A külhoni magyarságért, valamint Martonvásár fejlesztése érdekében végzett elhivatott településvezetői tevékenysége elismeréseként kapta Szabó Tibor a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét március 15. alkalmából. Felvidéki származásúként hosszú ideig volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, majd a Fejér vármegyei Martonvásár polgármestere. A Magyarországi Református Egyház honlapja a reformatus.hu a napokban közölt vele egy bővebb interjút. Az alábbiakban ebből szemezgetünk.
Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere 1959-ben született, gyermekkorát ősei felvidéki református falujában, Barsbaracskán töltötte. Középiskolai tanulmányait még Révkomáromban és Selmecbányán végezte, de a diplomát már az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg geofizika–meteorológia szakon. 1988-ban kapott magyar állampolgárságot. Az Antall-kormány alatt lett főosztályvezető a Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH), 1998-tól, a polgári kormány idején elnöke a HTMH-nak. 2010-től városvezető Martonvásáron.
A magyarországi egyetemi évei kapcsán kifejtette: óriási volt a kontraszt a hetvenes évek végi Gustav Husák-féle csehszlovákiai merev konszolidáció és a kádári gulyáskommunizmus között, sokkal szabadabb volt a világ Magyarországon.
Azért itt is volt, ami jócskán illegális tevékenységnek számított.
A pozsonyi kisebbségvédő aktivista, Duray Miklós 1983-ban kényszerűen New Yorkban megjelentetett, magyar kisebbségről szóló könyvét (Kutyaszorító), amelyhez Csoóri Sándor írt előszót, egyetemisták, köztük Szabó Tibor sokszorosította, terjesztette szamizdat formájában.
A kommunista titkosszolgálatok megneszelték ezt, így nem maradhatott a tanszéken ösztöndíjjal, hirtelen behívót kapott a csehszlovák hadseregtől. A nyugatnémet–csehszlovák határsávba vitték sorkatonának, egy büntető jellegű gyalogos zászlóaljhoz.
Sorkatonai élményei hatására Szabó Tibor eldöntötte, mindenáron Magyarországra települ. A késő Kádár-korban több évig – 1988-ig – hontalan volt, majd a rendszerváltásig az Országos Meteorológiai Szolgálatnál dolgozott.
„Ekkor már szerveztük a rendszerváltó mozgalmat, az MDF-et, választott új lakóhelyemen, Martonvásáron” – eleveníti fel az akkori időket. 1990-től, vagyis az első szabadon választott Országgyűléstől és az Antall-kormánytól kezdve alapjában megváltozott a helyzete: a Miniszterelnöki Hivatalban, majd a megalakuló Határon Túli Magyarok Hivatalában a felvidéki főosztály vezetője lett, e feladat mellé időlegesen megkapta a kárpátaljai főosztályt is.
Választ kértünk a nagy idők tanújától, a korabeli szakpolitikustól arra is: kihasználta-e a magyar középjobb kül- és kisebbségpolitika a lehetőségeket az elszakított területek magyarsága helyzetének a megerősítésére?
„Egy sor fontos kérdés a kilencvenes évek elején dőlt el a határainkon túli magyar közösségek ügyében, sok mindenre lehetőség nyílt volna, de a magyar kormány sajnos nem élt maradéktalanul vele” – vélekedik.
„Holott sokkal nyitottabb volt a nemzetközi közösség a magyarok lakta területek autonómiatörekvése és nyelvhasználata kérdésében. Csak egy példa azokból az időkből: mi tagja voltunk A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját is kibocsátó Európa Tanácsnak, Csehszlovákia még nem. Magyarország a tagságuk támogatásáért cserébe követelhette volna a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, a bocsánatkérést, a nyelvi jogok garanciáit, de ezektől a döntő pillanatban eltekintett” – húzta alá.
Itt kerül szó még egyszer Duray Miklós (1945–2022) kisebbségpolitikusról, íróról, egyetemi tanárról. Szabó Tibor, aki baráti viszonyban volt vele, úgy emlékszik vissza rá,
mint akinek nagy fájdalma volt, hogy annak ellenére nem lett áttörés a felvidéki magyarság megmaradási feltételeinek javításában, hogy a kilencvenes évek első felében még tíz százalék felett volt a Szlovákián belüli magyar politikai erő támogatottsága a választásokon.
A Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökévé 1998-ban, az első Orbán-kormány idején nevezték ki Szabó Tibort. Ebből a korszakból azért hálás Istennek, mert 2001. június 19-én a magyar Országgyűlés elfogadta A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt, az úgynevezett státusztörvényt, amely kibővítette a szomszédos országokban élő magyaroknak nyújtott támogatásokat, kedvezményeket – a határon átívelő nemzetegyesítés jegyében. Ekkoriban jött létre a magyar–magyar kapcsolatokat legfelsőbb szinten szavatoló, a kinti magyar szervezetekkel rendszeresen egyeztető Magyar Állandó Értekezlet is.
Szabó Tibor 2010-ben a helyi politikára váltott. Ebben azóta is roppant sikeres. Három ciklus óta Martonvásár polgármestere. A polgármester református hitét a budahegyvidéki gyülekezetben gyakorolja. „A reformátusságom kulturális hozadékként, tradícióként, identitásképző elemként volt jelen hajdan, de ahogy növekszik az életkorom, egyre többet jelent számomra Isten, egyre nagyobb szükségem van a jézusi értelemben vett mustármagnyi hitre” – vallja Szabó Tibor.
Hogy mi a szolgálati területe? 2006 óta a Svábhegyen található Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium mögötti Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány kuratóriumi elnöke. Itt az anyaországi és határainkon túli magyar, nyolcvan százalékban református egyetemisták jó minőségű ellátást, szakmai képzést kapnak, a közeljövő keresztyén értelmiségi elitjévé formálódhatnak.
A teljes interjú ITT olvasható.
(Joó István, refomatus.hu/Felvidék.ma)
