A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia 2010. augusztus 6-9. között rendezte meg Jánosiban, Kárpátalján a XII. Anyanyelvi Konferenciáját és tisztújító közgyűlését, melyen részt vettek az alapszabály szerint a társaság tagjai az anyaországból, Kelet-Közép-Európa kisebbségben élő magyar közösségeiből és a nyugati diaszpórából.
A tanácskozás az alábbi nyilatkozatot fogadta el:
Az elemzések során egyértelműen körvonalazódott, hogy az elmúlt két évtized alatt a térség társadalma, gazdasága, kultúrája alapvetően átstrukturálódott. Tagságunk országainak az Európai Uniós térséghez való csatlakozása, illetve az integrálódás eltökélt szándéka új mozgásteret teremtett, és ennek nyomán új kihívások tűntek fel. A szabad önszerveződés nyomán a különböző régiókban élő közösségeink önálló entitásokká váltak, és alakulóban vannak ezek intézményi alrendszerei; a világgazdaság rendszereihez való csatlakozás nyomán térségünkben is egyre jobban hat a kultúrákat és életstílusokat átrendező globalizáció; megjelent az egyneműsítő és a kulturális közösség identitását őrző regionális jegyek egymásra találásának szándéka és igénye: erőfeszítések történnek a regionális kultúrák értékteremtő erejének növelésére, a közéletben pedig az őshonos közösségek kulturális és területi autonómiájuk kivívásáért küzdenek, olykor államhatalmi tiltások közepette, hisz az identitás őrzését csakis a közösségi önkormányzat szavatolhatja. Ezen az úton jelentős állomás a vajdasági magyar közösség vívmánya, a nemzeti tanácsok létrehozása.
Következésképpen a rendszerváltás nyomán bekövetkezett a kultúraváltás és a közösségi létformák újrafogalmazásának korszaka. Újra kell tehát gondolnunk a magyar nyelv és kultúra szerepét a nemzetépítésben. A résztvevők egyöntetű megállapítása szerint A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia feladata olyan szellemi műhely létrehozása amely megkísérelheti irányelvek körvonalazását (mind a politika, mind a civil társadalom számára) a nyelv és kultúra nemzetépítő szerepére vonatkozóan. A munkálatok során megfogalmazódtak A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia jövőbeni munkastílusának alapelvei is. Talán szakbizottságok alakítása lenne a járható út, amelyek a kulturális nemzetépítés konkrét feladatainak megoldásában partnerként együttgondolkodhatnának kormányzati-, támogatáspolitikai testületekkel, szakágazati stratégiák kidolgozásában. Az anyanyelv és kultúra nemzetépítő szerepének biztosítására, uniós keretben, hozzájárulhatnánk a szubszidiaritás alapelvein nyugvó közösségi autonómiaformák létét közjogilag szavatoló európai normák kidolgozásához. Külön figyelmet követel a kárpát-medencei szórványok és a nyugati magyar diaszpórák helyzete.
Az oktatás helyzetének áttekintésekor a résztvevők megállapították, hogy az európai oktatási térséghez való csatalakozás folyamatában, közösségeink tudástőkéje révén biztosított versenyképessége érdekében, nem elegendő csupán struktúrák átvétele, hanem régiókra alkalmazott támogatási és intézményépítési stratégiákra van szükség, hogy legyőzhessük az olykor jelentkező többségi nemzetállami hegemonikus szándékokat, és kialakíthassuk a közösségi önkormányzatra alapuló teljes körű oktatási, anyanyelvű struktúrákat. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia támogat minden ilyen irányú kezdeményezést, így a Romániában készülő új oktatási törvény kisebbségi fejezetében megfogalmazott elvek elfogadását sürgeti a parlamenttől. Egyértelműen megfogalmazódott, hogy ezen területen kell elsőrendűen érvényesíteni a komplementaritás elvét. Minden uniós és anyaországi támogatás pedig a sajátos feladatok megoldására szükséges, a minőségbiztosítás, a versenyképesség többletkiadásainak fedezetére.
A veszélyeztetett kultúrák óvása kiemelt feladat, így külön figyelmet kell szentelni a csángó közösség anyanyelvi oktatására és közművelődési mozgalmára. A politikai és civil közéletben kiemelt figyelmet kell fordítanunk a nyelvművelő mozgalomra, hiszen ennek rendkívüli nemzeti funkciója van. Nagy bizonytalanság tapasztalható a nyelvvédelem, a nyelvpolitika terén. A térség államai ratifikálták az európai Nyelvi Chartát, ennek alapsztenderré kell válnia, és elvárjuk a mindenkori magyar kormánytól, nyelvhasználat kérdését a szomszédos országokkal kapcsolatos politikájában kiemelten kezelje. A politika partnereként a magyar nyelv közösségi funkciói és státuszai szavatolásáért kell küzdenünk nemzeti nyelvként, államnyelvként, uniós nyelvként, regionális hivatalos nyelvként, törvényileg elismert kisebbségi nyelvként.
Az országok között működő történelmi vegyesbizottságok számára ajánlásokat dolgozhatunk ki az egymás tankönyveiben megtalálható xenofób szemléletek kiiktatására, a népek közötti megbecsülés kölcsönös erősítésére. A nyelvi jogokért folyó küzdelmen túl azonban közösségeinkben szembe kell néznünk a kétnyelvűség, a többközpontúság kérdésével, hogy meggátoljuk a nyelvi romlás jelenségeit, a senyelvűséget, a kulturális nemzet méretében szavatolhassuk a magyar szellem értékteremtő erejét. Külön fejezetet kell alkotnia A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia tevékenységében a kulturális stratégiák kimunkálásának; milyen szerepet vállalhatunk a regionális irodalmak, folyóiratok, az írásos kultúra támogatásában; kárpát-medencei kulturális mozgalmak, táborok, pályázatok szervezésében; a nemzettudat alakításában hangsúlyt kell helyezni a demográfia fogyás tragikus következményeinek megértetésére és közvélemény támogatásának megszerzésére, hogy a kormányok rákényszerüljenek a népességfogyás felszámolására.
A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferenciának kiemelt szerepet kell vállalnia abban, hogy azt a tudástőkét, amellyel a társadalomkutatás elitje rendelkezik, napi gyakorlatot megszabó cselekvési programmá tegyük. A munkálatok résztvevői a szolgálat kötelezettségének szellemében fogalmazták meg a konferencia jelmondatát: „Nem szeretni kell a népet, hanem törődni kell vele.”
Makkosjánosi, 2010. augusztus 9.
Augusztus 9-én a szervezet tisztújítást is tartott. Elnökké újra Pomogáts Bélát (Magyarország) választották, alelnök Balázs Géza (Magyarország) és Péntek János (Románia) lett. Az elnökség további tagjai: Bodó Barna (Románia), Cservenka Judit (Magyarország), Dupka György (Ukrajna), Fazekas Tiborc (Németország), Hajnal Jenő (Szerbia), Nagy Károly (Amerikai Egyesült Államok).
Választmányi tagok:
Magyarország: Andrási Dorottya, Balázs Géza, Birinyi József, Cservenka Judit, Gyetvainé Szorcsik Angéla, Komlós Attila, Kulcsár Katalin, Lévay Erzsébet, Pomogáts Béla, Szarka László.
Kárpát-medence: Bodó Barna (Románia), Csörgits József (Horvátország), Dupka György (Ukrajna), Gálfalvi György (Románia), Hajnal Jenő (Szerbia), Hódi Éva (Szerbia), Máté László (Szlovákia), Mézes Rudolf (Szlovákia), Péntek János (Románia), Zubánics László (Ukrajna).
Nyugati szórvány: Fazekas Tiborc (Németország), Gajdos-Berry Márta (Nagy-Britannia), Kelemen László (Ausztria), Moritz László (Svédország), Nagy Károly (Amerikai Egyesült Államok), Papp László (Amerikai Egyesült Államok), Sárközy Péter (Olaszország), Tar Károly (Svédország), Várdy Béla (Amerikai Egyesült Államok), Világhy Katalin (Németország).
