Az korábbi évek kerékpáros zarándoklatoktól eltérően idén úgy döntöttünk, hogy vonattal zarándokolunk el Nagyboldogasszony ünnepére a Boldogasszony nevét viselő őrvidéki kisvárosba, Boldogasszonyba (Frauenkirchen).
A ligetfalusi állomásról négyen, mint pozsonyi zarándokok vonattal indultunk átszállással Pándorfaluba (Parndorf Ort), mely többek közt Szent László templomáról híres, továbbá, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején a falut kuruc seregek feldúlták, 1848 őszén pedig itt volt Móga tábornok főhadiszállása, végül ebben a községben mondta el beszédét a schwechati csata után Kossuth Lajos, amire emléktábla emlékeztet. Innen tovább utaztunk a Fertőszentmiklósig közlekedő személyvonattal, és fél tizenkettő után szerencsésen Boldogasszony állomásán szálltunk le. Felvonva Máriás-zászlónkat vonultunk ünnepélyesen a búcsújáró kegytemplomhoz, ami a basilica minor nevet viseli. A főpapi szentmisét megelőzte a Boldogasszonnyal szomszédos Féltorony (Halbturn) községben az emléktábla avatása az 1887-ben ott született Grősz József kalocsai érsek szülőháza előtt, ahol részt vett Bábel Balázs kalocsai érsek, népviseletbe öltözött zarándokok, és a királyfiakarcsai és környező falvakból a zarándokok is Erdős Péter vezetőjükkel, az idén tízéves Petőfi Baráti Társulás elnökével, akik szintén koszorút helyeztek el.
Ezt követte már a boldogasszonyi ferences kolostorban beszélgetés az érsek atyával, melynek fő témája az iszlám hódítása térségünkben volt. Sajnos erről lemaradtunk, mert úgy olvastuk, hogy a mise után lesz.
A 13 órakor kezdődő szentmise elején a bevonulásra tárogatókísérettel énekeltük a Boldogasszony Anyánkat, majd egy helyi templomos lovag köszöntötte az érsek atyát, mint Asztrik kalocsai érsek utódját, aki Szent Istvánnak hozta a koronát. Annak kapcsán hozta szóba, hogy a főoltár bal szárnyán van első szent királyunk szobra. Ezt követően Balázs érsek úr köszöntötte a Felvidékről, az Anyaországból, Németországból és Ausztriából idezarándokolt testvéreket, hogy ne hagyja ki semmelyik régiót, általánosan mindenkit a teljesség kedvéért. Szentbeszédében említette, hogy különleges ünnep számunkra, magyarok számára Nagyboldogasszony ünnepe, már csak azért is, mert ez az egyedüli parancsolt ünnep, amely eshet hétköznapra is. Épp ezért szép, hogy idén is ilyen sokan, az előző évekhez képest többen elzarándokoltak ehhez a kegyhelyhez, amely már a XIII. században ismert volt. A Mária-kegykép 1661-ben került ide a fraknói vár kápolnájából, majd a XIV. században épült régi templomát Eszterházy Pál nádor építtette újjá. Az egyik mellékoltár az 1456-os dicső nándorfehérvári diadal emlékét őrzi, ahova – ahogy elmondta az érsek atya – Kapisztán Szent János került, mint a keresztesek toborzója a török elnyomással szemben, keresztjét a magasba emelve egyesülve Hunyadi seregével elsöpörték az ostromlókat. Innen maradt föl a mondat, miszerint amíg Hunyadi János karddal, Kapisztrán kereszttel harcolt. Az áldozati liturgia és az áldozás alatt egyházi zenekar énekei csendültek fel. A szentmise végén a nagyváradi születésű Simon Ferenc atya, a bécsi magyarok főlelkésze nyomatékosan köszönetet mondott mindenkinek, hogy eljött együtt ünnepelni ide Boldogasszonyba, ami 1920-ig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott. A záróáldást szokásosan a magyar, majd a székely himnuszok eléneklése követte, és ezzel a búcsúi mise befejeződött. Utána kinn még beszélgetve megtudtam, hogy jöttek gyalogosan Albertkázmérpusztáról vagy harmincan, kerékpárral egy felvidéki gyökerű család Jánossomorjáról, ministránstársaim Fertőhomokról és Hegykőről. De itt volt Szombathelyről Reisz Pál atya a híveivel, a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumigazgató, Farkas István atya, a kiskunfélegyházi Szent István plébániatemplom plébánosa, Hajagos Gyula atya, és megismerkedtem egy idősebb atyával Győrből is.
Mi négyen aztán zászlónkkal vonultunk az állomásra, vonatra szálltunk, és nekem rögtön szemembe ötlött, hogy a kalauz öltözete teljesen hasonlít a Győr-Sopron vasútvonalon dolgozó kalauzokéra. Ugyanis az a kis északnyugat-magyarországi rész különálló társaság a MÁV-tól, a Gysev, vagy osztrákul a Raaberbahn nevet viseli. És nem is tévedtem, hisz hozzánk jövet a kalauz úr először németül, majd magyarul szólt. Mi pedig érdeklődésére elmondtuk neki, hogy a boldogasszonyi zarándoklatról jövünk, ő pedig azt árulta el, hogy a magyar kalauzok alá tartozik a Fertőszentmiklós-Nezsider (Neusiedl am See) vasútvonal, ami egy érdekes, új információ volt számunkra. Levonva zászlónkat a ligetfalusi állomáson hálát adtunk az égieknek, hogy zarándoklatunk balesetmentesen, kiválóan sikeredett, és még elmentünk gyorsan a szúnyogdi templomba, ahol sajnos az éppen eleredő eső miatt a mise nem kinn volt a Szűzanya-szobornál.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
