Tavasz óta a hazai média Svätopluk nevétől hangos. Szobrát az országgyűlési választások előtt a pozsonyi várban az ország legfőbb méltóságainak – a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és az egyházak képviselői – jelenlétében leplezték le. Talapzatára az „ Ó-szlovákok királya” felirat került. A választások után Richard Sulík, a parlament elnöke, hivatala átvételekor kijelentette, hogy első dolga a szobor eltávolítása lesz. Tudvalevő, hogy ez nem történt meg. A szobor a helyén maradt és rajta – a bizottság által javasolt – „kozmetikai” átalakításokat hajtottak végre. Nevezetesen a Hlinka Gárda jelvényére hasonlító jelképet kellett kicserélni, talapzatára pedig VIII. János pápa „Industrie tue” bullájából a következő szöveg került, szlovák és latin nyelven: „Szeretett Svätopluk fiamnak , a dicső uralkodónak. Lelkesültséged tudomására hozzuk, hogy ismerjük tenmagadat és a te néped odaadását és vágyait.”
Matúš Kučera történész – a középkor szakértője (sic) – tollából könyv jelent meg, a Matica slovenská gondozásában: Kráľ Svätopluk (Svätopluk király) címmel. Erről a könyvről Vladimír Turčan archeológus a Sme c. napilap 2010.11.22-én megjelent recenziójában azt írja, hogy politikai megrendelésre készült. A könyvet lapozva az ember úgy érzi, mintha a fent említett „királyi szoborállítás” helyességét, illetve mindenáron Svätopluk királyi mivoltát akarná megerősíteni.”Ehhez a szoborhoz adom hozzá történelmi gondolkodásomat és értekezésemet” írja. Matúš Kučerának mint történésznek a tényeket illene respektálnia és arra keresni a választ, hogy Svätopluk „királyt“ hol, mikor, milyen koronával koronázták meg. Mióta és meddig uralkodott mint király stb. Ami a koronázást illeti, a szerző az állítja, hogy: „Svätopluk a koronát az övéitől kapta a bajor püspökség ceremóniája nélkül“. A koronázás tényét így magyarázza: „ Azt, hogy Svätopluk a fején valamilyen koronát viselt, azok az arab utazók említik, akik gyakran jártak országában háromnapos vásárokra. Fel is jegyezték a város nevét, ahol a vásárokat tartották, de az írás annyira deformált, hogy a történészeknek máig nem sikerült megfejteniük”. A szerző maga oldja meg a dilemmát, mert azt írja: „Jómagam nem látok más várost, csak Nyitrát, Svätopluk birodalmának központját, vagy Bratislavát”. Máshol ezt olvashatjuk:”A Nagy Morva Birodalom kétharmadát Szlovákia alkotta, de annak központját hagyjuk a morvákra”. Tudni kell azt is, hogy a középkorban királynak (Rexnek), csak a keresztény királyokat nevezték. Az egyháztól kapott koronával történő megkoronázásuk után. És a királyi koronázásnak szertartása volt, melynek része a szent olajjal való felkenés is.
A szerző a mitológia világába vezeti az olvasót. A Nagy Morva Birodalmat, melynek földrajzi fekvése nem volt ismeretes, (Malá českoslov. encyklopedie, 5.kötet, 954.o.) , az ó-szlovákok államává kreálja, majd alább, lehetségesnek tartja, hogy Svätopluk nemcsak a szlovákok, hanem a morvák királya is volt. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy a szlovákok tulajdonképpen a morvából szlovákká átképzett Svätopluk utódai. A szerző a történelmi dokumentumok hiányát a következőképpen indokolja: „ Nem lehet sokat tudni Svätopluk Szlovákiájáról, mert írástudói nem voltak, a külföldieket pedig nem érdekelte ez az ország.” Ennek ellenére azt állítja,hogy Svätopluk a legyőzte a dunai hajóhadat is. A szerző fantáziája odáig terjed, hogy tudni véli , Svätopluk bölényekre (azokra esetleg, de nem valószínű) és vadszamarakra is vadászott. Ismert tény, hogy a szamár sivatagi eredetű állat (ismert volt a núbiai és szomáliai vadszamár) és az egyetlen nagyemlős, amelyet az afrikai kontinensen háziasítottak. Európában vadon soha nem volt fellelhető.
A szerző a történelmi tények és a hiteles forrásmunkák idézése helyett legendákat teremt. Szlovák népi és nemzeti tradícióra hivatkozva próbál, történelmet gyártani. Abban azonban igaza van, hogy :”Szlovákiában ez idáig nem jelent meg történelmi munka Svätoplukról és az igazat a történészek fogják megállapítani.”Sajnos a feltételezések,legendák és csúsztatások miatt (pl. a Nagy Morva Birodalomban használt nyelv azonos volt a mostani szlovák nyelvvel), véleményem szerint ez a könyv sem tekinthető komoly történelmi munkának, bár Szlovákiában nagyra tartott történész tollából kerekedett ki. Feltehető a kérdés milyen történelmi öntudatot formál az ilyen mű?
Nézzük a fellelhető történelmi tényeket: Svätoplukot sem a Pallas Nagylexikona (1897), sem a francia Nagy Larousse Enciklopédiája (1975) külön címszóban nem említi. A Révai Nagy Lexikona (1925) morva hercegnek, a Malá Československá Encyklopédie (1987) pedig a Nagy Morva Birodalom hercegének titulálja. Svätopluk I. Mojmír fiaként, a frank birodalom hűbéres morva uralkodója volt, és Forcheimben (Bajorországban) hűséget esküdött II. (Német) Lajos keleti frank császárnak és adófizetésre kötelezte magát. A történelemnek nincsen tudomása „morva királyságról”, még kevésbé arról, hogy ennek a nem létező morva királyságnak ”szlovák” uralkodója lett volna. Amikor Német Lajos frank császár elcsapta a hűtlenné vált I. Mojmírt, helyére nem Svätoplukot, hanem nagybátyját Rastislavot nevezte ki morva fejedelemnek. Rastislav nagyratörő ember volt. Életcéljául tűzte ki, hogy kiszakítsa a morvákat és az őket uraló szláv törzseket a Frank birodalom hűbéri viszonyából és önálló szláv államot létesítsen. ( Az ő idejére esik Ciril és Metód a szláv liturgiát szorgalmazó „hittérítése”.) A Frank Birodalom és Rastislav között kirobbant háborúskodások során Karlman (Carloman), Német Lajos fia, a mellőzött Svätopluk segítségével tőrbe csalta nagybátyját Rastislavot, akit aztán Német Lajos megvakíttatott és kolostorba záratott. Helyére 871-ben Svätoplukot nevezte ki morva fejedelemnek aki, amint már említettük Forcheimben hűséget esküdött Német Lajos császárnak.
Egyébként Svätopluk árulása Metódot is börtönbe juttatta. Csak VIII. János pápa közbenjárására szabadult, s mivel ebben a térségben a szláv liturgia helyett a latin rítusú liturgiát kezdték előnybe részesíteni Metódot szerémségi, tehát a déli szlávok érsekének nevezte ki. Matúš Kučera, könyvében azt írja, hogy: „Svätopluknak nem volt köze Metód és tanítványainak kiűzéséhez, ezt csak tanulatlan történészek állítják.” A dolog pikantériája, hogy Kúčera is egyike ezeknek, mert a diktatúra időszakában a Szocialista Akadémia brosúrájában még azt állította, hogy „mindez Svätopluk király beleegyezésével és támogatásával történt” (ahogy ezt Vladimír Turčan archeológus is a fent idézett cikkben írja). Micsoda pálfordulás! Mi lehet az oka? Talán a politikai klíma változása? A Nagy Morva Birodalom és Svätopluk személye már a múltban is különböző történelmi és politikai interpretációk alanya volt. Az igazság az, hogy a köztudatban a közép európai szlávoknak a IX. és X. századok homályába borult időszakáról nagyon kevés dokumentált történelmi adat létezik. Ez a homály teszi lehetővé különböző mítoszok és legendák kreálását, annak érdekében, hogy valamiféle történelmi hátteret kanyarítson a XVIII. századtól kezdve a Magyar Királyságban nemzetté érő szlovákság múltja mögé.
Az azonban dokumentumokkal bizonyított tény, hogy Pozsonyban a Szent Márton – székesegyházban 1563 és 1830 között tizenkilencszer koronáztak: tíz a Habsburg-házból származó királyt, Mária-Terézia királynőt és nyolc királynét. Egyedül csak Mária-Teréziának emeltek szobrot – gyönyörű fehér márványból – amely Fadrusz János pozsonyi magyar szobrászművész munkája volt, mert ezt a szobrot az Impérium váltás során ledöntötték. Azóta a Pozsonyban koronázott királyok közül az utókor egyiküket sem tartotta érdemesnek arra, hogy szobruk legyen a koronázó városban.
Ehelyett a pozsonyi vár udvarán egy olyan személynek állítottak szobrot, akinek sem királyi mivolta, sem  a szlovák történelemben játszott személyes szerepe, korabeli dokumentumokkal nem bizonyítható.

Dr. Fóthy János
{iarelatednews articleid=”23341″}