A 2008. november 1-jei DAC-Slovan bajnoki labdarúgó mérkőzés legsúlyosabb sérültje, Lengyel Krisztián egyhetes gyógykezelésre érkezett Karcag városába. A csallóközi fiatalembert Ékes Ilona és Balog Zoltán FIDESZ-es országgyűlési képviselők, akik egyébként a magyarországi Emberjogi Bizottság tagjai is, segítették hozzá a gyógykezeléshez. Végre jöhet a pihenés, talán így is kifejezhető a csallóközi fiatalemberről szóló írásom, hiszen a DAC-Slovan bajnoki mérkőzés legsúlyosabb sérültje most már a pihenésnek szentelheti napjait, legalább egy kis ideig kizökkenhet a mindennapokból.
9:40 van, amikor megérkezem Vörösmajorra, becsöngetek Krisztiánékhoz, akik már az ajtóban várnak. Még egy gyors ellenőrzés, hogy megvan-e minden, és bepakolunk az autóba. Krisztián édesanyja és nagymamája is velünk tart a hosszú útra. Hideg csallóközi téli időnk van, de mi nekivágunk az útnak, közben beszélgetünk. Krisztián bizonyára azon gondolkodik, hogy vajon hová viszem, és azon is, hogy milyen családi küldöttség utazik vele az anyaország távoli szegletébe. Komáromnál lépjük át a Trianonban meghúzott határt és az ország szíve felé vesszük utunkat, azaz Budapestre igyekszünk. Az úton mindenről szó esik, fociról, munkáról, politikáról, szlovák és magyar emberekről. Szomorúan konstatálom, hogy időközben az is kiderül, a szlovák rendőrség még jegyzőkönyvet sem vett fel Krisztián ügyében, tehát mintha nem is történt volna semmi! Sőt az anyuka megemlíti Krisztián Kaliňákkal való találkozását is a pozsonyi Slovan-DAC meccsen, amikor a tévedhetetlen belügyminiszter azt mondta a megvert csallóközi fiúnak, ne is gondolkodjon azon, hogy feljelentést tegyen és a rendőrséget belekeverje! Ez, azt hiszem, felér egy burkolt fenyegetéssel, de döntse el mindenki saját szájíze szerint. Időközben megérkezünk Budapestre 11 óra környékén és a technika vívmányait kihasználva a navigációs készülékünk odavezet a találkozó helyszínére, ahol Ékes Ilona képviselő asszony és Siklósi Beatrix, az ECHO televízió főszerkesztője vár ránk. Ebédre hívtak bennünket, amelyet mi köszönettel elfogadtunk. Egyébként ők ketten voltak azok, akik rögtön a szomorú események után autóba ültek és a Felvidékre utaztak, hogy érdeklődjenek Krisztián állapotáról. Akkor még az anyuka is bizalmatlan volt irányukba, de azóta megváltozott a helyzet és csak lelkesedő örömmel tud beszélni róluk, vagy ahogyan ő mondja: „milyen kedvesek, a magyarok sokkalta kedvesebbek, mint nálunk…” Az ebéd után egy csésze kávé mellett folytatódik az eszmecsere, megbeszéljük a gyógykezelés további részleteit, hiszen Krisztián két héten át élvezheti a magyarországiak vendégszeretetét. Előbb Karcagon, majd Zalakaroson járhat gyógykezelésre. Siklósi Beatrix elengedhetetlen kis kamerájával egy rövid interjút készített az étteremben Krisztiánnal, aki büszkén mutatta meg a DAC-szurkolóktól kapott sálat is. Miután minden részletet tisztáztunk, megköszönve az ebédet elbúcsúztunk, Ilona képviselő asszony még útbaigazított bennünket az M3-as autópálya irányába és újra nekivágtunk az útnak, célpontunk Karcag városa. 13:30-at írunk, amikor is elindulunk. Újabb beszélgetés feledtette a kilométereket. Tiszafüredről felhívtuk Nagyné Szilágyi Anikót, aki az összekötőnk Karcagon és bejelentkeztünk nála. Az utak eléggé rosszak, de a természet csodaszép. Krisztián nemcsak a Dunán, hanem a Tiszán is átkel, hogy pihenhessen. 15:40, amikor begördül az autónk a fürdő bejárata elé, felhívjuk Anikó asszonyt, és két percen belül már személyesen is kezet foghattunk vele. Felmegyünk a szállásra, ahol a hasznos és fontos tudnivalók után Krisztiánt magára hagyjuk. Az édesanya és a nagymama szemében könny, amikor búcsúznak. Utólag megtudtam, hogy most lesz először több időre távol otthonától Krisztián. Ahogy lassan kikanyarodunk a parkolóból, felpillantva a szálló ablakára, Krisztián már integet. Míg az édesanya és a nagymama könnyeivel küszködik, igyekszem nyugtatni őket, de talán még ők nyugtatnak meg engem, amikor leszögezik, hogy biztosan jó helyen lesz, jó kezekben. Közben ránksötétedik, Tatabányától havazik, a Felvidék földjére lépve erős havazással találjuk szembe magunkat, amely egészen Vörösmajorig tart. Fehérség lepi el a csallóközi tájat, közben az anyuka és a nagymama már azt tervezik, mikor hívják fel Krisztiánt. Bizonyára furcsa lesz, hogy egy hétig nincs odahaza, de valóban jó kezekbe került a csallóközi fiú. Egy hét múlva ismét beszámolunk Krisztián állapotáról, ugyanis akkor újra átszeljük az országot, hogy hazahozzuk a DAC-Slovan mérkőzés hősét!
Felvidék Ma, Karaffa Attila
