51525

Csémi Szilárdot-Kismedvét, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökét a család védelmében szervezett február 7-i népszavazás kapcsán kérdeztük.


A gyermekek és a család védelméről szóló népszavazást fontosnak tartja-e? És, ha igen miért?

Igen, fontosnak tartom, és felelős cserkészként részt is veszek lehetőség szerint minden népszavazáson. A honlapunkon már december elején írtuk is, hogy egy olyan szervezet esetében, amely a jó állampolgárrá nevelést tűzte zászlajára, nem lehet kérdés a részvételre való buzdítás, hisz itt közvetlenül szólhatunk bele a közügyekbe, közvetlenül nyilváníthatunk véleményt.
A szövetségünk éves közgyűlése miatt a lakóhelyemen kívül, Paláston fogok szavazni. Kiváltottam hozzá a választási igazolványt. Ugyanerre kértem szövetségünk 18 éven felüli tagjait a belső kommunikációs csatornáinkon keresztül. Fontos, hogy elegendő volt e-mailben megírnom a kérvényt az önkormányzathoz, a lakossági nyilvántartással foglalkozó osztályra, és rövid időn belül kaptam megerősítő visszajelzést, már a szavazólap is nálam van.
A kérvényt magyarul írtam, mivel Révkomáromban 20% feletti a magyarság, így jogom van rá. Mindenkit ugyanerre biztatok, vegyen részt a népszavazáson, és ha kell, váltsa ki ehhez az igazolványát. Ezt a népszavazást azért tartom fontosnak, ha már kiírták, mert véleményt tudok mondani, és hitet tudok tenni olyan értékekről, amiket magam is vallok. Számomra fontos az is, hogy ezzel senki jogát nem csorbíthatom.

Egyetért azzal, hogy egy nő és egy férfi kötelékén kívül semmilyen más együttélési formát ne lehessen házasságnak nevezni?
Hívő katolikusként teljes mértékben egyetértek a kérdéssel. Hiszem, hogy csak a család képes biztosítani a boldogabb jövőt, a családi nevelés az alapja a gyarapodásnak. Hiszem, hogy csak a férfi és a nő kapja meg a házasság szentségében Isten áldását. Hiszem, hogy meg kell erősíteni és támogatni kell a hagyományos családmodellt, hisz a családok a társadalom legapróbb, de a legstabilabb alappillérei. Ahogy Nagy Attila barátom mondja: „egészséges nemzeti identitást, pozitív fejlődést, utánpótlást csak a családok által nyerhetünk.”
Felvidéki magyarként is fontos a részvételem, mert a családban történő nevelés az alapja a magyarságunk jövőjének, az itt zajló gondolkodás és példamutatás hozhatja csak magával a magyar közösségeink megerősödését, az asszimilációs folyamatok mérséklését, jó esetben akár megfordítását is. Az ilyen magyar családok jelentik a jövőt, adják meg a választ arra, hogy miért érdemes a szülőföldünkön magyarként élni, tanulni, dolgozni. A család fontosságán keresztül is látjuk, hogy a kisközösségek, így a cserkészet szerepe is mennyire fontos, meghatározó.
A helyi kisközösségek jelentik a továbblépés lehetőségét mindannyiunk közösségeibe, szervezeteibe, ők a letéteményesei a magyarságnak, itt, a Felvidéken. Ezért gondolom úgy, hogy ha adott a lehetőség, meg kell erősítenünk ezt az értéket. Ugyanakkor természetesen tudatosítom azt is, hogy ez már benne van az Alkotmányban is, továbbá a családjogi törvényben is, emiatt meg lehetett volna fontolni a népszavazás kiírását.

Egyetért azzal, hogy azonos nemű párok vagy csoportok számára ne váljon lehetővé gyermekek örökbefogadása, illetve ezt követő nevelése?
Egyetértek ezzel a kérdéssel is. Úgy gondolom, a gyerekeknek szüksége van anyamodellre is, és apamodellre is. Ezt szerintem egy azonos nemű pár nem adhatja meg, hisz a szentségi házasság teremti meg a gyereknevelés legjobb terét. Ebben a kérdésben elsősorban ezt erősítem meg szavazatommal. Itt azt kell tudatosítanom, hogy ebben a kérdésben a jelenlegi családjogi törvény ennek szellemében szabályozza az örökbefogadás intézményét, itt is meg lehetett volna fontolni a népszavazás szükségességét. Bízom abban, hogy a gyermekek érdekében a jövőben sem teszi majd lehetővé az azonos nemű párok számára az örökbefogadást.

Egyetért azzal, hogy az iskolák ne kötelezhessék a diákokat a szexuális viselkedésről és az eutanáziáról szóló órák látogatására, amennyiben a szüleik nem értenek egyet a tananyag tartalmával?
Úgy gondolom, ez a kérdés a bizalomról, a bizalomhiányról, a jó és rossz tapasztalatokról szól. Ezért erre a kérdésre adandó egyértelmű válasz bennem megkérdőjeleződik.
Szerintem az a megfelelő hozzáállás, hogy a gyermekeink az iskolában ezekről a témákról kapjanak a korosztályuknak megfelelő, de állásfoglalás nélküli teljes körű felvilágosítást, belefoglalva a családban elfogadott értékrendet is. Erről a tanár egyeztessen a szülővel, ami ideális esetben így történik, hisz ideális esetben a család, az iskola, az egyház, az iskolán kívüli szervezetek is egyazon értékeket vallják, és egymást kölcsönösen támogatva nevelik az Isten által rájuk bízott lelkeket, nem elavult nézetek szerint, hanem mindig a legfrissebb tudományos eredményeket is alaposan átgondolva, beépítve nevelési programjukba. Ez vonatkozik a szexuális viselkedés és az eutanázia kérdéskörére is. A gyakorlat ettől azonban eltért, mindennapos az értékvesztés, a megrendült bizalom, akad rossz tapasztalat is.
Emiatt merült fel ez a szerintem rosszul megfogalmazott kérdés, ami viszont így az oktatásba való szülői beavatkozás is lehet. Ez pedig lehet, hogy nem a legszerencsésebb dolog, mert gyermekeinket elvileg jól felkészült, a szükségleteiket szem előtt tartó szakemberekre bízzuk. Ezáltal előjön az a bizalom, ami a szülő-tanár közt kell, hogy meglegyen. Ha megrendül ez a bizalom, akkor ez problémát okozhat más területen is. Ez az én dilemmám ezzel a kérdéssel.
Viszont egyetértek, ha az az üzenete a kérdésnek, hogy a gyerek a keresztény – keresztény értékrend szerinti, de nem elvakult nézeteket valló nevelést kapjon ebben a témában. Ez nem lehet kérdés. Főleg ha azt tekintjük, hogy szerintem a legtöbb esetben nem tervezett módon, nem az ennek a témának szánt órán, hanem spontán kerül elő a téma. Nem előre tervezett módon, hanem azonnali választ igénylően, ebben az esetben pedig a tanár hozzáállásán, értékrendszerén múlhat a reagálás.

Miért fontos, hogy a lakosság és ezen belül a felvidéki magyarság részt vegyen a szavazáson?
Egyik cserkészvezető társam ilyenkor mindig hangsúlyozza, a népszavazás a demokrácia legmagasabb szintű megvalósulása, mivel mi lakosok közvetlenül nyilváníthatunk véleményt. Az eredménytől függetlenül azt remélem, ez alkalommal sikeres lesz a népszavazás, mivel ezzel magunknak, szavazóknak és az aktuális döntéshozóknak is üzenünk azzal, hogy fontos a véleményünk kinyilvánítása és annak meghallgatása.
Felvidéki magyarként ezt még inkább fontosnak tartom, hisz minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy véleménytől függetlenül jelezzünk, itt vagyunk, részt kívánunk venni a közügyekben, véleményünk van, ezért velünk számolni kell. A népszavazást érdemes arra is használni, hogy éljünk a kisebbségi jogokkal, amelyek a rendelkezésünkre állnak, mint pl. a magyar nyelv használatának a megerősítése ezen a területen is.

A jövőre nézve milyen hatást fejthet ki a referendum eredménye?
Szerintem a kérdések és a válaszok nem mások ellen irányulnak, ahogyan azt a lakosság, a politikum és a média egy csoportja akarja beállítani, hanem lehetőséget adnak arra, hogy az emberek hitet tehessenek azok mellett az értékek mellett, amit fontosnak tartanak. Az egyik hozadéka ezeknek az értékeknek a megerősítése vagy elutasítása lehet, ami meghatározhatja, a jövőben hogyan fogunk viszonyulni pl. a hagyományos családmodellhez, Szlovákia lakossága mennyire tartja fontosnak a keresztény-keresztyén értékeket, ill. hogy érdemes-e az oktatásba szülőként beleszólni.
A népszavazás eredményessége magára az intézményre nézve nem biztos, hogy nagy hatással lesz, mert a demokrácia gyakorlásán belül jelenleg szerintem jobbat nem tud senki felmutatni. Végeredményben pedig szerintem túl sok minden nem fog változni, hisz az első két kérdésnek véleményem szerint van törvényi háttere Szlovákiában a hagyományos családmodell, amelynek a keresztény-keresztény értékrend az alapja.

HA, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51513,51431,51385,51368,51502,51315″}