A Soros György amerikai üzletember által működtetett Nyílt Társadalom Intézet még 2006-ban valósította meg először Roma Mentori Projektjét, amelybe Magyarország mellett Macedóniát, Bulgáriát, Szlovákiát, s immár Csehországot is bevonták.
A pályázatot kezdetekben lebonyolító alapítvány idővel mindegyik országban roma civil szervezeteket kért fel a projektek megvalósítására, így Magyarországon a szendrőládi székhelyű Bhim Rao Egyesület, míg Szlovákiában a Rimaszécsen működő Ternipe Polgári Társulás vállalkozott arra, hogy a mentori projektet megvalósítsa.
Magyarországon az idén 15 csoport kapcsolódott be a projektbe 262 diákkal, addig nálunk 14 csoport 260 emberrel. A Ternipe az idei tanévben immár másodszor vállalkozott a projektre (első alkalommal tíz csoport vett részt), s a tavalyi pályázati felhívásukra 25 csoport jelentkezett (Magyarországon 64 érdeklődő volt). Miután végigtanulmányozták a jelentkezők által benyújtott szakmai tervet, 15 csoport maradt (a zólyomiak később visszaléptek).
Gáspár Máté, az alapítvány igazgatóhelyettese azt is elárulja, hogy maga a projekt egész éves (évi tizenhat alkalommal) rendszeres délutáni foglalkozásokat takar, s iskolai csoportok, szakkörök, közösségi intézmények és nonprofit szervezetek jelentkezését várták. A projekt felépítése szerint minden csoport kap egy olyan művészmentort, legyen az zenész, író vagy képzőművész, aki vállalja, hogy egy tanár segítségével egész évben foglalkozik a kiválasztott gyerekekkel, akiknél viszont követelmény, hogy ne kizárólag roma gyerekek legyenek. „Szeretnénk, ha a mentorok segítségével ezek a gyerekek megismerjék a roma kultúrát, de annak is örülnénk, ha sikerülne tehetséges fiatalokat felfedezni, hiszen a tehetség nem helyfüggő, s akár egy nagyon szegény roma lakótelepen is akadhatnak tehetségek” – mondja Gáspár, aki a 16 foglalkozás során három cél elérését vázolja fel. Az alapcél a megismerkedés, a társas érintkezés, hiszen ezen gyerekek többsége nagyon zárt környezetben nő fel, ezt követi a fejlesztési cél, hogy megismerjék a roma kultúrát, s végezetül a tudásbeli cél, vagyis elérni valamit, s azt a projekt utolsó, közös találkozóján felmutatni.
A szlovákiai csoportok első közös találkozójára Csízben került sor, a záróbulira pedig Tornalján, a művelődési központban.
A gömöri Tornalja, Rimaszécs és Gömörhorka mellett érkeztek csoportok az ország nyugati (Szelőce) és keleti (Kružlová) részeiről is. Voltak, ahol iskolák mellett működő polgári társulások, másutt közösségi házak jelentkeztek be, s volt, ahol zenész mentort, másutt képzőművészt, de olyan is volt, ahol íróembert választottak maguknak.
A koordinátori munkát hárman, Vavrek István, Hubay Gabriella és Farkas Róbert vállalta fel, de nagyon sokat segített a projekt lebonyolításában Szajkó Tamás és Szajkó Béla, akik maguk is mentorként dolgoztak Gömörhorkán illetve Tornalján, valamint Kováč Albert, aki ugyancsak vállalt mentori munkát Rimaszécsen.
Kemény egy év áll mögöttünk, mondja István, hisz a koordinálás mellett rendszeresen látogatták a 14 csoportot, s próbáltak a lehetőségeikhez képest szakmai segítséget is nyújtani. Nem voltak egyenlőek a feltételek, teszi hozzá, hisz, volt, ahol az iskola nem állt a projekt mögé, másutt pedig olyan telepen kellett helytállniuk, ahol a viszonyok egészen katasztrofálisak voltak. Ami szinte mindenhol közös volt, az a projektben részt vevő gyerekek lelkesedése, amely a tornaljai találkozón is megnyilvánult.
S hogy milyen vegyes műfajokkal és felhozatallal dolgoztak az igényes feladatra vállalkozó mentorok, az itt derült ki igazán. A művelődési központ előterében a képzőművészeti alkotások (a klasszikus rajzok mellett, hagyományos roma mesterségek, de modern művészeti formák is feltűnnek), de mindegyik csoport bemutatja a képzések során készült fotóalbumát is, amelyekből számot kaphatunk az elmúlt év munkájáról, míg a színházteremben a 14 csoportból 8 mutatkozik be. Roma hagyományok, szokások, mesék bő tárházából nyújtanak ízelítőt, de a hagyományos roma táncok mellett hatalmas sikert arat a break is.
Kassáról 8-10 éves gyermekek az iskolai foglalkozást folytatják szemmel is mérhető lámpalázzal a színpadon, a gyetvaiak breakelnek, az estet záró feketebalogiak, ahol a fiúk csak külön „kérésre” vonulnak fel a színpadra, teszik felejthetetlenné a gálaműsort varázslatos és érzelemdús roma táncukkal.
„Nem voltak különleges elvárásaink”, – mondja a mellettem ülő Gáspár Máté a műsor végén. „Egy kicsit zavart ugyan a többnyire iskolás megközelítés, de látszott, hogy a csoportok nagyon lelkiismeretesen készültek egész évben, s külön erre a napra. Már az is nagy eredménynek számít, ha pozitív élményeiket, amiket a szakkörben szereztek, hazaviszik, s itt Tornalján valószínűleg új barátságok és kapcsolatok is szövődtek, amelyek szintén segítenek az otthoni közegben való kitörésben. Jövőre szeretnénk elérni, hogy még vegyesebbek legyenek a csoportok, s kíváncsi vagyok arra is, hogy mi az, amit otthonról hoztak ezek a gyerekek, s mi az, amit konkrétan a projekt nyújtott számukra”.
Kérdésemre, hogy a projekt folytatódik-e jövőre, Gáspár határozott igennel válaszol, hisz az eredmények igazából csak hosszútávon mérhetők le. Az elkövetkező hetekben egy kétnapos tréningen értékelik ki az eredményeket (Macedóniában pl. a projektben részt vevők közül már 70 ember jutott el egyetemre), s ezt követően meghirdetik a következő évfolyamot.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/07/29428_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/07/29428_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/07/29428_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/07/29428_5.jpg” width=”200″ height=”106″ title=”Roma Mentori Projekt” }Roma Mentori Projekt{/japopup}
Kép és szöveg: jdj
