Javuló viszony, civilizált hangnemű dialógus – hallható, olvasható több helyen a magyar médiában a magyar–szlovák viszonyt illetően. Érdekes módon Magyarországon főként az elektronikus média egy része próbál olyan hangulatot gerjeszteni, amely már-már az áttörés érzetét keltheti a két ország viszonyában. Némi meglepetésre a szlovák média elemzői visszafogottabbak. A Dzurinda–Martonyi-találkozóról azt írják: a kétségkívül üdvözlendő civilizált hangnemen és a mosolydiplomácián túl a felek kerülték a problémás kérdéseket, semmi nem indokolja, hogy érdemi előrelépésről beszéljünk. Ugyanilyen visszafogottan értékelik a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának pozsonyi látogatását is, ahol óvatos jelzéseken és a rendszeres találkozók fölvetésén túl szintén nem történt sok egyéb.
Magam, érintett felvidéki magyarként és a Magyar Koalíció Pártja volt elnökeként is azt mondom, hogy méltányolni kell a civilizált hangnemet s a jó szándék hangoztatását, ám ezen szépen hangzó kijelentések igazi értékét majd a jövő mutatja meg. Most egyelőre annyi történt, hogy igyekezet mutatkozik a két ország közötti normális véleménycserére. Látnunk kell azonban, hogy vannak ennek a helyzetnek komoly veszélyei is. A mosolydiplomácia ugyanis nem jelentheti az egyetértést a problémák szőnyeg alá söprésével. Úgy gondolom, a mérce azonos kell legyen a Fico- és a Radičová-kormány esetében is. Magyarán: a valós tettek minősítsék a helyzet alakulását, ne a „csomagolás”, a retorika.
Két területen látok nagyobb problémát – mindkettőben mi, szlovákiai magyarok is ludasak vagyunk. Az első az, hogy – szerintem külső sugallatra és önző csoportérdekek hatására – kétfelé szakadt a szlovákiai magyar politikai reprezentáció, s ennek következtében a magyar választói réteg is. Emiatt meggyengült a magyar közösség érdekérvényesítő képessége. A kormányba került szlovák–magyar vegyes párt tevékenységével kapcsolatban egyre több kifogás merül fel. Láthatóan nincs kellő politikai súlya, s van olyan vélemény is, amely az akarat meglétét is hiányolja nála. Ez azért káros, mert szlovák oldalról nem fogalmaztak meg igazi kínálatot a magyarok problémáinak rendezésére. Eddig is csak azokat a lépéseket voltak hajlandók megtenni, amelyeket a szlovákiai valós magyar politikai képviselet megfogalmazott, s amely mögé kellő – kül- és belpolitikai – támogatást is fel tudtunk sorakoztatni. A másik: a júniusban létrejött kormánykoalíció túlzottan sokszínű, több olyan része van, amely mentálisan közelebb áll a szlovák ókonzervatív nemzeti vonalhoz, mint az európai eszmékhez.
Eme két elem együttesen azt eredménye­zi, hogy magyar ügyekben nemhogy csoda, de még az igazán nem ideális 2006-os helyzethez való visszatérés – magyarán: a Fico-kormányzás deformációinak eltüntetése – sem lesz igazán megvalósítható. A tények ugyanis a következőket mondják: a kormányprogram alámegy még az EBESZ kisebbségi főmegbízottja ajánlásainak is, amelyeket pedig annak idején éles kritikával illettünk. Kevesebbet tartalmaz, mint az általunk erősen kifogásolt Vollebaek-jelentés, illetve a szécsényi Fico–Bajnai-találkozó dokumentumai. Nem írja elő például a kisebbségi törvény elfogadásának kötelezettségét, de a kisebbségi főbiztos számos, a nyelvi jogokat és a kisebbségi oktatásügyet érintő ajánlásának elfogadását sem. Érintetlenül hatályban hagyja a nemzeti szimbólumok használatáról szóló törvényt, nem jelent igazi áttörést az államnyelv védelméről, illetve a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény esetében sem.
Vollebaek úr Pozsonyban három dolgot mondott erről a témáról. Továbbra is úgy gondolja, hogy összes ajánlásának elfogadása jelentené a nyelvi problémahalmaz megoldását Szlovákiában, változatlanul azt javasolja, hogy a pénzbüntetések megítélésének lehetőségét teljesen ki kell venni a törvényből, s azt is fontosnak tartaná, ha Szlovákia a nyelvi kérdés rendezésénél bedolgozná a törvénybe az Európa Tanács összes ajánlását, beleértve a Miniszterek Tanácsa eddigi és a Velencei Bizottság közeljövőben várható ajánlásait is. Ilyen összefüggésben fontos, hogy a szlovákiai kisebbségi helyzettel kapcsolatos problémák rendezése továbbra is a nemzetközi figyelem tárgya legyen.
Az állampolgársági törvény vonatkozásában kételyeket ébresztenek a szlovák ellentörvény megváltoztatásával kapcsolatos eddigi információk is. Az új szlovák kormánykoalíció egyik pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom ugyanis a választások előtt megszavazta a Fico-féle antidemokratikus törvényt, s ma e párt tagja, az új belügyminiszter készíti elő az új megoldási javaslatot. Sokan szurkolnak Daniel Lipšicnek, ám a józanabbak kétlik, hogy éppen neki sikerül majd négyszögesíteni a görcsös szlovák nacionalista gondolkodás körét.
A fentiek fényében nem hinném, hogy nagyon helyénvaló lenne a kritikátlan hozsannázás. Az idő fogja majd megmutatni, mire képes az új szlovák kormánykoalíció. Nekünk viszont elvszerűen kell viszonyulnunk ehhez a helyzethez is.
A tettek alapján kell majd megítélni a kirajzolódó valódi szlovák szándékokat.

Forrás: Csáky Pál írása a Magyar Hírlapban