Az utóbbi napokban nagy a visszhangja Csáky gondolatának az autonómiáról – mondja Hunčík Péter a týždeň.sk honlapján megjelent vele készített videóbeszélgetésben.
Hunčík szerint nyilvánvaló, hogy az utóbbi években nagyon felgyorsult a Szlovákiában élé magyar kisebbség asszimilációja, és az is ismeretes, hogy az autonómia az asszimiláció lelassításának egyik lehetséges megoldása. „Csakhogy nekem a következő a gondom ezzel a gondolattal, s legfőképpen az időzítésével” – mondta Hunčík. „Több mint húsz éve hallgatom a szlovák magyar politikusokat, vagy a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű politikusokat, hogy senkit se sértsek meg, hogy az autonómia valamilyen formáját be kell vezetni, s ez alatt a húsz év alatt még egyetlen egyszer sem láttam semmilyen konkrét tervet, még nem vettem részt egyetlen olyan valóban komoly konferencián, ahol erről vitáztak volna” – fogalmazott Hunčík. „Hogy ki akarja ezt, és milyen módon, hogy területi autonómiáról van-e szó, vagy kulturális, illetve perszonális autonómiáról-e? Ami azt jelenti, hogy attól tartok, semmilyen ilyen fajta terv nincs is elkészítve” – fűzte hozzá.
A videóbeszélgetésben Hunčík azt mondja továbbá, évekkel ezelőtt részt vett egy németországi konferencián, ahol a konferencia után megkérdezték tőle, mi lesz azzal az autonómiával. Ő meg állítólag visszakérdezett, hogy melyik autonómiával, amire azt felelték, volt itt a maguk politikusai közül egy, egy szlovákiai magyar, aki azt mondta, hogy a kidolgozott autonómiatervezet teljes konstrukciója már a fiókjában van. „Nos, azok a németek és magyarok, akik részt vettek azon a konferencián, attól az időtől fogva azt várták, hogy mikor látják meg ezt az autonómiatervezetet” – mondta.
Hunčík szerint nagyon jól tudjuk, hogy Szlovákiában milyen következménye van annak, ha valaki el kezd beszélni az autonómiáról, s ismerjük ennek az okait is. „És most valóban szeretném megkérdezni, helyesen megvizsgáltuk-e ezt a kérdést, és tudjuk, miről van szó, vagy valóban csak időről-időre… hogy is mondjam, nem akarom a provokáció kifejezést használni… de minden esetre rontani akarjuk a társadalmi légkört, azzal, hogy bedobjuk ezt a témát, aztán várjuk, hogy milyen lesz a következménye?” – kérdezte Hunčík, aki szerint amit a felgyorsult asszimiláció esetében elsősorban tennünk kellene, meg kellene kérdeznünk saját magunktól, tehát a magyaroknak a magyaroktól, hogy milyen a helyzet. Mit teszünk mi azért, hogy megakadályozzuk ezt, mit tehetünk az adott helyzetben, milyenek a lehetőségeink. „És felteszek egy nagyon eretnek kérdést, és egyáltalán én már magamtól is megkérdeztem párszor: magyarok akarunk mi egyáltalán maradni itt, Szlovákiában?” – fogalmaz Hunčík, aki szerint a jelenlévő trendek ugyanis nem ezt mutatják.
S hogy mit értett Hunčík ezek alatt a trendek alatt? Például, hogy szerinte a közönséges magyar Szlovákiában már nem is tud folyékonyan és folyamatosan magyarul beszélni. „Fütyül az anyanyelve állapotára, egyáltalán nem foglalkozik ezzel, egyfajta elképzelhetetlen kevert nyelven beszél, ami néha a magyarországi magyarok számára is érthetetlen, annyi idegen szavat tartalmaz. A mi mai magyarjaink Szlovákiában nagy százalékban adják a gyerekeiket szlovák iskolákba” – mondja. Ha viszont valaki meg akar maradni vagy meg akarja tartani az nemzeti identitását, törődnie kellene a nyelvével, a kultúrájával, különböző kulturális rendezvényekre kellene járnia, tudnia kellene arról valamit, mi zajlik abban a társadalomban – véli. „Ha azonban körülnéznek az egyes szlovákiai magyar kulturális rendezvényeken, azt látják, illetve nem látják ott a magyar pedagógusokat, nem látják ott a helyi értelmiségieket, 10-15 ember mozog csak ott. Ezeket az embereket nem érdekli a kultúra, nem érdeklik őket azok a dolgok, amelyek a nemzeti identitás alapját képezik. És én azt gondolom, hogy ettől félünk, amikor az autonómiáról beszélünk. Úgy értem, félünk saját magunknak feltenni azt a szörnyű kérdést: valóban magyarok akarunk maradni? Ehelyett a kényelmetlen kérdés helyett, inkább az autonómia problémájával foglalkozunk, amely állítólag helyettünk megoldja ezt a helyzetet” – vélekedik Hunčík.
Hunčík szerint azzal áltatjuk magunkat, hogy az autonómia megment bennünket, anélkül, hogy az ujjunkat megmozdítanánk. „És ez sajnos nem megy. A magyar politikusoknak, az ittenieknek és a magyarországiaknak is, meg a médiának, az újságíróknak is magukba kellene nézniük” – fogalmazott Hunčík. „Hogy ez a mód, hogy állandóan a szlovákokkal szemben mennek, vagy Románia esetében a románokkal, és bírálnak, hogy a harc eme módja nem abból ered-e, hogy nem akarnak ennek a problémakörnek a lényegével foglalkozni, azaz hogy elsősorban valamit magával a magyar kisebbséggel kellene tenni Szlovákiában, Romániában és a környező országokban. Konkrét lépésekre gondolok, amelyeket nem tettünk meg” – vélekedik. A konkrét lépések helyett véleménye szerint itt vannak a 19. századbeli patetikus szlogenek. „Hogy milyen fantasztikus volt a múltunk, milyen fantasztikus embereink vannak, de a gazdasági, társadalmi-politikai lépések nem lettek megtéve, az itteni magyar társadalom korszerűsítése nem valósult meg, ami végzetes lehet” – fűzte hozzá Hunčík.
dé, Felvidék.ma
