Szlovákiában három sportközpont működik magas – professzionális – szinten. A legújabb adatok alapján ezekben a klubokban 136 sportoló versenyzik. Vajon mekkora költségvetésből dolgoznak az elitklub, és mennyit kereshetnek sportolóik?
Az egyik ilyen „csúcs”sportközpont a besztercebányai Dukla. A klub 86 sportolót „foglalkoztat”, egy másik a Belügyminisztériumhoz tartozó válogatott versenyzők számára létesített állami sportközpont (SŠŠR MV SR), ahol havonta 86 veszik fel a fizetésüket. Végül a harmadik ilyen intézmény a nemzeti Sportközpont (NŠC), amely egyre csökkenő hatáskörökkel bír: az intézmény nyolc sportolót fizet meg.
A besztercebányai egyesületben – melyet most górcső alá veszünk – a sportolók két kategóriáját különböztetik meg: 41 hivatásos katonát és 45 polgári személy foglalkoztatnak. Ezek közül csupán négyen-öten vannak olyanok, akikkel a klub részmunkaidős szerződést kötött – ismertette a teljes létszámot Ľubomír Roško, a Dukla főedzője.
A fizetéseket a besztercebányaiak nem kezelik tabuként. Ahogy a főedző fogalmaz, ezeket az adatokat a klub a nyilvánossággal is megosztotta, így megtalálhatóak az interneten, a védelmi minisztérium honlapján. Törvény írja elő, hogy Szlovákiában valamennyi katonát egyenlő mértékben kell díjazni, így mi 41 katona-sportolóinkat is – folytatja Roško. „Belépő fizetése egy olyan katonának, amely az alaptanfolyamot elvégezte, 558 euró. A legmagasabb fokozat, amely nálunk létezik, az őrmesteri fokozat, kilencen vannak. Az ő esetükben 875 eurós alapfizetéssel kell számolni, de ez a leszolgált évek arányában növekszik. Tizenegy évnyi szolgálat után például 1155 euróra is felkúszhat ez az összeg. A rangfokozatok és a fizetések automatikusan növekszenek a leszolgált éveknek megfelelően és a kötelező katonai tanulmányok, különböző tanfolyamok elvégzésével” – meséli. Ám ezen kívül a védelmi miniszter rendkívüli juttatásokat is adományozhat, így például a kimagasló sportteljesítményekért. Ebben az esetben a szolgálati idő nem játszik szerepet.
A katona-sportolók fizetését egy 230 eurós ún. „lakhatási támogatással” is kiegészítik. Ebből ugyan még adózni kell, és az új törvény értelmében csökkeni is fog a támogatás, mégis nyugodtan nevezhetjük „kissé” nagylelkű fizetés-kiegészítésnek.
Csak néhány név, akiknek sportolóként a szlovák hadsereg uniformisát is egyszer-egyszer magukra kell húzniuk: Tóth és Hrašnová (mindketten atléták), Tešovič (súlyemelés), Gelle és Hagara (mindketten kajak-kenusok), Havlík (testépítő), Piasecký (tornász).
Azokat a polgári alkalmazottakat, akik szintén a Duklában sportolnak, de nem hivatásos katonaként, más fizetési rendszerben díjazzák. Ebben a rendszerben hat fizetési kategóriát különböztet meg a klub vezetősége, az elsőbe tartoznak azok, akik a legjobban keresnek. Hogy ki melyik kategóriába tartozik, azt elsősorban a sportsikerei, eredményei határozzák meg.
A legfelső fizetési kategóriába például az olimpiai érmesek kerülhetnek, az ő keresetük 1376 eurótól 1965 euróig terjedhet, az utolsó, hatodik kategóriába tartozók pedig 550 és 786 euró közötti összeget vághatnak zsebre egy-egy fizetésosztásnál. Érdekes összevetést mutat, ha egymás mellé állítjuk a katonák a civilek fizetéseit. Hasonló, vagy éppen egyenlő sporteredmények mellett is – azt konstatálhatjuk -, hogy a civeleket jobban megfizetik, mint a katonákat. A fizetési táblázat legmagasabb összegét, ezt a bizonyos 1965 eurót egy katona-sportoló soha az életben nem keresi meg. Roško éppen ezért hangsúlyozza azt, hogy ezen minél hamarabb változtatni kell. Hozzáteszi azt is, hogy sportolónak lenni nem olyan rózsás, mint ahogyan azt sokan képzelik. „Versenyszerűen űzni a sportot és megmaradni a Duklában a szabályként meghatározott 15 évig, ez az elmúlt években csak nagyon keveseknek sikerült. Ráadásul ezeket az éveket öt évvel meghosszabbíthatják, így végképp nem tudom elképzelni, hogy ki lesz képes két évtizedig a csúcson maradni” – jegyezte meg.
šport.sk/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40389″}
