Nem túl nagy öröm a káröröm, mégis nyugtáznunk kell: ez a szlovák kormány sem akar mást képviselni, mint a többi. Alig egy hete írtuk, kár az optimizmusért magyar-szlovák viszonylatban, hiszen sem gyakorlatban, sem elvben nem lép drasztikusan új útra a szlovák kabinet magyar ügyben. Azt is megírtuk: ez sose lesz érdeke Szlovákiának.
Radičová, a takarítónő?
Amikor Radičová a történelem első szlovák miniszterelnöknője hivatalosan is hivatalba lépett, mindenki – de, főként cseh barátaim – (és itthoni nemzettársaim) azt hajtogatja, most javulhat a szlovák-magyar viszony, most jobb lesz, most vége lesz a konfliktusoknak.
Előre bocsátom, a „lehet” szócska használatával még nem téved senki. Óvva intek mindenkit attól, hogy meggyőződését azonnal bizonyosságnak vegye. Adott ugyanis egy egyszerű tény: az a szlovák nép, mely éppen most éli nemzeti kiteljesedését, az egységes, erős, és fajsúlyos nemzetállam súlyos vaskerekeinek zakatolását, aligha fog alamizsnát várni az új szlovák kormánytól, hiszen a többség (még ha nem is oly nagy) azt a Ficót látta volna szívesen kormányfőnek, aki primitív nacionalizmusával gyakorlatilag az alkoholista-soviniszta Slotát is felülmúlta „akut” magyarellenességével. Radicová tudja, hogy az új koalíciós kormány még ingoványon áll, magyarul: bizonyítani kell, szavazókat kell nyerni, és ehhez bizony a szlovák népet – ha, úgy tetszik, szavazókat – ( nem x %-ának kénye-kedvét) kell szolgálni. Szlovákia érdekekei közé sohasem fog beférni a magyar kisebbség teljes, és mindenkori függetlenségének biztosítása, nem beszélve arról, hogy olybá tűnik Radicová a konfliktusok enyhítését inkább szimbolikus lépésekkel, képzeli el, tehát ismét szakértőkre bízná, hogy például szerepeljenek-e a magyar helységnevek, vagy sem a magyar tankönyvekben. No, de ismerjük már az ilyen „szakértésnek” a végeredményét.
Pozsony tehát nem szünteti meg a nyelvrendőrséget, üres lózung egyelőre a nyelvtörvény megváltoztatására irányuló politikai akarat is, avagy korántsem világos mit, hogyan, és mikor törölne el az új kabinet. Radicová a Visegrádiak előtt, és nem utolsó sorban a magyar kormánnyal szemben is világossá tette elfogadhatatlan számára a kettős állampolgárságról szóló törvény (ezzel Szlovákia egyedüli a régióban), melyet januártól érvénytelenítene, ha nem sikerül megállapodni. Emellett persze a cseh-szlovák kettős állampolgárokat sújtó intézkedéseket is eltörölné, ami dicséretes, mert úgy tűnt, csak etnikai, azaz „nemzetiségi” alapon, kizárólag a hivatalban dőlt volna el ki lehet kettős állampolgár és ki nem.
Magyarul ami jár a cseheknek, az nem jár a magyaroknak.
A Fico kormány által megidézett, erősen kettős mércével működő törvényi „hálót” nem lesz kis munka megszüntetni, egyelőre azonban úgy tűnik Radičová nem szívesen vállaja a takarítónő szerepét, vagy ha igen, akkor azt is csak mérsékletesen –eddig csak szóban – teszi. Rábeszéléssel eddig pedig még egyetlen pókhálót sem lehetett eddig leszedni.
Aranyi Péter, Melano
