Batta György, író, költő, lapszerkesztőt megihlette a magyar állampolgárság intézménye, melyet szavakba, költeménybe öntött, és elküldte portálunknak. Álljanak itt az ő szavai, olvassák őket önök is.
Egy gömöri akácfa alatt, a szülőföldemen, hatalmasat kondult 67 éves szívem, mert átölelt az Isten – visszakaptam a hazámat.
Először érzem, a budai vár és az ég felé csillámló balatoni fényszikra raj az enyém is, és enyém minden magyar fájdalma és öröme.
Ugyanazok az angyalok, kik Szent Koronánkat hozták, most meglobogtatják nemzeti zászlónkat, hogy megérthessem három színe jelzéseit:
A vér pirosa örökre a múlté, hiszen a fehér krisztusi tisztasága a jövőt, a hit legyőzhetetlen erejét mutatja, és azt, hogy a tavaszi szelíd zöldépülés mintájára újrateremthetjük a nemzetünket.
Szívemben nincs gyűlölet az elvett jogokért, a betiltott anyanyelvért, a bezárt iskolákért, a gyalázkodásokért, a megaláztatásokért; azért, hogy léthazugságba próbáltak kényszeríteni egy életen át.
Kezemben a béke olajága, azzal járom utam minden magyarokkal földi hajlékomban, hol élnem adatott.2010.májusa
Batta György
