Egy borkóstoló alkalmával ismerkedtem meg Kiss Gáborral, a nemzetközileg elismert borásszal, aki a villányi második generáció, fiatal, befutott szakembere, valamint néhány könnyű vörösbor, és egy elismert nagycuvée készítője. Vele beszélgettem a bor, a szőlő iránt táplált szeretetéről, az isteni nedű elkészítésének „kulisszatitkairól”, kezdetekről, jelenlegi tevékenységéről…
„Gyökereim Erdélyhez, pontosabban a Szilágysághoz nyúlnak vissza. Kilencéves koromig éltem ott. Édesapám, kertészmérnöki végzettséggel, az ottani Állami Gazdaság szőlészeként dolgozott, így elmondhatom, hogy az alapok biztosítottak voltak. 1989-ben költöztünk át Magyarországra, Ácsra, ahol a nagybácsimék éltek. Itt három hónapot töltöttünk el, majd Villányba kerültünk, mivel szüleim állást kaptak a településen. Gyermekként nem kedveltem túlzottan a szőlészeti munkákat, sem a borkészítés körüli teendőket, de az idő előrehaladtával, amikor kicsit „tudatomhoz kaptam”, elkezdett érdekelni, hogy mi-miért van, és fokozatosan belecsöppentem a körforgásba. Először úgy gondoltam, hogy az értékesítés irányába fogok„kacsintgatni”, és a munka könnyebb felét fogom meg, ezért a középiskolai tanulmányaim elvégzése után, egy kereskedelmi technikumba jelentkeztem Pécsre.
De fél év alatt kiderült, hogy ez teljesen „vakvágány”, és igazából a borkészítés az, ami motivál. Becsületből azért elvégeztem az iskolát-majd levelezőin a kertészeti egyetemet is, de ezzel párhuzamosan, már forgalomban voltak a saját boraim. Tizenkilenc éves koromban dobtam piacra az elsőt. Ez is egy érdekes történet…Akkoriban másfél hektáros szőlősünk volt, és azt mondtam édesapámnak, hogy én minőségi, jó bort szeretnék készíteni, válogassuk ki a termést, de egyetlen bökkenő van, nincs egy forintom sem, de egy év múlva visszafizetem a beruházását. Apukám hajlott rá, és segítségével elkészültek az első saját palackozott boraim, az 1999-es évjáratú Cabernet Sauvignon, Kékoportó, Hárslevelű, Rosé. Sikerült eladni a piacon, visszatérítettem az anyagiakat is…”—tette hozzá mosolyogva, majd így folytatta…
„A családdal karöltve, fokozatosan növeltük a területeket. Nagyon sokat köszönhetek szeretteimnek, édesapámon kívül bátyám is mind a mai napig nagyon sokat segít a munkálatokban, mivel a növényvédelemhez jól ért. A kis, kézműves pince a saját tulajdonom, és mára már tíz hektáron gazdálkodom. Közel négy évvel ezelőtt kaptam egy felkérést, a Matyi Dezső tulajdonában lévő Matias pincészettől, aki az Alexandra könyvesboltok és kiadó tulaja is egyben, hogy én irányítsam a munkálatokat hatalmas vállalkozásában, és a borkészítést is koordináljam. Nagy megtiszteltetésnek vettem, és egyben kihívásnak, mivel öt borvidéken(Villány, Pécs, Szekszárd, Badacsony, Tokaj), száztíz hektár szőlőt kell felügyelnem, és a minőségi borok elkészítését is árgus szemekkel figyelnem.
A kézműves borászat híve vagyok, és a kis magángazdálkodásommal azért tudtam összeegyeztetni ezt a hatalmas területet, mert a Matias-nál is dűlőnként szüreteljük a szőlőt, kis tételek készülnek, és a cél nem más, mint a lehető legmagasabb színvonalú végtermék, bor elkészítése. Kezdésként körbejártam a borvidékeket, „mustrát”, felfedező utakat tartottam. Minden ott kezdődik, és dől is el, hogy megfelelőek-e a dűlők, szőlő, de szerencsémre, nagyon jó érzékkel összeválogatott területek voltak, és elkezdtük a közös munkát. Ars poeticam az, hogy megismerjem a területeket, mint a tenyeremet, szőlőfajtákat, amivel foglalkozom, és a megfelelő módon tudjak reagálni a természet „csapongásaira”…A saját birtok, és a Matias pincészet koordinálása napi 14-16 órámat emészti fel, de úgy vélem, hogy most vagyok fiatal, harmincegy éves, hát épp a legproduktívabb korban vagyok, és bele kell adnom „apait-anyait”…
Egy hónapban, egy vasárnap akad, amit pihenéssel tölthetek, de egyenlőre nagyon szeretem csinálni, és úgy vélem, hogy ez nem mindenkinek adatik meg, szakmai szempontból analizálva, hogy ennyi borvidéket lásson, rengeteg szőlőfajtával dolgozhasson. Az első szüret, ami 2008-ban volt, nagyon „izzadtságszagúra” sikeredett, de a gazdaságnál tevékenykedő szőlészek mellett egész Magyarország területéről besegítettek barátaim, akik elismert szakembereknek számítanak, és az eddig nem ismert szőlőfajtákat autodidakta módon elkezdtem megismerni, tanulgattam. Mára már elmondhatom, hogy ezzel is sikerült megbirkóznom, és szép eredménye lett…—ecsetelte elszántan, majd a szakmai filozófiáját összegezte…
„A saját birtokom kész, azon a területen én vagyok teljhatalmú úr. A Matiasnál megkellett találnom, felkutatnom azokat az embereket, szőlészeket, akik ugyanabból a szemszögből látják, közelítik meg a szőlőt, mint saját magam. Ezen túl vagyunk, azaz nagyon aprólékosan, alacsony terheléssel kell dolgozni. Pl. a fehér boroknál, 1kg/tőkénél nem szabad többet hagyni, mert akkor lesz csak a szőlőből nyert bor ízletes, tartalmas. Magával a szőlővel foglalkozni kell, és nagyon sokat törődni, gondozni, szinte együtt lélegezni a növénnyel, és mindezt meghálálja.
Legfontosabb, az érett alapanyag szüretelése, és itt nem a cukorfokra gondolok, hanem „fenolosan” legyen érett a szőlő, és utána már sok dolgunk nem marad, ki kell erjesztenünk, és jó hordókba kell elhelyeznünk, ami alatt a tölgyfából készülteket értem. Nem vagyok híve a vegyszerezéseknek sem, lassan áttérünk a bio művelésre, ami egy hosszabb folyamat. Egyenlőre még szoktatjuk rá a növényt, mivel nem lehet „kamikaze-módon” nekiesni, de hiszem, hogy előbb-utóbb ez lesz a megoldás. Egy jó borhoz az kell, hogy érződjön a termőhely, a fajta, az évjárat és a borász munkája. Akkor válik egyedivé, sokszínűvé. A bor és a nő jelenléte adja meg az élet sava-borsát. A hétköznapokhoz hozzá tartoznak, és azt vallom, így kerek a világ, így jó élni. A természettel harmóniában, finom, nemes bor a poharunkban pl. egy jó évjáratú Cabernet Sauvignon, esetleg Merum Cuvée, és takaros „fehérnép” az ülönkben, ez minden pénzt megér…—mondta el zárszóként egy huncut mosoly kíséretében…
Kiss Gábor rengeteg szakmai elismerést tudhat magáénak. De mint elmondta, nem szeret versenyekre járni. Munkája gyümölcsét, borait, a fogyasztók, borbarátok értékelésére bízza, és a szakértőktől érkező pozitív visszajelzések mellett, mi is meggyőződhettünk a fiatal borász kvalitásáról, egy palack Cuvée kortyolgatása közben, ami élénk, ugyanakkor elegáns, kitörő egyensúlyt sugárzott felénk, és túláradó gyümölcsös ízorgiával kedveskedett számunkra…
Forrás: Csallóköz, Holecz Attila
