Tanulmány készül a Duna mente turizmusáról. Duka Gábor, Karva polgármestere vendégül látta a projekt-partnereit.
Karvára érkezett Varga Dorottya tanársegéd, a Szent István Egyetem gyulai Egészségtudományi Campusából, illetve határmenti turisztikai szakértő, aki egy ösztöndíjnak köszönhetően tíz napon át felmérte Komárom és Párkány közötti térség turisztikai adottságait, lehetőségeit, amelyről tanulmányt készít.
A turizmus korunk egyik legfontosabb, legnagyobb jövedelmet termelő iparága. Viszont a változó világunk, a globalizáció és a növekvő ökológiai lábnyomunk arra kényszerítenek bennünket, hogy elgondolkodjunk, vajon meddig mehetünk el a fejlődésben, hol húzódik meg a határ a technológiai fejlesztésekben és az innoválásban? Meddig élhető egy település a lakosai számára, és milyen mértéket ölt annak turistaforgalma, amennyiben desztinációként, azaz fogadóterületként is „funkcionál”?
A fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjait, a helyi irányító szerveknek és minden érdekelt résztvevőnek – legyen szó helyi közösségekről, látogatókról vagy turistákról –, figyelembe kell venni. 
„Új szemekre” és új felismerésekre van szükség, melyek ugyanazt a tájat (értelmezésemben lokális teret, települést vagy desztinációt) fenntartható módon teszik élhetővé. A belföldi turistának például a település jelenti a desztinációt. A helyiek (lakosok) szerepe a települések fenntarthatóságában a turisztikai vérkeringésbe és fejlesztési folyamatokba történő bevonásuk azért hangsúlyos, mert részesei a helyi turizmusmarketingnek (kommunikációnak), gazdasági vonatkozásban számukra hasznot jelent a turizmus (foglalkoztatottság, ezáltal elmosódik a lakosok és a helyi vállalkozók csoportjainak határa).
A belső imázs kialakításának fontos szereplői és ők azok, akiknek azonosulni kell a helyi fejlesztésekkel, ami nemcsak turisztikai vonatkozásban értelmezhető.
Az adott település lakosságának életminőségére a turizmus többféle csatornán is képes kedvező hatást kifejteni: jövedelmi forrás, szolgáltatási kínálat-bővítő, környezetformáló, kapcsolatteremtő, identitáserősítő. A helyi kormányzás elsődleges feladata és felelőssége, – mind a jelenben, mind az elkövetkező évtizedekben – hogy megfelelően irányítsa a helyi fejlődésre ható, mindinkább kívülről érkező globális erőket – összegezte Varga Dorottya.
Elmondta, a tíznapos kutatása alatt a módszere a megfigyelés, illetve szakértői interjúk készítése volt a turisztikai kínálat szereplői között. “Ezek között voltak polgármesterek, szálláshely-szolgáltatók, vendéglátó egységek vezetői, civil szervezetek képviselői, művészettörténész, fürdő igazgatók, őstermelők, az agráriumban érdekeltek, akik elkezdtek a turizmus irányában foglalkozni. Kiegészítem a módszeremet próbavásárlással is, ugyanis, ahhoz, hogy teljes képet kapjak Komáromtól Párkányig tesztvásárlást tartottam valamennyi fürdőben, elérhető turisztikai információs irodákban” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Varga Dorottya.
Mint megtudtuk, ezáltal szeretné felmérni, hogy milyen adottságok vannak, és a szolgáltatók hogyan viszonyulnak a turizmushoz, kiváltképp a vendégekhez. 
“Tapasztalataim szerint ez a régió egy rejtett kincshálózat, ami számomra eddig nem volt ismert, annak ellenére, hogy én mindig a turizmusban dolgoztam, kutattam.
Van egy általános következtetésem: a Duna menti településeken rengeteg természetes és épített turisztikai vonzerő található, mondhatnánk úgy is, attrakció és ezek bizony a régió ezerarcúságáról árulkodnak.
Gondolok itt arra, hogy megtalálható nagyon sok turisztikai tevékenység, amelyekben nagyon sok potenciál van (például aktív időtöltés, kerékpározás, fürdőzés, bor, helyi termékek stb.). Úgy gondolom, hogy sok turistának azért nincs tudomása erről a vidékről és ennek az értékeiről, mert nincsen kommunikálva” – véli a turisztikai szakértő.
Hozzátette: “Hiányzik továbbá az értékesítés, az aktív értékesítés illetve a marketing. Nekem ez az általános következtetésem. Ezen pedig változtatni lehet, úgy gondolom a megoldás, út a sikerhez, az egy alulról jövő szervezett együttműködés. Fontosnak tartom kiemelni, hogy itt a régió arculatát a Duna határozza meg.
Azonban az itt található turisztikai attrakcióknak és termékeknek nincs közös arculata. Amennyiben ez megvan, továbbá vannak közös marketing akciók, tevékenységek, tematikus programok és útvonalak, akkor bizony ezt sikerre lehet vinni.
Konkrétan arra gondolok, hogy ez a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szervezet vállalhatná fel ezt a feladatot, amelyhez nagyon sok turisztikai szereplő együttműködése szükséges. Az érintett szereplők együttműködési hajlandósága ellenére hiányolom ezt a szervezetet” – mondta.
Úgy véli, hogy erre a jövőben mindenképpen kell lépéseket tenni. Megjegyezte, hogy még itt olyan katalógust nem kapott, ami az összes programot tartalmazná.
“Itt a vendégszeretet abszolút adott. Ezért hiszem, hogy nagyon sok turisztikai potenciál van ezen a vidéken, de összefogás nélkül ez nem mehet. Az általam elkészített tanulmányút eredményei, javaslatai egy stratégia megalapozója lesz a jövőben. A turistáknak élményt kell adni, és nem csak az által adunk élményt, hogy például bemutatunk egy múzeumot, hanem vendégmarasztaló ötletekkel kell kiegészíteni” – magyarázta.
A Duna menti települések rendelkeznek azon természeti, épített, környezeti, társadalmi és gazdasági adottságokkal, erőforrásokkal, amelyek alapján élhetőnek nevezhetünk falvakat, amelyek turisztikai desztinációk is egyben. Az élhető községeket nemcsak önállóan, hanem a sikerességi és a versenyképességi tényezőkkel együtt célszerű kezelni, ami további kutatást és kapcsolódási pontokat követel.
A helyi hatóságok – mint szociális szolgáltatásnyújtók, gazdasági infrastruktúra-építők, gazdasági tevékenység szabályozók, illetve természeti környezet fenntartók – számos olyan eszköz birtokában vannak, melyekkel közvetlenül képesek befolyásolni a fejlődést. “Változtassuk meg tehát a szemléletet, gondolkozzunk el azon, hogyan működhetne. Ehhez pedig nem kell más, csak emberi tényező, felismerés, hajlandóság!” – tette hozzá Varga Dorottya.
Tényként említette, hogy cél az évről-évre magasabb vendégforgalom elérése és az ahhoz kapcsolódó mutatószámok növekedése, azonban szükséges az is, hogy a a települések lakóközössége –beleértve a község vezetést és turisztikai irányítókat, civil szereplőket és egyesületeket – mindent megtegyenek annak érdekében, hogy emberléptékű maradjon a község. 
“Természetesen vannak jó példák, akik szervezettségben több lépéssel a régió előtt járnak. Lehet hasonlítani, de ne feledkezzünk meg az egyedi adottságainkról. A beruházások által létrejött új községi arculat és vonzerők nemcsak a turisták szemében, hanem a helyiekben is kellemes érzéseket váltsanak ki.
Láttam azt, hogy mindenki szeretne e területen valamit tenni, úgy láttam, a szó jó értelmében, mindenki felépítette a „birodalmát”. Ezt követően több okból sem kérhető számon a sikeres működésük – ami az értékesítést és marketing tevékenységet illeti: vagy időhiányban szenvednek, vagy nincs már több energiájuk, vagy mert hiányzik a szakmai kompetencia és tapasztalat” – értékelte a tapasztaltakat.
Kifejtette: “a TDM szervezet pontosan a fenti célokat szolgálja, csak koncentráltan. A településeknek megfelelő fórumot kell biztosítani lakóközössége számára annak érdekében, hogy ők azonosuljanak településük desztinációs értékeivel, erőforrások ésszerű kihasználásával. A kedvezőtlen turisztikai hatásokra való megoldás a helyi közösségek, turisztikai vállalkozások és a fogyasztók közös érdekében keresendő.
Össze kell fogni és változtassuk meg ezt a szkeptikus hozzáállást!” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak kutatás kapcsán Varga Dorottya.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A tanulmányútról ITT>>> is olvashatnak.
{iarelatednews articleid=”46970″}
