Augusztus 29-e a legismertebb szlovák katonai harcnak, a szlovák nemzeti felkelés kitörésének (1944) évfordulója, így szinte „kötelezően” vált munkaszüneti nappá, államünneppé.
A központi, állami ünnepségeket rendszeresen Besztercebányán, a felkelés volt központjában tartják.
Még a közös ország, Csehszlovákia létezésének utolsó napjaiban nyilvánította a Szlovák Nemzeti Tanács 1992. szeptember 30-án államünneppé ezt a napot. A javaslatot támogatta az akkori Együttélés és az MKDM (a Magyar Koalíció Pártjának két elődpártja, a harmadik elődpártként ismert MPP akkor parlamenten kívüli párt volt) képviselői is, Duka Zólyomi Árpád (Együttélés) erre vonatkozó felszólalása húsz évvel ezelőtt vastapsot kapott a szlovák parlamentben. Beszédében hangsúlyozta, hogy a felkelés során a szlovák nép más népekkel együtt az erőszakkal, a fasiszta kizárólagossággal szállt szembe. „A felkelés abból a meggyőződésből indult ki, hogy az őrült likvidáció elől az emberiességnek legalább a maradványait megmentsék. A felkelés nemzeti volt, de nem csak nemzeti – hanem nemzetközi is. A felkelésben franciák, magyarok, lengyelek, oroszok, zsidók és más nemzetek tagjai is harcoltak. (…) A felkelés árnyékában meghúzódtak viszont a fasizmus eszméinek folytatói is, akik megfogalmazták terveiket,miként lehet ismét megkülönböztetni és elválasztani. A felkelés árnyékában születtek meg a fasizmushoz hasonló tervek a németek és a magyarok elűzetéséről,kitelepítéséről és likvidálásáról. Ezeknek az elképzeléseknek azonban semmi közük sem volt a felkelés szelleméhez, amely antifasiszta, illetve náciellenes,s így totalitarizmus-ellenes volt. Éppen ezért az Együttélés és az MKDM képviselői támogatják, hogy a felkelés kitörésének napját, augusztus 29-ét a Szlovák Köztársaság állami ünnepének nyilvánítsák.” – mondta parlamenti beszédében 20 évvel ezelőtt Duka Zólyomi Árpád.
***
A szlovák nemzeti felkelés a második világháború idején a szövetséges hatalmak támogatásával zajlott. 1944. augusztus 29-én országos nagyságrendű felkelés tört ki Besztercebánya központtal. A felkelésben a partizánokon kívül immár a hadsereg jelentős része (egyes feltételezések szerint akár 60 000 katona) is részt vett. A szlovák fasiszta állam vezetője, Tiso kénytelen volt német segítséget kérni, amivel Nyugat-Szlovákiát viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, ám a Besztercebánya körüli hegyvidék kiváló terepet biztosított az ellenállóknak, akiket az amerikai és szovjet légierő jelentős mennyiségű támogatással látott el. A közelgő Vörös Hadsereg megállítására német alakulatok érkeztek, amelyek október 27-én elfoglalták Besztercebánya városát is. Ennek ellenére a környező hegyekben a világháború végéig kitartottak az ellenállók. (wikipédia)
Felvidék Ma, on
