Szent István ünnepének előestéjén, augusztus 19-én nyílt meg a Dunakanyar kapujában, Verőcén, M. Nagy László fotóinak kiállítása. A Fennmaradni c. tárlat a helyi művelődési központban várja látogatóit szeptember tizedikéig.
Az ünnep közeledte ezúttal nem bizonyult a legszerencsésebb időpontnak, mert a verőceiek figyelme megoszlott a rendezvények között, így még értékesebb azoknak a véleménye a képekről, akik átérezték a fekete-fehér fotók drámáját, s belepillanthattak a ma már talán nem is élő, az életüket végig robotoló (cseh)szlovákiai, mulyadi és más felvidéki magyar parasztemberek hétköznapjaiba.
A felvételek ugyanis még a pártállamban készültek, maholnap negyven esztendeje. Voltak, akik dokumentumoknak minősítették ezeket a mesteri szociofotókat, melyeknek értéke tovább nőhet a múló időben, hiszen a paraszti világnak ez a formája már pusztulóban van.
A kiállítás érdekessége volt, hogy egyes képek alá haikuk kerültek – tizenhét szótagból álló, japánok művelte versekről van szó. Ezeket a képek ihlették, s így a verőceiek is láthatták,mi is az a tanka: a haiku és a fotó együtt.
A tárlat Kohl János helyi fafaragó népművész munkáival együtt valósult meg. M. Nagy László bevált „csapatát” is magával vitte verőcei bemutatkozására: Brza Julianna és N.Hegedűs Margit népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek, Peck Eszter a libádi Fűri Anna versét mondta el.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: Révuti Norbert
{iarelatednews articleid=”38721,38171,36614,36234″}
