Amikor Béla ideges valami miatt, amikor úgy érzi, kicsúszik a talaj a lába alól, tehetetlenségében furcsa dolgokra képes, viselkedése, megnyilvánulásai súrolják az infantilizmus határát. Három olyan példát szeretnék Önökkel megosztani, melyek a fenti megállapítást igazolják.
Kettőnek szemtanúja voltam, egyről pedig az egyik szlovák kereskedelmi televízió híradásából szereztem tudomást, de mindhárom azt igazolja, hogy nehezen tudja elviselni a kudarcot.
Időrenben haladva első alkalommal 2007-ben Libádon, az MKP érsekújvári járási konferenciáján okozott nekem és másoknak is viselkedésével kellemetelen meglepetést Bugár Béla, az MKP akkori országos elnöke. A konferencia egyik szőgyéni küldöttje határozati javaslatként beterjesztette, hogy a tisztújító országos kongresszus vegye fontolóra Csáky Pál jelölését a párt országos elnöki tisztségére. A konferencia ilyenkor szokásos szavazási procedúrái elnyújtották az ülés szünetét, és a küldöttek már kissé türelmetlenül, de fegyelmezetten a helyükön ülve várták az eredményeket. Bugár többedmagával szintén várakozóan az elnöki asztalnál foglalt helyet, és látható módon feszélyezett volt még az előző javaslat hatása alatt. Ekkor legnagyobb megdöbbenésünkre az üléstermet játszótérnek képzelve két kezéből, mint a kisgyerek géppuskát formált – az egyiket előretolva, a másikat hátrahúzva -, és mint a Rendőrakadémia film akármelyik részében a golyószóró hangját utánozva a küldötteket vette célba, és egy sortüzet „eresztett meg“ irányunkba. Így vezette le idegességét, így fejezte ki elégedetlenségét Csáky Pál jelölése miatt. A küldöttek kényszeredett mosollyal nyugtázták Béla „rambósodását“.
A következő harci epizódra szintén 2007-ben, márciusban, a párt komáromi országos kongresszusán került sor. A járási konferenciák által elfogadott ajánlások szellemében két jelölt mérkőzött meg egymással az MKP országos elnöki tisztségéért: Bugár és Csáky. Az ország különböző részéből érkezett több száz küldött már leadta szavazatát, a számláló bizottság tagjai javában dolgoztak, mi meg páran a Jókai Színház folyosólyán beszélgetésbe elegyedve vártunk az eredményre. Hozzánk csapódott mindkét jelölt, látható módon Bugár tűnt idegesebbenek, de jópofiskodását egy pillanatra se szüneteltette. Aztán a beszélgetés közben teljesen váratlanul egy feketeöves karatezőt meghazudtoló módon Csáky fejmagasságába rúgott. A rúgás pontosra sikeredett, lábfej pár centiméterre állt meg Csáky arcától. A körülöttünk „arcátlankodó“ fotósok meg is örökítették a sokunk számára emlékezetes mozdulatot, de a fotót a másnapi újságok nem közölték, bár valamelyik fényképész archívumában bizonyára előkelő helyet foglal el. A kényszeredett mosolyok most sem maradtak el, Bugár már valószínűleg sejtette a szavazás végeredményét, és feszültségét, vereségét ilyen szerencsétlenül akarta levezetni. Gyerekes viselkedésre utalt a libádi meg a komáromi eset is.
Majdnem négy évet kellett várnom az újabb Bugár-produkcióra! Erre a múlt héten került sor a szlovák parlament folyosóján, és szorosan kapcsolódott Matovičék emlékezetes parlamenti viselkedéséhez, amellyel a kormánykoalíció és főleg Bugár vált teljesen nevetségessé. Az egy dolog, hogy Matovičék cserben hagyták a kormánykoalíciót, hogy Bugár megszégyenült, de az eseményt követő nyilatkozatháború, a szerencsétlen hármas – Matovič, Bugár, Sulík – egymásramutogatása, hazudozása, vádaskodása még tetézte is a problémát. Ilyen feszült és tehetetlen állapotban szokott a pártelnök úr furcsa módon viselkedni. Most a ország-világ szeme láttára azt csinálta, hogy az egyik operatőr kameráját elemelte, vállára vette, és a televiziósoknak csinált műsort. Képviselőtársának, a KDH-s Hrušovskýnak operatőr-riporter módon tett fel szerinte jópofa kérdéseket. Hogy szereti-e a magyarokat, meg mennyire szereti őket stb.? Hrušovský kezdetben vette a lapot, válaszolgatott is kényszeredetten, mi mást tehetett volna egyenes adásban, de aztán megelégelte, és rászólt Bugárra, hogy térjen észhez, és hagyja már abba a komolytalan játékot. Három példával szerettem volna közelebb hozni mindnyájunkhoz Bugár Bélának azt az arcát, amikor ideges, amikor vesztésre áll, amikor nem teljesen ura cselekedeteinek. Bizonyára többen többször tapasztaltak nála hasonló viselkedést. Tudom, a politikus is csak emberből van, joga van kiborulni, joga van dühösnek lenni, de viselkedni mindig, minden körülmények között tudnia kell, mert különben elveszíti méltóságát, szavahihetőségét és komolytalanná válik. Ez Bugárral már megtörtént…..
Száraz Dénes, Felvidék Ma
