Egyes társadalmi jelenségek szerepét, csak egy olyan háttérhatalom képes megváltoztatni, amely színig mentes lesz a szabadkőművesek és illuminátusok befolyásától – ilyen pedig sem a múltban, sem a jelenben s talán a jövőben sem lesz.
Az eddigi tapasztalataink is kézzel foghatóan bizonyítják – és a valódi (nem a hamisított és elferdített) történelem eddigi számos és jelenlegi térideje is erre ad számunkra figyelmeztető jeleket, hogy objektívebben kellene figyelembe vennünk azokat a társadalmi, közösségi változásokat, amelyek egyéni, családi szerepünket is napról-napra változtatják.
Nem tartom éppen szerencsésnek, hogy süketen és szemfényvesztetten hagyjuk magunkat csak úgy, a semmiért, esetleg a csinos – alattomos mosolyoktól kísértve befolyásolni -, közben pedig észre sem vesszük, hogy a háttérhatalom csicskásainak bérencei manipulálnak bennünket.
És még meg sem említettem az olyan ingadozókat, világnézeti tévelygőket, mint pl. a kommunista ivadékokat.
Itt élnek közöttünk az árulók, ülepeket csontig nyalók, cselszövők, irigykedők és a rágalmakat keltő fajankók, akik csak azért vannak és léteznek, hogy közösségeket, emberi kapcsolatokat romboljanak – s nem utolsó sorban emberi sorsokat tegyenek tönkre csak azért, mert esetleg az ő egyéni beállítottságuk erre van beállítva, csak erre képesek, s ebben élik ki magukat – magyarán: így tudják magukat fizikailag és lelkileg is kielégíteni.
Igen; sajnos, de ilyenek is vannak közöttünk – meglapulva, ravaszon lesnek az álltaluk kiszemelt áldozatra, majd megfelelő időben és az arra alkalmas térben lecsapnak, mint a dögkeselyűk.
Igen, s mi van akkor, ha még cinkosokat is találnak maguknak ezekhez a gaztettekhez, bűncselekménynek számítható és minősíthető tervekhez. Az ilyen személyek sem különböznek az áskálódótól, aki ezt az esetleges megbízatást eltervezte, kieszelte. Tudjuk, hogy nincs véletlen – viszont van az ok és van az okozata.
A kedves olvasó is tudja – egészen biztos, vagy már meg is tapasztalta -, hogy aki valamit ér, tisztánlátással, tudással és tisztességgel elért ebben a felforgatott, a szennyes szellemiségtől megrontott társadalomban, az akár lelkileg, gazdaságilag, vagy még fizikailag is mihamarább felkoncolandó! Hiszen ők a „demokratikus“ kapitalizmus, a lakájok és bérrabszolgák fogyasztói társadalmának nem kívánatos személyei. Ellenőrizhetetlen lőporos hordók.
Járjunk nyitott szemmel, erősítsük meg csápjainkat, tegyük szilárdabbá családi kötelékeinket!
Csak és kizárólag olyan folyamatokban vegyünk részt, amely számunkra belső bizonyosságot, boldogságot és érdekektől mentes szeretetet képes nyújtani.
A mindennapjainkban oly kedvelt szókapcsolatot mellőzni szeretném, mint civil szféra. Már csak azért is, mert egy elcsépelt, sokszor megkérdőjelezhető fogalmat hordoz magában, mint pl. a POLGÁR.
Én is, Te is és mindenki a saját országának, hazájának a polgára kell, hogy legyen.
Nekem viszont csak egy a hazám – de az hol, s merre van?
Hiszen hol, mely földön gyakorolhatnám személyes és polgári jogaimat?
Tán ott, ahol még védekezni sem tudok? Ha Rimaszombaton nem, akkor tán Temerinben?!
Vagy talán ott, ahol nem vonatkoztathatóak az emberi jogok? – Szinte az egész világon a globális pénzhatalom kannibáljainak alattvalójaként, akik fölött önkényesített értelmezéssel a még egyenrangúbak emberi jogai érvényesülnek?
Ugye, Nektek is feltűnik, hogy valahogy sok a kérdés. Gyakorlatból tudjuk, ahol sok a felhalmozott kérdés, ott immár alapvető jogainkat sem tudjuk gyakorolni, alkalmazni.
És ismét egy társadalmi rendszerről elmélkedhetünk, amelynek keretein belül a teljes jogrendszer elködösítése megy végbe, ahol az elmélkedések tükrében sincsenek egyértelműen értelmezve és szabályozva az „Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről“ szóló egyes cikkelyek. Hát, miért kell leadnom munkahelyem kapuőrségénél polgári jogaim legjellegzetesebb hányadát?! És ezt, az állami intézményekben is.
Mintha tán egyes társadalmi szervek szándékosan végeznék a valakik által betervezett megbízatásokat!
Lehet. Minden elképzelhető. Minden lehetséges és semmi sem kizárt. Szerintetek meddig mehet ez így?
Hol van az emberi méltóság, az emberi becsület, az egyén személyes jogainak védelme?
Higgyük, hogy csupán tetszhalott!
Élhetsz, utazhatsz, gondolkozhatsz és elmélkedhetsz, alkothatsz és dolgozhatsz bárhol a világban, egy azonban biztos, hogy a saját, egyéni, szuverén-önrendelkező véleményedért nem kerülhetsz hátrányos helyzetbe, nem lehetsz meghurcolva és nem lehetsz sem gazdaságilag, sem lelkileg, sem pedig fizikailag megkárosítva.
Légy bátor, mert félelmed nem más, mint az árnyékod! S ha a fénysugár felé fordulsz, akkor az árnyékod a hátad mögé esik.
Házik Zoltán, Rimaszombat
