A három államhatalmi ág egyensúlya láthatóan megbomlott. A végrehajtó hatalom, a kormány ereje van túlsúlyban, a törvényhozási hatalom és az igazságszolgáltatási rendszer ellenében, s ennek mi vagyunk a szenvedő alanyai. Ennek következménye egy általános gazdasági és morális leépülés.
Azonban van egy negyedik erő, a civil szféra, amely növekszik, cselekszik és tényleges megoldást kínál. Csak a civil erők összefogása képes a nép hangját érvényesíteni, hogy az egyszerű polgár ne csak egy négyévente előhúzott szükséges nyűg legyen. A civil csoportosulások ereje abban nyilvánul meg, hogy nem kötődnek semmilyen pártideológiához, s nem az egyéni, hanem a közösségi érdek vezérli őket. A civil szervezetek együttműködéséhez egy teljeskörű alapszabályzatra van szükség. A világot nem egy ember vezeti, hanem egy szorosan együttműködő érdekcsoport. Ezért sem lenne bölcs dolog egy vezetőt, elnököt, vezért válsztani a felvidéki civil társadalom élére. 5-6 embernek kell nagy egyetértésben dönteni a fontos dolgokról. Még egy önző vezetőt már nem bír el Felvidék magyarsága.
Az egyetlen megolodás nemzetrészünk felemelkedése érdekében az önrendelkezés – autonómia. Aki ennél alább adja, megalkuvó. Mi – a civil szervezetek képviselői – tudjuk milyen fontossággal bír a nemzettudat, összetartozás, hagyományaink tisztelete, megőrzése, ápolása. Sajnos – jelentős közérdekű munkák, nemzetépítő tevékenységek után – azt kell, hogy mondjam nemzetrészünk egy részét meg tudjuk mozgatni, de a másik, nagy része, az anyagi világhoz köti mindennapjait. Őket nem szabad veszni hagyni, s a gazdasági, anyagi problémák megoldásának ügyén keresztül kell velük szót érteni. Mindeközben nemzettudatot csepegtetni beléjük. Olyan folyamatokat kell elindítani, melyek életet lehelnek a helyi gazdaságokba, vállalkozásokba, anyagi jólétet, nagyobb szabadságot teremtenek az egyén számára.
Az oktatás terén nem elég egy gazdaságtudományi, tanári és teológiai felsőoktatási intézmény. Jogi és orvosi karra van szükségünk.
Az oktatási reform ne tévesszen meg senkit, mert nem szól másról, hogy miképp tud az állam pénzt kivonni az oktatásügyből, hogyan tudnak hatékonyabban a multik számára dolgozókat képezni.
A Szentkorona-eszme értelmében csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak javakat magyar földön, magyar föld alatt és felett.
A globalitással szemben a lokalitást kell előtérbe helyezni. Ki kell alakítanunk egy egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, létrehozni egyfajta felvidéki magyar protekcionizmust.
Megalakítani egy felvidéki magyar nemzeti bankot, mely saját használatú helyi pénzt bocsát ki, melynek van értékalapja. Őseink az alapokat már letették. Egyedi, csodálatos kultúrával, történelemmel rendelkező nemzet vagyunk. A legszebb és leglogikusabb nyelvet beszéljük. Nem hátrányból, hanem előnyből kell még nagyobb előnyt kovácsolnunk. Igaz hittel, vasakarattal, bizalomra építve. Sikerünk titka csak az életmódunktól függ. S mi az oka, hogy most itt tartunk? Mi az oka, hogy az utolsó népszámlálás óta kb. annyi magyar fogyott mint Komárom és Dunaszerdahely összlakossága? Mi vagyunk. Mi, felvidéki magyar értelmiségiek, s az előttünk lévő laza generáció. Céljaink legyenek óriásiak, magasztosak. Nemzetünk fogyását nem megállítani kell, hanem a visszájára fordítani. Az angolok, írek, osztrákok jöjjenek hozzánk dolgozni, tanulni, ne a mi gyermekeink, unokáink dolgozzanak náluk rabszolgaként megalázva.
A cikk egyszerűsége és tömörsége miatt nem érintettem olyan fontos témaköröket, mint az egészségügy, a környezetvédelem és a média. A jövőben majd ezzel is foglalkozom. Tessék meghallgatni a május 5-én Dunaszerdahelyre látogató Kárpátia zenekar „Az én hitem” című számát. Nekünk és rólunk szól.
Végezetül Kassai Lajost idézem: „Nem az ősöket kell követnünk, hanem amit az ősök követtek!”
Less Károly, Felvidék.ma
