Még mindig teljesen érthetetlen számomra, mi is lehet az oka a szlovák kormány felfokozott ellenérzésének, túlpörgetett hozzáállásának és kiemelt „ügyként“ való kezelésének egy külföldön, lásd például Magyarországon elfogadott törvényhez, a felvidéki magyarokat is érintő honosításihoz, ezért próbálom magamnak megmagyarázni.
Sokszor elhangzott tény, hogy egyetlen Magyarországgal szomszédos vagy nem szomszédos országban sem okozott ekkora felháborodást ennek a törvénynek az elfogadása. Valószínűleg azért, mert sokkal fontosabbnak vélik saját gondjaikra megoldást találni, saját belpolitikai és gazdasági kérdéseikre választ adni, ezért inkább magukra figyelnek, nem pedig más ország törvényalkotó folyamatára, ha csak az adott törvény nem sérti saját nemzetének érdekeiket, ami ebben az esetben kizárható. Hogy Szlovákia előző miniszterelnöke a parlamenti választások előtt kiverte a balhét, érthető, mert jobb híján szüksége volt a „nemzetmegmentő“ szerepben tetszelegni. Szlovákiában ezzel még mindig igen sok szavazatot lehet elnyerni, és a nemzeti téma felvetése, napirenden tartása rendkívül alkalmas a mindenkori belpolitikai feszültségek elkendőzésére is. Más kérdés, hogy a magyarországi törvénnyel is várhattak volna pár hónapot, tény viszont, hogy nemcsak Szlovákiában élnek magyarok, csak pechünkre nálunk voltak parlamenti választások akkortájt… Viszont azóta Fico és pártja eltűnt a kormány éléről, de törvényei tovább kísértenek, azok is, melyeket most az alkotmánybíróság törvénytelennek minősített (kissé megkésve), és azok is, amelyeket hazafiasságának bizonyításaként, az előző kormány túlbuzgó nacionalizmusának megnyilvánulásaként láttak napvilágot. A mostani kormány, a mostani parlamenti többség meg nem meri felvállalni ezeknek a törvényeknek a teljes kiiktatását, nem tudja felmérni, meddig mehet. Fél a saját nemzetétől, fél a törékeny többség elvesztésétől, fél saját képviselőinek (tisztelet a kivételnek) a szavazások során (is) várhatóan megnyilvánuló ellenérzésétől.
Mindezeknek a gyökerei pedig az elferdített történelemben, a történelemoktatásban és -írásban, az ölükbe hullott területek elvesztése felett érzett bizonytalanságban, félelemben, és az ebből származó magyarfóbiában kereshetők. És ezek a félelmek Szlovákiában a legerősebbek ebben a gyerekcipőben járó, vagy talán már kamaszkorú országban. Magyarország többi szomszédja már régen a felnőttkorban jár, történelemszemléletük kifinomultabb, tudják, hogy országaik polgárait már nem lehet, nem szabad nacionalista maszlagokkal etetni, a rizsa mellé húst is kell adni.
A kettős állampolgárságra adott szlovák ellentörvény-válasz ezzel a fiatalos, meggondolatlan hevülettel magyarázható, a jelenlegi módosításokat övező vita néhány esetben pedig mosolyt fakasztó. Láss egy-két ilyen gyöngyszemet! Tűzoltó ne lehessen kettős állampolgár: valószínűleg azért, mert nem biztos, hogy a tűzből vagy a háztetőről először a szlovák állampolgárt hozná ki vagy le, ha ott magyarok is lennének. Esetleg a szlovák fecskendő vagy a kibocsátott vízsugár hosszára vonatkozó szigorúan titkos adatokat ismerne meg. Hivatásos katona se lehessen más állampolgár, csak szlovák, mert mi van, ha támadnak, vagy támadunk, annak ellenére, hogy mindkét állam tagja a NATO-nak, ergo: szövetséges.
Hogy a visszahonosítást illetően a szlovákiai magyarok között nem szabad kampányolnia Orbánnak, meg más hivatalos magyarországi államférfinak, hogy államközi egyezmény rögzítse a feltételeket – ezt mondta Orbánnak, időt és teret remélve magának Radičová. Még szerencse, hogy a magyar miniszterelnök ebben az esetben vissza tudta fojtani megszokott huncut, kis mosolyát. Teljes képtelenség elvárni ugyanis, hogy a szlovák fél által megfogalmazandó egyezmény-javaslat alapján a magyar parlament módosítson a törvényen. Viszont a vegyes bizottságban való egyeztetés ötlete nagyon jó. Azt még Radičovának is tudnia kell, bármilyen rövid ideje áll a kormány élén, hogy ha egy problémát nem akarunk vagy nem tudunk megoldani, arra kormányok közti vegyes bizottságot kell létrehozni, hogy annak tagjai időtlen időkig csámcsogjanak a problémákon, elemezzék a helyzetet, enyhítsék a feszültséget, amíg az feledésbe nem merül. Miközben minden szlovákiai magyar tűzoltó és katona titokban megszerzi magyar állampolgárságát is, de nem veszíti el a szlovákot se, mert bolond lenne ezt bárhol is bejelenteni, mert attól ő még bátran és hősiesen fogja védelmezni akár mindkét haza vagyonát és polgárait is.
Száraz Dénes, Felvidék Ma
