Nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy ország parlamentje nyilvános szavazással választ főügyészt. Hadd lássák az emberek ki hogyan szavaz,  ki tartja  be a koalíciós megegyezést, vagy ki tart be valami miatt  a koalíciós partnereknek.

Nagyon valószínű, hogy a nyilvános választásnál működni fog  már a koalíciós pártfegyelem, ellenkező esetben bukik a kormány, és ez még a „másként gondolkodóknak“ sem kedvez. Vagyis inkább ne legyen valamilyen okból kifolyólag  kedvencem a főügyész, mintsem ne legyek kormányzó párt képviselője. Lerágott csont  már az a bizonyíthatatlan, kölcsönös vádaskodás, hogy ennek vagy annak a pártnak a képviselői (bár az is lehet, hogy nem egy pártból voltak, és szerintem az érintetteken kívül mások is tudják, kik voltak a rebellisek) tévelyegtek el a főügyészválasztás – próbálkozás titkos formájánál, amelyről ma már tudjuk, hogy  maradi, nem transzperens, divatjamúlt stb.  Most pedig  már éljen és virágozzék a nyilvános, a modern, a nyíltszínű, a kívánt eredményhozó! Sántít viszont  egy kicsit a dolog, mert menet közben változtatnak a játékszabályokon, érezve, hogy a titkos választás eredményének kimenetele továbbra is bizonytalan. Annak hangsúlyozása, hogy a jövőben az alkotmánybírókat is így fogják, már csak friss hab a romlott  tortán. Ha javasolhatom a Tisztelt Háznak, én úgy módosítanám a törvényt, hogy minden képviselő álljon fel a helyén, és mondja ki hangosan annak nevét, akit ő akar főügyésznek. Mint 1992. szeptember elsején, amikor Szlovákia önállóságának deklarálásáról mondtak nyilvánosan, egyenként rövid véleményt az akkori képviselők. Most valahogy így: én Trnkára szavazok, mert szeretem! Vagy így: Én Trnkára szavaznék, de nem tehetem!  Személyi kérdésekben a legtöbb politikai párt alapszabályzatában  rögzíti a titkos szavazást még alapszervezeti szinten is. Mennyi jogos bírálat érte Mečiart vagy Slotát pont a kormánypártiaktól, hogy a kongresszusaikon antidemokratikusan, nyilvánosan szavaztatják meg magukat pártelnöknek.  Akárhonnan is nézzük a fejleményeket, most is a Most-Híd OKS-es képviselői voltak a legkarakánabbak. Bejelentették, hogy nem biztos, hogy megszavazzák a parlamentben azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi egyebek között a főügyész  nyilvános módon történő választását. Aztán elmentek a miniszterelnök asszonyhoz, elbeszélgettek vele, aztán engedve az ellenállhatatlan asszonyi bájnak, bejelentették, hogy mégis megszavazzák a törvénymódosítást. Jelenleg a parlamentben  a  legkedvezőbb, legkifizetőbb helyzetben tényleg a SAS egyszerű emberei  és a Most-Most OKS-esei vannak négyen-négyen, mert nagy szükség van rájuk, viszont ők meg olyan szeretlek is, meg nem is helyzetben viszonylag önállóbban poltizálhatnak, mint listás kollégáik, melyből akár politikailag is sikeresen profitálhatnak. Viszont tényleg elégedetten dörzsölheti a legnagyobb ellenzéki párt, a Smer a markát, és vígan alakíthat árnyékkormányt árnyékszékekkel,  mert a főügyészválasztással ugyan még nem ejt végzetes sebet a koalíción, de  már „kóstolgatja“…  
És még nagyon sok kiélezett politikai helyzet teheti kemény erőpróbára az elkövetkező időszakban a kormánykoalíció egységét! Nem lehet majd mindegyiket törvénymódosítással elsumákolni….

Száraz Dénes, Felvidék Ma