2013. február 15-én ünnepélyes keretek között nyitották meg a helyreállított Lutherstadt-Wittenberg-i Melanchton-házat, egy új, modern kocka szomszédságában.
Melanchton Fülöp (1497-1560), eredeti nevén Philipp Schwartzerdt (jelentése görögül és németül fekete föld) a lutheri reformáció vezéralakja volt. Fiatal korában egy Hungarus János (?-1553) nevű ember tanította. A tanítvány így emlékezett rá: “Jeles nyelvtudós volt, engem is szigorúan fogott a nyelvtanra. Valahányszor hibát ejtettem, megvert – de okos mértékkel. Így aztán nyelvészt csinált belőlem. Különben igen jó ember volt; szeretett, mintha fia lettem volna; én is szerettem őt, mint atyámat.” A görög nyelvet külön is megkedvelte és mesteri módon sajátította el, úgy mint a latint. Memóriája legendás volt.
1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergában, majd Katharina Krapp-pal kötött házasságot, akinek apja Wittenberg polgármestere volt. Csakhamar Lutherhez csatlakozott. A reformátor eszméit tisztán és világosan fogalmazta meg, ami dialektikai ügyességét és a bibliai szövegekben való jártasságát dicséri. Szelíd természeténél fogva mérsékelte Luther heveskedését. 1521-ben jelentette meg Loci Communes Rerum Theologicarum (Teológiai alapfogalmak) című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén. Ez a mű életében több mint 50 kiadást ért meg. Az Ágostai Hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. Ennek eredetije Jénában látható.
1525. november 25-én a Collegien Straße 62-be költözött feleségével, ahol egy vályogház állott. Rengeteget dolgozott, levelezett, a reformáció „külügyminisztere” lett: annak második legfontosabb személyiségévé vált. Nemcsak Luther Márton vonzotta ide a hallgatókat, hanem Melanchton miatt is sokan jöttek Wittenbergába. Magyarországról is.
Melanchton 1536-ban több németországi egyetemre is kapott meghívást, ezek hatására a szász választófejedelem, Johann Friedrich I. der Großmütige (Nagylelkű) és az egyetem, egy háromemeletes házat építtetett számára. A házhoz, mint ma is, egy nagy kert tartozott. 1556-ban már folyóvíz volt benne! Ezzel a város teljes jogú polgára lett, a velejáró attribútumokkal, s maradt az egyetemen.
Halála után az utcai frontra néző helyiséget, a halotti szobát, feketére mázolták. Ebben a házban lakott a Boroszlóban született, de Túrócból származó Jeszenszky (Jessenius) János sebészprofesszor, aki az egyetem rektora volt (1597), s emléktáblája latható a wittenbergi Egyetem falán, a Leucorean (Leocorea – Wittenberg görög neve, értelme ‘fehér hegy’). Prágába történt távozása után, 1816-ig továbbra is professzorok laktak a házban, amely megtartotta eredeti, késő gótikus-reneszánsz jellegét, sőt a belső helységeket sem építették át!
1810-ben már emlékmúzeum, 1845-ben a porosz állam megvette. A II. emelet falainak freskóit látogathatóvá tették a nagyközönség számára. Az udvar gazdasági épületét, mely 1945-ben légitámadás áldozata lett, nem állították helyre.
1997-ben, a Melanchton-évforduló kapcsán, háza a reformáció történetének múzeuma lett. Teljességében átrendezték, a megmaradt személyes tárgyakat is felhasználva.
Dr. Stefan Rhein, a Luther Emlékhely Alapítvány elnök-igazgatója – több Melanchtonról szóló könyv szerzője – köszöntőjéből idézünk: „Ennyi Melanchton még nem volt ebben a házban!” Aki esetleg nem ismeri a reformáció történetét, Melanchton életét, meggyőződhet zsenialitásáról. Egész Európával levelezett. Közel 10 ezer levelet írt, európai egyetemek, uralkodók kérték a tanácsait. Nemcsak a Praeceptor Germaniae (Germánia tanítómestere), hanem a Praeceptor Europae cím is megilleti.
A Bauhaus stílusú új épületre, melyet nagyon sokan kritizáltak, szükség volt, mert az óriási írásos anyagot, képeket, szobrokat, teológiai műveit, itt végre, el tudták helyezni. Ebben az épületben látható a Studentus Hungarus egyesület megmaradt zászlaja, ahová a magyar, felvidéki szláv, horvát és német ajkú hallgatók tartoztak.
A részletesen kidolgozott melanchtoni iskolareformra a katolikus egyház 150 évig (!!) sem tudott választ adni. Erről adnak tanúságot a késmárki, lőcsei, soproni, eperjesi, pozsonyi, sárospataki, debreceni és az erdélyi szász-földön 1945-ig működő evangélikus líceumok.
A ház restaurálása és berendezése 4,8 millió euróba került, melyet a szövetségi és a Sachsen-Anhalt-i kormány egymással feleztek meg. A Melanchton-ház helyreállításánál és a berendezésénél a múzeumpedagógiai szempontokat messzemenően szem előtt tartották. A helyreállított ülőfülkék, illetve, a felújított cserépkályha a padkájával, azt sugallják, mintha Melanchton professzor is ott ülne a teremben, hallgatóival. Hazatért a Melanchton professzort ábrázoló, XVI. században, Lucas Cranach műhelyében készült nagyméretű festmény is, melyet a Drezdai Képzőművészeti Akadémián művészien restauráltak. Ennek költségeit egy kölni orvoskolléga nagyvonalú adománya tette lehetővé. Fontos kép egy XIX. századi festmény (szintén kölcsönadomány, Kölnből), amelyen a a XVI. században működött wittenbergi professzorok láthatók.
Jól esik leírnom ezt a fontos mondatot: a Melanchton-házat, mely az UNESCO-Világörökségének része, méltó módon és nagy szakértelemmel renoválták.
Luther eislebeni halotti házának jól sikerült renoválása mellett egy újabb helyreállított épülettel gazdagodott Németország, Lutherstadt-Wittenberg, s méltóképpen járul hozzá a reformáció 500 éves évfordulójának megünnepléséhez.
Február 17-én a városi templomban – a reformáció un. “anyatemplomában” – a farsang utáni első vasárnapján a Predigerseminarium volt igazgatója, Dr. h.c. Friedrich Schorlemmer prédikált. Ez az első böjti vasárnap. Luther 1522. március 9-én prédikált először, azóta ismertek ezek a “wittenbergi invokavit” prédikációk.
Ezt követte a „vasárnapi matiné” sorozatban a Predigerseminarium-ban Dr. Ingrid von Schlachta (Innsbruck-Regensburg) „ A wittenbergiek és másként gondolkodók (a hutteriták, a menoniták, az amerikai amisok és az újrakeresztelők)” címen tartott érdekes előadása.
Az 1502-ben alapított wittenbergai egyetem a XVI. században egyike volt Európa legfiatalabb egyetemeinek, melynek életében, másfél évtizeddel az alapítása után, Luther és Melanchton fellépésével új korszak kezdődött: Európa egyik legnevezetesebb, leginkább látogatott egyeteme lett. Magyarországi tanítványainak, többek között a Bártfáról származó Stöckel Lénárdnak is írt ajánló leveleket. Tanítványa volt Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther”, Sylvester János, aki az első magyar Újszövetséget készítette el (1541)… Levelezett Bártfával, Selmecbánya, Lőcse, Kassa tanácsával. A wittenbergi egyetem bejegyzései szerint, a XVI. században több mint ezer magyarországi hallgató látogatta az előadásokat, prédikációkat. Különösen a Felvidékről érkeztek sokan. A Wittenbergbe érkező magyar diákok fontos tájékoztatást nyújtottak Melanchthonnak, rajta keresztül az egész térség értelmiségének. Többek között a mindenkit aggasztó török jelenlétről, a háborúkról és a diplomáciai erőfeszítésekről. Magyarországi diákjai közül többekkel állandóan levelezett, számon tartotta sorsuk alakulását. Ismert és elismert szerzőként a legolvasottabbak közé tartozott hazánkban, és kimagasló hatást gyakorolt a magyarországi reformáció kezdeti időszakában.
Sokat kaptunk tőle.
Makovitzky József, Heidelberg/Freiburg
Felvidék.ma
