Ahogyan azt a 90-es években sikeresen alkalmazta Vladimír Mečiar akkori miniszterelnök, ugyanabba a mederbe időről időre belecsúsznak más politikusok is. A hazugság, mint munkamódszer már hosszú évek óta áthatja a szlovák politikai színteret, és nem csupán azt. Példa mindjárt több is akad erre. Legyen szó akár Peter Kažimír (Smer-SD) elhíresült grafikonjáról a gázárakról a Testre szabva c. politikai vitaműsorban, vagy Iveta Radičová kijelentéséről a mentőkocsik illeték fejében való kiküldéséről az orvosi szakszervezetekkel való emlékezetes tárgyaláson, de jó példa akár Andrej Kolesík baloldali képviselő és az ő híres lapocskái is a Nemzeti Emlékezet Hivatalának Igazgatótanácsába javasolt jelöltek
neveivel.
Legutóbb meg Robert Fico villantott, aki a munkanélküliség magas számadatait nemes egyszerűséggel a romákra kente, vagy amint Mónika Flašíková Beňová Pozsony lakosságának kitelepítésével riogatta Brüsszelt a pár nappal ezelőtti árvízveszély idején.
A megszólaltatott szakemberek szerint azonban a szlovák politikusokat nem fenyegeti komolyabb „büntetés” a választópolgárok részéről az efféle politikai csúsztatások miatt. „Amennyiben politikai harcon belüli hazugságról van szó, a választók nagymértékben elfogadják azt. A hazugság tolerálása annál nagyobb, minél irracionálisabb a választópolgár viszonya az adott politikushoz” – jegyezte meg a Polis politikai elemzője, Ján Baránek. Véleménye szerint ugyanis még mindig érvényes, hogy a Smer-SD választója készségesebb az ilyen fajta politikai viselkedésformát elnézni, mint a jobboldali beállítottságú választópolgár. „Sokszor mindez már olyan szélsőségekbe csap át, hogy ezek a választópolgárok az igazságot hazugságnak tartják, a hazugságot pedig igazságnak. Az azonban már inkább a pszichológusokra és a lélekbúvárokra tartozik, hogy miért van ez így” – figyelmeztetett a szakember. Baránek mindeközben arról is említést tett, hogy a teljes politikai színtér egyre inkább vulgarizálódik, ezért nem meglepő némely politikus viselkedése sem. Szlovákia azonban véleménye szerint szerencsére e tekintetben még nincs az élbolyban.
A Felmérések ügynökség politológusa, Pavol Marchevský viszont arra emlékeztet, hogy a politika mindig is az érdekek kérdése volt, és az igazság sohasem játszott benne kulcsszerepet. „A politikusok legfőbb érdeke újra interpretálni a valóságot úgy, hogy az az érdekeiknek, a pártstruktúráiknak megfeleljen. Hogy mennyire hagyják magukat rajtakapni, az már a tapasztalataiktól függ” – állapította meg a politológus, aki szerint nincs közvetlen összefüggés a politikus hazugságon érése és a preferenciái vagy a közkedveltsége közt a választópolgárok körében. „Nem is lehet minden esetben hazugságról beszélni. Például amikor Robert Fico a romákról beszélt, nagyon jól tudta kinek mondja mindezt. Világos jelzés volt ez a választói felé” – jelentette ki.
A hazugságtól sokkal érzékenyebbek a választók az „átverésre és a lopásra”. „A politikai igazság ugyanis többszintű fogalom. Azért is, mert például a politikai vitaműsorok során a jól előkészített stratégia esetén az az érzésünk, hogy mindnyájan igazat mondanak. A politikai
igazság tehát az, amiről sikerül meggyőzni a közvéleményt” – vélekedik a politológus.
Aktualne.sk nyomán, dé, Felvidék.ma
