Újabb tizenegy falu templomát, szabadtéri szakrális kisemlékeit mutatja be a kötet negyedik része.
A települések nagy része a Középső- és Alsó-Ipoly mentén, a folyó jobb vagy bal partján terül el, egynéhány épp a szlovák-magyar nyelvhatáron, a „hegyek alatt”, vagy közvetlen a Börzsöny lábánál. A lakosság több helységben vegyes (katolikus-evangélikus, katolikus-református) felekezetű (Dacsókeszi, Leszenye, Nagy börzsöny, Vámosmikola), de akadnak kevert nemezetiségű (magyar–szlovák, magyar–német) települések is (Leszenye, Dacsókeszi, Nagybörzsöny) a bemutatottak közt. Isten itteni hajlékaiból pedig több még Árpád-kori (Nagybörzsöny), középkori (Dacsókeszi, Kőkeszi) építmény, de van egy-egy újabb keletű, vagy régebbi helyett később emelt alkotás is (Ipolyhídvég, Pereszlény, Leszenye). Állnak errefelé monumentális barokk falusi templomok (Nagybörzsöny, Vámos mikola, Gyerk), többször átépített s több építészeti stílus nyomát magukon viselő hajlékai az Úrnak (Nagybörzsöny, Kőkeszi). Vannak kegyúri templomok, ahol az alapítók családtagjai is nyugszanak (Ipoly nagyfalu, Leszenye, Terbegec, Vámosmikola). Akad több olyan település, ahol a szakrális kisemlékek egész sora felfedezhető (Gyerk, Kóvár, Ipolyhídvég, Ipolynagyfalu, Vámosmikola, Pereszlény), s ahol ezeket az emlékeket példásan fel is újítják (Gyerk, Pereszlény, Ipoly hídvég).
A legutóbb megjelent kötet, az Ipoly-menti települések szakrális emlékeit bemutató sorozatának IV. kötete, az eddigi kötetekhez hasonlóan, topográfiai sorrendben, 11 településre kíséri el az olvasót. Elöljáróban, röviden, bemutatja a helység történetét a források megjelölésével, megemlíti a település főbb birtokosait, mecénásait valamint az ott élt vagy onnan származó neves személyiségeket. Ezután ismerteti meg az olvasót a templom, ill. a templomok jelenlegi építészeti arculatával és a berendezés képzőművészeti alkotásaival. Ezután vezet el a település út menti szakrális emlékeihez, a keresztekhez, szobrokhoz, képoszlopokhoz. Majd felhívja a figyelmünket a temetőre, a kápolna, a központi kereszt s a nevesebb síremlékekre is. A gazdag, színes fényképekkel kísért előadás készteti az olvasót az egyes kép vagy szobor behatóbb megtekintésére. Megemlíti, hogy ki és mikor állíttatta a művet, s idézi a készíttető szándékát kifejező feliratokat. Itt lehetőségünk van elgondolkozni, hogy milyen nagy anyagi áldozatokra volt képes nemcsak a vagyonosabb birtokos, hanem az egyszerű ember is, hogy kifejezze a szívében élő hitét, amellyel „Isten dicsőségére” méltó emléket kívánt állíttatni a legnehezebb időkben is, így 1853, 1854-ben a Bach-korszakban, Haynau rémuralma idején, s a XX. század embert-próbáló évtizedeiben. – írja könyvismertetőjében Prokopp Mária.
Kiadta a Lilium Aurum Könyvkiadó (2011)
{iarelatednews articleid=”34762″}
