Egyik tévévitájuk során az MKP elnöke találó kifejezéssel élt a szlovák kormány kisebbségek védelméért felelős minisztere, Dušan Čaplovič kormányfő-helyettes tevékenységére: miniszter a kisebbségek ellen. Ő Fico nemzeti szocialista kormányában az újabb szerepet tévesztett ember. Mivel Robert Fico öndicsérgető hadjárata a nevezett úrnál ért véget, aki kormányfőnk szerint úgyszintén jelesre vizsgázott, érdemes górcső alá venni minket elevenen érintő ténykedését.
Fura történészi képességeit és számítógépes ismereteit már az első nyilvános politikai tévévitában megcsillogtatta, amikor négy évvel ezelőtt megpróbálta elődjét, a Dzurinda-kormány volt miniszterelnök-helyettesét, Csáky Pált a magyar nemzetiség iránti elfogultsággal, állami támogatások egyoldalú odaítélésével, hozzá nem értéssel, a munkájának folytatásához nélkülözhetetlen dokumentumok megsemmisítésével megvádolni. Ha jól emlékszem, ez három hónappal a kormányváltás után történt, 2006 szeptemberében. Mivel olyan vádakat próbált az MKP politikusára szórni, amelyek mélyen sértőek és igaztalanok voltak, Csáky sem kímélte a vitapartnerét. Akkor még diplomatikusan megkerülte ugyan, hogy nyíltan megkérdőjelezze Čaplovič politikai alkalmasságát a posztra, de második alkalommal, amikor a nemzetiségek égető kérdéseinek orvoslása helyett újabb meddő vitát folytattak, akkor jött a címben idézett találó mondat: miniszter a kisebbségek ellen. Dušan Čaplovič az elkövetkező években ezt a sértést nem tudta feldolgozni. Csáky Pál a szemében még ma is vörös posztó. Az sem számított – vagy talán éppen az számított -, hogy végül a keresett dokumentumokat a Csáky volt számítógépében, a titkárnője segítségével megtalálta. Az sem igazolódott be, hogy a legnagyobb támogatást – ami lélekszámát tekintve akár jogos is lenne – a magyar nemzetiség kapta. (A legtöbb pénz a ruszinok elkobzott templomainak kárpótlására ment.) Pénzek elherdálásáról szó sem volt, mert pályáztatási eljárással megfelelő helyre kerültek, és később valamennyit rendben elszámolták. Ebből a kis epizódból már kiérezhető volt, hogy Dušan Čaplovič olyan szándékkal lépett a kisebbségi tárca élére, hogy a magyar kisebbség anyagi támogatását lefaragja, domináns helyzetét felszámolja, és megszüntessen minden olyan forrást, amellyel helyzetét javítani tudná. Ezt a feladatát valóban kitűnően teljesítette. Szereplésének is köszönhető, hogy még nagyobb szakadék tátong a két nép, a szlovákok és magyarok között. Viszonyunk az elmúlt négy év alatt a lehető legrosszabb lett. Életem hetedik évtizedét taposom, de ilyen feszült, késhegyre menő viszonyra nem emlékszem. Čaplovič a helyett, hogy a Szlovákiában élő nemzetiségek tevékenységét összehangolta volna, közös munkára, helyzetük javítására serkentett volna, igyekezett megosztani őket. Eltűrte, hogy más tárcáknál is a kis lélekszámú nemzetiségek kapjanak aránytalanul nagy támogatást (például a Kulturális Minisztérium tavalyelőtti könyvtámogatási pályázatának nyertese a német nemzetiségű Rudolf Schuster angolul megjelenő, alaszkai vadászatairól szóló könyve). Közismertek nyilatkozatai, melyek szerint minden nagyon szép, és minden nagyon jó a szlovákiai nemzetiségek életében, csak az izgága magyarok elégedetlenkednek és árulkodnak Szlovákiára külföldön. Csupa vádakkal illet bennünket. Ellenségesen viszonyulunk a szlovák nemzethet, annak jelképeihez. Bomlasztjuk az államot, és területi autonómiáról álmodunk, miközben Magyarországon felszámolták a szlovák közösséget. Tiszteletlenek és hálátlanok vagyunk minden kezdeményezéssel kapcsolatban, amivel ő a nemzetiségek helyzetét igyekszik javítani. Ágálunk a nyelvtörvény ellen, amikor az jogos: hisz Dél-Szlovákiában a szlovák nemzetiség van elnyomva. Nem tudunk szlovákul, nem nézzük a szlovák tévéket, nem hallgatjuk a szlovák nyelvű rádiókat, csak a magyart faljuk. Ez tarthatatlan állapot, amin változtatni kellett, s ő megtette. Vagyis posztján a négy év alatt nacionalistább volt a mélynemzeti Slotánál. Ugyancsak közismert a romakérdés megoldásával kapcsolatos álláspontja, amit két szóval lehet jellemezni: botrányos szegregáció! Ehhez jön még a legfrissebb véleménye, a csattanó: „Dušan Čaplovič meg van győződve arról, hogy a jelenlegi 20 százalékos kisebbségi nyelvhasználati küszöb megfelelő mértékben biztosítja a nemzetiségek jogát anyanyelvük használatára.” Čaplovič így reagált az Európa Tanács (ET) Miniszteri Bizottságának álláspontjára, miszerint ez a küszöb problémát jelent, s ezért a bizottság a szlovák hatóságokat ennek felülvizsgálatra szólította fel.
Íme, a kisebbségi ügyekért felelős miniszter, a szlovák kormányfő-helyettes, Dušan Čaplovič, a tárca első emberének igazi arca: aki nem a kisebbségekért, hanem a többségi nemzet kiváltságainak védelmében, a kisebbségek ellen küzdött négyéves megbízatása alatt!
Debrődi D. Géza
