Eszmefuttatásom egy kérdéssel indítom: megélni vagy elfelejteni? Megéljük az augusztus 20-i ünnepségeket, átgondoljuk elődeink tetteit és bölcs cselekedeteit, továbbá részesei vagyunk a jelennek, miközben felidézzük a múltat. Elfelejtjük valamennyi vívódásunkat, év-százados megpróbáltatásainkat, mert nekünk nem ünnepünk augusztus 20-a.
Két teljesen más koncepció, két eltérő elgondolás. Mindkét koncepció magyarázatot igényelne.
Én azonban saját koncepciómat kínálom, a fennmaradó másik elgondolást mindenki képes önmagában megalkotni.
Nekünk felvidéki magyaroknak augusztus 20-a átlagos napnak indul, mely munkával és napi teendőinkkel telik. A felvidéki magyar sors átlagos napi teendői azonban nem tudják beárnyékolni augusztus 20-át.
A felvidéki magyar közeg minden tagja ünnepli az államalapítás éppen aktuális évfordulóját.
Valakik hangosan, világra szóló módon ünnepelnek, míg mások csendben fejet hajtva emlékeznek.
Néhányan Magyarországon ünnepelnek, mert a hangos ünneplés közepette felejtenek, örvendeznek határon túli barátaiknak, ismerőseiknek, vagy egyszerűen csak megpihennek.
A felvidéki magyarság többsége viszont itt marad, és messziről figyel. A távolból figyel. Látja, amint az ünnep végeztével közösségünk néhány tagja visszatér. Visszajönnek élményekkel, érzésekkel, az ünnep hangulatával.
Mi csak figyeljük és hallgatjuk mi minden történt odaát. Meghallgatjuk őket és köszönjük tartalmas szavaikat. Áthozták az ünnepet, augusztus 20-a itt van köztünk. Vajon valóban itt van? Nem. nincs itt.
Mielőtt elrévedeznék, gondoljunk arra, hogy augusztus 20-a az államalapítás ünnepe, egy új jövő kezdete.
A kezdet, melyben lehetőségek várnak ránk, a kezdet melyben szívesen ünneplünk. Az ünnepet nem lehet csak úgy áthozni, augusztus 20-a nem egyszerű csereberére használt tárgy, így a kezdetet új kezdetbe helyezni érdemtelen dolog lenne. Augusztus 20-a kezdet, ünnep és tradíció.
Mindezek után tehát nem maradt más, minthogy eldöntsük: Csendes vagy hangos ünneplés? Megélni vagy elfelejteni? Én mindkét kérdés kapcsán az előbbi opciót választjuk. Ha már minden korábbi politikai és történelmi esemény után kialakult a felvidéki magyar közösség, akkor érdemes csendben megélni az augusztus 20-i ünnepségeket. Augusztus 20-a legyen a miénk, legyen a felvidéki magyar közösségé, legyen minden magyar emberé.
Sakáč Roland, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48009,47958,47945,47912,47872″}
