgew, Gergew). Arnold és Jordán comes innen vették nevüket. Ők a Görgeyek ősei. Arnold fia Éliás Comes a helybéliekkel szerződést kötött és kiváltságokat adott nekik (1280). 1260-tól a 19. sz. közepéig a Görgeyek uradalmának központja.
A kőkorszak (neolit, 450 i.e.) óta lakott hely. A szász kolonizáció idejében a Lodzina-patakon (lengyel eredetű földrajzi név) túl szászok települtek le, akik Németgörgőt (Teutonicalis Gargou) létesítették. 1280-ban közös megegyezés alapján a két település – Tótgörgő (Gargou villa Sclavonicalis) és Németgörgő – összeolvadt.
Görgő egy részét a szepesi váruradalom, majd a káptalan birtokolta. Arnold de Gara gróf nemesi iskolát hozott létre (1580-1666). Vélhetőleg ez volt a Szepesség legrégebbi nemesi iskolája. Ez egy evangélikus iskola volt a nemesek és szabad gazdák gyermekei számára. 1658 a település saját ispotállyal, öregotthonnal, szegényházzal és iskolával rendelkezett.
1885-ben Csáky Vidor vásárolta meg a Görgeyektől. 1922-ben vízvezetéket épített a faluban. 1944 novemberében a család Ausztriába menekült. Az ő idejükben épült az új kastély, a kápolna, a nagy gazdasági udvar, a szeszfőzde, a téglagyár, stb.
A 19-20. század fordulóján a Csákyak szászországi mezőgazdasági szakembereket telepítettek be, akik meghonosították a modern állatgazdasági, kertészeti, zöldségtermesztési és más kézműves módszereket. Így itt számos mesterember települt le Lengyelországból, de máshonnan is.
1910-ben a 685 lakos közül 49 volt magyar anyanyelvű.
A görgőiek egykor híres lentermesztők voltak. Az ezzel foglalkozó mezőgazdászokat gargóknak hívták, ami visszautal a település egykori nevére. De hagyományos mesterségeket is űztek: szövés, gyertya- és zsindelykészítés, csipkeverés, ékszerek, hangszerek és játékok készítése. A mesterségek végnapjait a kommunista korszak beköszönte jelentette. Ma igyekeznek a gazdag hagyományokra építve, felújítani hagyományaikat.
Három oknál fogva is érdemes megállnunk ezen a településen. Az első látnivaló a reneszánsz boltozatos kőhíd (16. sz.), mely az egykori Lőcse – Szepeskáptalan útvonalon feküdt. Mai formáját 1803-ban nyerte el, amikor átépítették. 40 m hosszú, 10 m széles. Közvetlenül a főút mellett található.
További látványosságai közé tartozik a kora-gótikus Szent Simon és Júdás (ünnepük október 28.) római-katolikus templom (13. század közepe), melyet a 15. század elején átépítették. A Görgey család kegyúri templomának épült. Tornyát reneszánsz stílusban újították föl, sgrafittó díszítés és pártázat koronázza (1708). 1896-ban állították helyre. Berendezése barokk. Az oltárképet a lőcsei születésű Czauczik József (1789-1857) festette 1830 körül.
Az erődtemplomot fal veszi körbe. A templom tövében alussza örök álmát a Görgey család néhány tagja. Az egyik sírkövön három testvér nevét találjuk. Dr. Görgey Béla és Görgey Konstantin huszár főhadnagyokét, valamint Görgey Arisztid nevét. Ez utóbbi Volhíniában esett el az első világháborúban. A másik kettő Trencsénkutason halt hősi halált, 1918. december 5-én.
1918. november 16-án Kassáról egy mindössze 17 tisztből és 30 önkéntesből álló csoport, melynek Moncskó István, kassai 5-ös honvéd huszár főhadnagya volt a parancsnoka, elindult megvédeni az ország nyugati határát. A Moncskó-különítmény Mágerl vezérkari ezredes csoportjának részét képezte, melyhez összesen csupán 300 fegyveres tartozott.
November 20-án páncélvonat támogatásával Budatinig hatoltak előre. Csak három géppuskával rendelkeztek, ám olyan ügyesen operáltak, hogy a csehek sokkal nagyobb ellenséges erőre gyanakodtak és ezért óvatosan harcoltak. Moncskóék megtisztították a terepet egészen Csadcáig, majd a Zsolna melletti budatini Csáky-kastélyba vették be magukat. Meg akarták gátolni, hogy a morva határ felől beszivárogjon az ellenség. Azonban utánpótlást nem kaptak. Csupán a kassai kadétiskola 15-16 éves növendékei jelentek meg egy napon a vár alatt, azonban őket is később visszaparancsolták.
December 3-án a Károlyi-kormány a rózsahegyi demarkációs vonalig rendelte vissza őket, ám nem engedelmeskedtek. December 5-én elhatározták, hogy a már két hete cseh kézen levő Trencsént visszafoglalják, melyet négy zászlóaljnyi gyalogság és hat üteg tüzérség szállta meg. Nagybiccse előtt ellenséges erőkbe ütköztek és harcba bocsátkoztak. Óriási veszteséget okoztak a cseheknek, akik csak többórás harc után tudták a még életben maradottakat elfogni. A parancsnok, Moncskó István és a két Görgey-fívér ekkor esett el.
A többieket először ki akarták végezni, mivel nem akarták őket reguláris katonai erőnek elismerni. Ám végül Uherské Hradištěba, majd a brünni Spielberg kazamatáiba szállították őket. Ott raboskodtak amíg a végleges demarkációs vonalat meg nem állapították. Ezután Losoncnál adták át őket…
A három fivér sírján jogosan olvasható a felirat: „Itt nyugszik három görgői és toporczi Görgey-testvér, mind a három hősi halált halt a hazáért.” A Trencsánkutasnál elesett fivérek egyike harminckettő, a másik mindössze huszonnégy éves volt. Tisztelettel emlékezzünk áldozatukra!
A település harmadik látványossága, a templomhoz közel található kastély. Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben sorozatának Felső-Magyarország című kötete így ír: „Odább az országút Görgő község mellett halad el, a hol Csáky Vidor grófnak van újonnan épített s nagy parkban álló kastélya és mintagazdasága.” A hatalmas parkban álló, két saroktornyos neobarokk kastélyt a gróf és felesége, Anna átépítette (1893-95). A terveket Adam Heinrich építész készítette. Jelenleg nem látogatható. Szociálisan nem beilleszkedő fiatalok lakják a meglehetősen lepusztult épületet. Külsejének érdekessége a hatásos homlokzat elegáns lépcsőházzal. A címerek Csáky Vidoré és feleségéé.
A 17 hektáros park eléggé elhanyagolt ugyanúgy, mint az egykori bejárati kapuzat, mely a Lőcse felé vezető főút mentén található. A kastélyt a faluból kell megközelíteni.
Ebben az átépítés előtti kastélyban lakott Görgey Pál alispán, akit Mikszáth említett regénye tett híressé.
Megvan még az erdő is, ahol azok az ominózus lövések eldördültek. Mikszáth regényében több találó kiszólást olvashatunk: „Csalódott azonban Görgey Pál, ha azt hitte, hogy állandóan el lehet igazítani valamit, aminek a tengelye egy asszony.” A következő gondolat igazát is könnyedén elfogadjuk: „Nem épület az asszony, édes lelkem, hogy az a földbirtokkal járna.”
Görgőn született 1681. április 12-én görgői és toporci Görgey Imre teológiai tanár a nagyszombati egyetem bölcsészeti karának dékánja.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a településen született egyik neves festőművészünk, Tornai Gyula (1861-1928), aki a Kassán felcseperedő Benczúr Gyula tanítványa volt. Bécsben, Münchenben, majd Budapesten Benczúr mesteriskolájában tanult. Eleinte életképeket készített, majd hosszan tartó utazásainak hatására (Olaszország, Spanyolország, Algéria, Marokkó, India, Japán) az egzotikus témákat vitte vászonra. Mesterét követő aprólékossággal jelenítette meg az odaliszkokat, háremőröket és szerecseneket. Képei a maga korában nagyon népszerűek voltak. Ám a mai ember vágyaitól sem idegenek.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Szepesgörgőről további képek megtekinthetők Képgalériánkban
