Ivan Gašparovič, Szlovákia köztársasági elnöke nem sokáig maradt tétlen Kövér László nyilatkozatával kapcsolatban, melyet a magyar házelnök a Hospodárske noviny cseh gazdasági napilapnak adott a minap.
Gašparovič ebben az esetben is a kormány kemény reagálását tartaná helyesnek déli szomszédunkkal szemben. Itt jegyzem meg, hogy a közelmúltban ő volt az, aki ok nélkül kitiltotta kollégáját, Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság elnökét a komáromi szoboravatóról. Úgy látszik, nem okult belőle, hogy akkor nagy hibát követett el, hiszen cselekedetével maga ellen hergelte a felvidéki magyarság nagy részét és fél Európát. Velünk, úgy látszik, most sem nagyon törődik, bár ezúttal visszafogottabban fogalmazott, amikor ezt mondta: „Jobb megelőzni a bajt, mint holnap sírni fölötte“. Hát igen, a mondatnak ebben a formájában mindenki megtalálhatja a magának megfelelő értelmezést. És mégis, elvártam volna, hogy Ivan Gašparovič, minden Szlovákiában élő állampolgár köztársasági elnöke, ne úgy reagáljon a Kövér Lászlóval készített interjúra, ahogy azt a többi mélynemzeti-betegségben szenvedő pártfunkcionárius tette, mert ha figyelmesen elolvasta volna az interjút, akkor semmi bántót nem talált volna benne Szlovákiával kapcsolatban. A magyar házelnök ismét elismerte és megerősítette Szlovákia nagyhatalmak által meghúzott határait. Azt pedig, amit feltételes módban mondott, hogy Magyarország katonailag is beavatkozhatott volna, amikor Szlovákia egyoldalúan határmódosítást csinált a dunai vízerőmű végett, nos ebben igaza volt. De ugye ezt nem tették meg. És nem azért, mert féltek Szlovákiától, hanem azért, mert tisztelik a status quót. Ezért fordultak bizalommal Hágához, hogy ő tegyen a két állam közt igazságot. Most pedig felteszem a szokásos kérdést: Mit csináltak volna fordított esetben a szlovák testvérek, és mit a mi habzó szájú magyarfaló politikusaink? Mert bizonyára nemcsak Slota, hanem a fenn említett elnök úr is tankokat indított volna Budapestre. Mert nálunk ő a hadúr, és így kötelessége megvédeni Szlovákiát, vagy nem?! Mert, ha jól emlékszem, Slota kijelentését annak idején, hogy tankokkal megy Budapestre, nem ítélte el. Sőt, az ilyen kijelentéseket, kaján mosollyal és nagy megelégedéssel fogadják a Tátra alatt. Itt ugyanis büntetlenül lehet mondani a magyarokra bármit, mert ez jelenleg divat, meg aztán nálunk szólásszabadság is van. Bezzeg a Duna túloldalán, vagy nálunk is, ha magyar az ember, jobb, ha időben befogja a száját! Nekik nem dukál a szólásszabadság, ugye? Sem az egyenlőség. Szomorúan írom ezeket a sorokat, mert nálunk még véletlenül sem akad olyan közjogi méltóság, aki felülemelkedne az emberi butaság által gerjesztett primitív nacionalizmuson! Ez lenne ugyanis az orvosság arra, hogy megelőzzük azt a bizonyos „bajt“.
Kissé magamba szállok, majd rövid idő elteltével mosolyogva befejezem az írást. Mert mit is várhatunk mi, magyarok itt, a szülőföldünkön, a szlovák pártoktól? És mit a közjogi méltóságoktól, ha rólunk van szó? Egy nagy rakás semmit, vagy azt a bizonyos végterméket gúla formájában. Mert ha csinosan kiöltözködnek is az urak, attól még nem valódi urak, és ezt a viselkedésük árulja el leginkább. Mert a paraszt is elvégezhet egy retorikai tanfolyamot, de attól még nem válik költővé, sem szónokká, mert költőnek születni kell. Valami hasonló vonatkozik azokra az emberekre is, akik fontos állami posztokat töltenek be, ahol nemcsak tudásra, hozzáértésre, és a másik megértésére van szükség, hanem sok türelemre, nagyvonalúságra, intelligenciára, és főleg emberségre, hogy maradandót alkothassanak. És a baj itt kezdődik, mert ezekből az emberekből éppen ez hiányzik. Mivel a közösség érdekében nem képesek levetkőzni a nacionalizmussal megfertőzött régi énjüket, így unos-untalan, de mindig csak ugyanazt a nótát fújják, amit egykor béléjük vertek a kecskebőr duda nyekergetése közben. És így a mondás megint igaz lett: mindig a fejétől bűzlik a hal.
Mészáros László
{iarelatednews articleid=”28910,28853,28864″}
