A szeptember 1-jén megrendezett országos tanévnyitó ünnepségen Valacsai Ilona, nyugalmazott pedagógus köszöntötte és látta el útravalóval a pályakezdő tanárokat, tanítókat.
Kedves pályakezdő fiatalok!
Számomra nagyon megtisztelő, de nem könnyű feladat az, amire felkértek: Útravalót adni az ifjú kezdő pedagógusoknak. Hogy feladatomat tudom-e teljesíteni úgy, hogy abból valamit hazavigyetek, nem tudom.
Harminchat évet tanítottam a Felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában, de mindig úgy éreztem, hogy számomra igaz volt Vásáry Tamás mondása: Aki szereti a munkáját, annak nem kell egy életen át dolgoznia. – én ugyanis 9 éves koromtól erre a pályára készültem. Célom elérésében segítettek engem szüleim, a nagyfödémesi alapiskola és a galántai gimnázium kitűnő tanárai, később családom és a férjem, aki szinté pedagógus, akinek ezúton is köszönettel tartozom.
A pedagógusi pályámon két gondolatot tartottam fontosnak, amelyet Kodály Zoltántól tanultam: „Csak a gyermekeken át lehet jövőt alakítani.”
„Értjük még a szót,
Mit örökségül kaptunk.
Üzenj hát gyakran,
És kérdezd magyarul
Mennyit ér az anyatej
S a szülőföld
E mesterkélt világban? “
Akármerre néz az ember, mindenütt az emberi kapcsolatok megfogyatkozását, az ürességet, az anyagiasságot és a magányosságot tapasztalja. Az emberek bezárkóznak, ezért fontos, hogy közösséget építsetek, és azt egybe is tudjátok tartani.
Az Ószövetségben ezeket olvashatjuk: „Örök szeretettel szeretlek. A hegyek megmozdulhatnak, de az én szeretetem nem hagy el téged soha.” Én hiszek a szeretetben. Szeretet nélkül nem lehetsz jó tanító, hiszen e szónak megértésétől függ az ember és a közösség sorsa. Szeretetről beszélni egyedül nem lehet, mert a szeretet lényege az együtt. A tanítás pedig mindig valakivel való együttlétet jelent. Sokszor érzed majd, hogy az, amit teszel vagy tettél, csak falra hányt borsó, de ne hidd, mert később rájössz, hogy az elvetett mag termést hozott.
Azt is tudnotok kell, hogy ezen a pályán meggazdagodni nem lehet. Aki pénzt akar keresni, az ne menjen pedagógusnak, mert azt ott nem talál, de meglel valami mást: Az alkotás felemelő érzését. Hiszen a tanítványok százai visznek magukkal a világba az életművedből egy-egy töredéket. Mindehhez, hogy ez így legyen, fontos az állandó önművelés Eötvös Loránd azt mondja: „ A műveltség dolgában alkudozni, és annak egy alantabb fokával megelégedni nem szabad.” Adjatok hitet tanítványaitoknak, hogy „Merjenek naggyá lenni”
Értsétek meg és bíztassátok egy mást erre a felelősségteljes munkára, ne csüggedjetek az első kudarcoknál, mert az elvetett mag kikel, megnő, megérik, s gazdag aratással örvendeztet meg majd benneteket.
További feladatotok, hogy – Széchenyi szavai szerint – „Tiszteljük mindenkinek a legnagyobb kincsét a honi és nemzeti hűségét.”
„Szövetkezzünk egy testtel és egy lélekkel közös hazánk boldogítására” – megtartva és ápolva saját gyökereinket, amivel úgy érzem most gond van. Mindannyian tudjuk, hogy kevesebben lettünk. Mindannyiunknak lélekben kell megújulnunk. Ehhez kell nektek hozzátennetek.
Szerencsére múltunkban és jelenünkben találtok olyan világító tornyokat, akikhez való igazodás utat mutat. Az élet által feltett nagy kérdésekre megfelelő válaszokat találtok Szent István királyunknál, Széchenyinél, Adynál, József Attilánál, Illyés Gyulánál, Kodály Zoltánnál, Sütő Andrásnál, Márai Sándornál, Wass Albertnél és a többi fel nem sorolt nagyjainknál.
A legnagyobb feladatotok: „megmaradni” De ezt csak az tudja elérni, akinek nem csak joga, hanem ereje is van hozzá. Jól tudjuk, olyanná lesz a jövendő, amilyenné a gyermekeinket neveljük. Ez viszont az iskola és a család közös munkája. Együttes erővel kérhetjük, hogy mindenki a saját őrhelyén munkálkodjék. Élni kell életünket azon a földdarabon, ahová születtünk.
Kérem az Úr segítségét, hogy a pályakezdő fiatalokat támogassa, és adjon nekik erőt ehhez a nem könnyű feladathoz.
Sikerüljön elérni, hogy felnőjön egy új, felelős , elkötelezett, cselekvőképes, más nemzeteket tisztelő és a saját gyökerét megtartó nemzedéknek, hogy továbbra is szólhasson majd a gyönyörű zoboralji népdalunk: A Csitári hegyek alatt…
Valacsai Ilona, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35405,35406,35404″}
