Pofára esett a vajas kenyér – nagyjából ez most a gyorsjelentés a skóciai népszavazásról, melyen az uniópártiak lenyomták a függetlenségre vágyókat, így Skócia marad a jó öreg Britannia kebelén. Ez a referendum Európa más, a függetlenség vagy akár csak a puszta önrendelkezés (autonómia) felé ácsingózó népei számára valóban egy falat kenyér volt, amely hónapokig táplálta a reményeket, hiszen precedensértékűként volt számon tartva kezdettől fogva. Nem csak a baszkok és a katalánok figyelték árgus szemekkel a skótok népszavazását, de nyilvánvaló okokból a külhoni magyarság számára sem volt mindegy, mi történik a Birodalom szívében.
Most már tudjuk: hatott az évszázadokon át bevált angol-brit módszer, az agymosás, megfélemlítés, manipuláció…akarom mondani győzött a szabad nép szabad akarata – marad tehát az Egyesült Királyság úgy, ahogy van.
Vagy talán mégsem. Noha William Wallace és az a sok ezer skót, aki életét adta a történelem során a skót szabadságért, most alighanem metróalagútfúróként forog a (tömeg) sírban, azért Britannia e naptól kezdve nem lesz ugyanaz, mint volt. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni az igennel szavazókat: 1,6 millióan mondták, hogy elegük van az angolokból s „csak” négyszázezerrel többen voksoltak a házasság fenntartására. Maga David Cameron brit miniszterelnök is arról beszélt ma reggel, hogy Skóciát ezentúl még nagyobb önrendelkezési jogok illetik majd meg és hogy ez konkrétan mit jelent, azon nagyon gyorsan el is kezdenek dolgozni. Akárhogy is lesz: részemről feltétlenül nagy tisztelet a skótok előtt azért, hogy egyáltalán idáig eljutottak. Innen, Közép-Európából nézve az, hogy népszavazásig vihették a függetlenedésük ügyét, a legmerészebb álmainkat is meghaladó dolog. Pláne annak ismeretében, hogy már most milyen fokú a skótok önrendelkezési joga a királyságon belül.
Semmi okunk a skótokra mutogatni, hogy „bezzeg, nem volt merszük”, miközben idehaza ott tartunk, hogy egy épkézláb önrendelkezési tervet sem vagyunk képesek letenni az asztalra. Nem, nem a szlovák kormány asztalára, hanem a sajátunkéra sem. Milközben Alex Salmondék dűlőre vitték a dolgot – amely aztán úgy alakult, ahogy – addig idehaza kötjük a rettentően büdös és savanyú kényszerpaktumokat, no meg kotlunk éveken, évtizedeken keresztül egy szerintem nem is létező autonómiakoncepción. Amiről – ha mégis létezne – politikai okok miatt nem merünk beszélni. Szóval mielőtt bárki kinyújtaná ujjacskáját, hogy a skótokra mutogasson véle, gondoljon előbb az ottani önrendelkezési jogok általunk fel sem fogható mértékű szintjére, aztán pedig a honi állapotokra.
Különben meg Rómát sem egy nap alatt építették, Skócia is lehet független még…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
