A szlovák óvodából jött gyerek nem előnnyel, hanem majdnem hogy hátránnyal indul az első osztályba. A szlovák iskolát végző magyar gyereknek többszörös kisebbséget kell megélnie. Johancsik Miriám iskolapszichológus fejti ki véleményét.
Most, amikor a beiratkozások időszaka van az alapiskolákban, és sok szülő talán azon gondolkodik, milyen iskolába írassa gyermekét, egy fontos beszélgetés hangzott el a Pátria rádió Reggel c. műsorában 2013. január 22-én. A műsorvezető, Ürge Tamás arról beszélgetett Johancsik Miriám iskolapszichológussal, hogy milyen szakmai, tudományos érveket lehet felsorakoztatni azon állítás mellett, hogy a gyermek olyan tanítási nyelvű iskolába járjon, amilyen az anyanyelve, ill. amilyen nyelven beszélnek odahaza.
Az iskolapszichológus elmondta, hogy a gyermek személyiségfejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy megtalálja saját identitását és ezáltal önmagát. Minden gyermeknek, minden embernek fontos a saját történelme. A gyereknek is fontos, hogy honnan jött, hová tart, hol van és ki is ő valójában. Pl. ha otthon a családban magyarul beszélnek és a gyermek szlovák iskolába kerül, nem fogja megtanulni a szakkifejezéseket, amit otthon csak konyhai nyelven beszélnek. Saját kultúrája, történelme, a zene, az irodalom – ez az összes információ elmarad.
Arra a kérdésre, hogy nem nemzetiségi kérdés-e elsősorban az iskolaválasztás, hanem a gyermek személyiségének a fejlődése forog kockán, a pszichológus véleménye az volt, hogy bizonyos szempontból nemzetiségi kérdés is. Ugyanis ha egy magyar gyermek szlovák iskolába jár, azt a gyereket a magyar ember nem fogja magyarnak tekinteni, mivel ő szlovák iskolába járt, semmit nem tud a saját történelméről, saját kultúrájáról; viszont a szlovák nemzetiségű ember sem fogja befogadni, mivelhogy otthon ő magyarul beszél, a szlovák tudása is csak olyan amilyen, amit az alapiskolában megtanult, viszont az otthoni beszélgetés magyar nyelven zajlik. Tehát az ilyen gyermeknek úgymond többszörös kisebbséget kell megélnie. Vagyis ő sem nem magyar, se nem szlovák. Nem is tudja, hogy ki ő valójában, honnan jött és hová tart.
Nagyon fontosak az emberi kapcsolatok is. Ugyanis az a magyar gyerek, aki szlovák iskolába kerül, elmarad a barátoktól. Elmaradnak azok az emberi kapcsolatok, barátok, akik a saját anyanyelvén kommunikáltak volna vele. A magyar iskolában fontos azt a szempontot is nézni, hogy a magyar iskolák tartják a kapcsolatokat, vannak baráti iskolák egész Kárpát medencében. Megtalálják a baráti magyar iskolákat és leveleznek, különféle sporteseményeket rendeznek együtt és így ápolják a magyarságot, ezeket a kapcsolatokat.
A pszichológusnak véleménye a más nyelvű óvoda és más nyelvű alapiskola variációról a következő: ha nem szlovák iskolába tervezik beíratni a gyermeket, akkor egy kicsit fura döntésnek tartja a szlovák oktatási nyelvű óvodát. Ugyanis a magyar iskola első osztályában a gyermeknek nem lesz szüksége, nem is tudja hasznosítani azt a minimális nyelvtudást, amit magával hoz a szlovák óvodából. Magyar óvodában is kötelező szlovák versikéket tanulni, szlovák játékokat játszani, benne van az ő programjukban is. A szlovák óvodából jött gyerek nem előnnyel, hanem majdnem hogy hátránnyal indul az első osztályba, mivel a magyar versikéket, a magyar játékokat nem ismeri. Lehet, hogy a szülő azt gondolta, hogy könnyít a házi feladatokkal, de nem könnyít, mivel a magyar versikéket meg kell tanulni a gyermeknek. Szlovák nyelvből viszont a magyar óvodából jött gyermek is ugyan olyan ügyes lesz, mivel az alapbemutatkozást – azt hogy hogy hívják, vagy hány éves, hol lakik – az alapfogalmakat, a magyar óvodából jött gyerek is fogja tudni.
Az elhangzott beszélgetés egyben egy útmutatás is a magyar szülőknek gyermekük iskolába való beíratását illetően. Hiszen ez a döntés határozza majd meg a gyermeket a későbbiekben nemzeti identitása megőrzésében is, esetleg befolyásolja majd egy egész életen keresztül.
Pátria rádió/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37574,37551,37457,37394″}
