Mint derült égből a villámcsapás, úgy robbant be pár napja az újságok és a hírportálok főcímei közé, hogy „Majdnem duplájára emelkedtek a Most-Híd támogatottsága”.
A Median SK közvélemény-kutató ügynökség felmérése szerint ugyanis a pártra leadott szimpátiaszavazatok a júniusi 4,9-ről a július hónap folyamán 8,6 százalékra ugrottak, amivel egy csapásra a 4. legerősebb párt szintjére tornázta fel magát a Most-Híd. Tisztában vagyok azzal, hogy az ügynökségek méréseit nem lehet halál komolyan venni, hiszen tapasztalhattunk már olyat a történelem során, hogy a több ügynökség által is szinte biztosra ígért adatok messze nem váltak valóra, de azért mégis. Aki csak egy kicsit is komolyabban foglakozik a honi politikai történésekkel, valamiféle iránymutatás végett csak elmereng a kisebb-nagyobb rendszerességgel megjelenő felmérések fölött.
„Nem lesz ez egy kicsit sok, fiúk?” – csúszott ki mégis akaratlanul a számon, amikor megláttam az erről szóló hírt. A legnagyobb nyárban ugyanis – amikor tudvalevő, hogy a pártpolitikában dúl az uborkaszezon – elég merész ugrásnak számít ez az emelkedés, még az olyan pártok esetében is, akik bizony a Most-Hídnál sokkal többet nyomnak a latban, akiknek szavuk, mégpedig döntő szavuk van a honi politikacsinálás terén. Márpedig ez a Most-Hídról nem igazán mondható el. Akkor mégis mi a fene történhetett a párt háza táján, hogy ilyen számmisztikai huszárvágásra voltak képesek? Mi volt az látványos politikai tett az uborkaszezon kellős közepén, amivel ilyen határozott kiállásra bírták a mezei választópolgárt? Törtem a fejem sokáig, de nem sokat jutottam előre. Mert bárhogyan néztem is, a Most-Híd a nyár folyamán nem sokat hallatott magáról, tenni meg már végképp nem tett szinte semmit. Hacsak azt nem, hogy a honlapjukon nagy betűkkel kellemes, nyugodalommal és pihenéssel teli nyarat kívántak mindenkinek. Amiből a nyugodalom alapjában véve akár be is jöhetett az ország polgárainak, mert nyári szabadságolás lévén se a kormányunk, se a parlamentünk nem fenyegetett bennünket újabb megszorító intézkedéssel.
Ne de, félre a tréfával! A Most-Híd egyetlen szóra érdemes tette az említett időszakban, hogy a párt elnöke bejelentette Alkotmánybírósághoz fordulnak a végrehajthatatlan és alkotmányellenes állampolgársági ellentörvény eltörlése érdekében. Dicséretes, mondhatnánk, csak történhetett volna sokkal korábban, nem kellett volna megvárni, amíg akadt egy felvidéki magyar fiatal, aki úgy döntött, megpróbál precedenst teremteni a magyar állampolgárság felvételének ügyéből. Lehetséges-e azonban, hogy ezzel az egyetlen bejelentéssel ilyen nagyot tudtak javítani Bugárék a párt támogatottságán. Én azt mondom, nem. A párt szimpatizánsainak nagy részét nem igazán érdekli ez a kérdés, sokkal inkább foglalkoztatják őket a gazdaság közeli témák. Azokat, akiket az ingadozó magyarok közül maguk mellé tudtak állítani, Bugár pártjának eddigi nyilatkozatai már meggyőzték arról, hogy nem kell az állampolgársági kérdéssel foglalkozni. Azokat a magyarokat viszont, akiket viszont nagyon is érdekel a szóban forgó kérdés, Bugár eme nyilatkozata – amelyről azt se tudni, hogy egyáltalán őszinte-e –, nem valószínű, hogy pártja szimpatizánsai közé emelte. Talán a szlovákoknak tetszene annyira ez a „karakán” kiállás? Azt sem tartom valószínűnek, bár nem vagyok elfogult, azt hiszem, ez esetben erősebbnek bizonyulna az évtizedek óta beléjük vert magyarellenesség.
De más témában sem bukkantam semmi különlegesre a párt háza táján, ami ilyen hirtelen megnövekedett szimpátiára szolgáltatna okot. Semmi rendkívüli ténykedés az euró kapcsán, a déli gyorsforgalmi út továbbra is a Holdban, sőt még a Szenc és Diószeg közötti tüdőkirázó utat sem sikerült felújítani a nyár folyamán a párt közbenjárásának köszönhetően. Akkor meg honnan a hirtelen duplájára nőtt szavazatszám? Hogyan mérhetett ugyanaz ügynökség egy hónap leforgása alatt két ennyire különböző eredményt minden különösebb ok nélkül? Vagy talán ez is csak egy újabb trükk a számokkal? Ki tudja? Egy azonban biztos: szeptemberben kongresszusra készül a párt, ahol a választások óta eltelt egy év ténykedését is értékelni kell. A szlovák médiában messze nem olyan közkedvelt már Bugár pártja, mint a parlamenti választások előtt volt. Egy kongresszuson meg valamiféle erőt azért illene demonstrálni. Hacsak számszerűen is…
Dunajszky Éva
