Örömmel töltheti el nemcsak a karcsaszéli lokálpatriótákat, de mindazokat, akik szívükön viselik szülőföldjük jóhírnevét, ha tapasztalhatják, hogy földijeik felnövő nemzedékeinek soraiban akadnak ügyszerető, kellő felkészültségű tehetségek, akik időt és fáradságot nem sajnálva vállalják a szülőföld tárgyi és szellemi értékeinek, nyelvjárásának, eleink hagyományainak felkutatását, majd szakszerű feldolgozását.
Nemrég volt alkalmam elolvasni Gódány Nikolettának, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara néprajz szakos hallgatójának szemináriumi dolgozatát, amelyben szülőfalujában, a csallóközi Egyházkarcsa községet alkotó -karcsa utótagú településeken végzett kutatása alapján kereste a választ a kérdésre: Él-e még a Karcsaszélen az emberek emlékezetében a szellemhit? A kérdéskör főként az etnográfiai kutatások tárgya, ám tapasztalhatjuk, hogy a népi hiedelemvilág titokzatos fogalmainak magyarázatai egyes körökben divatos 
beszédtémaként, ezoterikus és okkultista „szaklapok” földöntúli lényekről szóló, a tudományosságot figyelmen kívül hagyó színes beszámolóiban és fejtegetéseiben élik reneszánszukat, de a mozivásznon és a tévé képernyőjén is találkozhat velük a nagyérdemű közönség.
A Kísértetek, szellemek megjelenési helye és ideje. Egyházkarcsai szellemhit című munka olvasásakor megelevenedtek emlékezetemben a gyermekkoromban (az 1940-es évek eleje) hallott történetek vagy utalások titokzatos lényekre, mint például a szellemek, kísértetek, spiritiszták, lidércek, boszorkányok stb. Emlékszem a petróleumlámpa eloltása utáni „félős” történetekre, amikor tizenéves nővéreim visszafojtott hangon ecsetelték, mit hallottak az amadékarcsai temető előtt éjféltájt haza siető asszonyról. Állítólag tetőtől talpig fehér lepedőbe burkolt és a levegőben szálldosó szellemek jelentek meg a temető felett, s mindenáron meg akarták csipkedni a sírkert előtti úton siető asszonyt. „A halottak akarták megcsipkedni!”– mondták borzongva.
Kukorica- vagy tollfosztások idején, amikor terítékre kerültek a „régi öregektől hallott történetek” is, hallottam a karcsai határban látott sejtelmes lidércfényekről és a „tüzes emberként” emlegetett szellemlényről, a lidércről. Felvillantak emlékezetemben az amadékarcsai spiritiszták titokzatos szellemidéző szertartásairól hallott, szinte suttogva beszélt történetek. És mintha ma is hallanám Bohuss Rezső plébános urat, amint az 1940-es évek elején az egyházkarcsai templom szószékéről óva intette a híveket a spiritiszták praktikáitól, és nevük említése nélkül keményen megdorgálta a szeánszokon részt vevőket…
A dolgozat felidézte bennem Ipolyi Arnold 160 évvel ezelőtt megjelent Magyar Mythologia c. korszakalkotó művét is, amelyben a tudós főpap alaposan, – nagyszámú önkéntes adatgyűjtő bevonásával – szinte a legapróbb részletekig feltérképezte a magyar hiedelemvilág réges-régi időkbe visszanyúló nyomait. Szemléltető példáit a hiedelemvilág fogalomkörére vonatkozóan nemegyszer merítette a Csallóköz népének hitvilágából. És csodák csodája, ezen ősi fogalmak közül számosat a kérdéskör szorgalmas búvárja napjainkban is hallhatott a mi Karcsáinkon!
A dolgozat írója a magyar néprajzi kutatás szakirodalmának tanulmányozása alapján, a magyar néprajztudomány meghatározásaira építve ismerteti a néphit, a hiedelemvilág szereplőit, ténykedésük módjait és a velük való találkozások formáit, a természetfeletti lények gyakori tartózkodási helyeivel és a szellemjárás időpontjaival kapcsolatos fogalomkört. Tizenhat, különböző korosztályhoz tartozó asszonnyal folytatott beszélgetése alapján vizsgálta a szellemhit maradványait Egyház-, Pinke-, Sípos- és Amadékarcsán, miközben e szövegekből érzékelhető a megszólítottak sajátos stílusa, valamint az elvont fogalmakra vonatkozó kifejezési készségük is.
***
Az alábbiakban – Nikoletta szíves beleegyezésével – ezekből a beszélgetésekből nyújtunk át egy csokorra valót olvasóinknak. A beszélgetőpartnerek nevét, kérésükre, csupán kezdőbetűkkel jelöljük.
Szellemek
Az Egyházkarcsán gyűjtött csekély számú adatból kitűnik, hogy a kísértet fogalmát az ott élők nem ismerik, csupán visszajáró halottal való találkozásról szólnak az elbeszélések. A néprajzosok által meghatározott rossz tér, rossz időpont fogalmak az itteni hiedelem szerint csak a házra koncentrálódva használhatóak, mivel a szellemekekel való találkozás, a szellemek jelenléte az emberi környezetben csak a házban vagy annak környékén figyelhető meg.
A szellemek, az elmondások szerint általában láthatatlanul jelennek meg különböző hanghatások kíséretében: például valamilyen tárgy leesik a helyéről, de gyakran a halott hozzátartozók álmukban látogatják meg családtagjaikat. A megkérdezettek közül csupán egy személy – B.V. – látott valóban megjelenni szellemet. Szerinte a halottak addig maradnak itt a földön, míg a hozzátartozó, a családtag nem tudja elengedni. Amikor ez már sikerül, akkor távozik végleg. B. V. testvére, amikor beteg volt, találkozott a szüleivel. Megfogták a kezét és mondták neki, hogy még nem mehet, és ott maradtak kezén az ujjak nyomai. Ha fázik, még ma is előjönnek a kezén a nyomok. Az adatközlők, akikkel történtek ilyen jelenségek, mind úgy vélik, hogy minden szellem csak a saját hozzátartozóit látogatja meg, másokat nem. Egy esetben az Sz. családnál fiúgyermekük meglátogatott egy személyt, aki rontások levételével foglalkozik és ő állítólag két szellemet vett le róla, ebből az egyik nem hozzátartozó volt.
Hallottam olyan véleményt is, hogy a szellemektől nem kell félni, mivel ők nem ártó szándékkal jönnek, nem bánthatják az embereket. Állatalakban pedig nem jelenthetnek meg, mert „Miért akarna egy ember például kutya lenni?”
Rossz hely
B.V. kiskorában látta a szomszédban elhunyt idős férfi szellemét. Amikor este kiment az udvarra, a ház sarkánál átnézett a szomszédba, akkor látta a szellemet, olyan elevenen, mintha még élne. Ez a jelenség csak pár pillanatig tartott, majd a szellem eltűnt. Másnap a szomszédból a férfi felesége elmondta neki, ő is érezte, hogy ott van a konyhában, mivel a széket az asztaltól elhúzta valaki, pedig nem volt ott senki. Vele több ilyen eset nem fordult elő, többször nem látott szellemet, de érzi a házban a szellemek jelenlétét. Gyakran előfordult már, hogy a konyhában a falióra leesett a falról, egy alkalommal kihullott belőle az elem is, amit azóta sem talált meg. Szerinte huzat sem volt, ami az óra leesését okozta volna, ezt is a szellem jelenlétével magyarázza. Ehhez hasonló eset, mármint hogy valamilyen tárgy leesik a helyéről, gyakran előfordul nála.
A Sz. családnál is gyakoriak az ilyen esetek. Szerintük minden karácsonykor meglátogatja őket az édesanyjuk, illetve az unokák nagymamája. Egyik karácsonyeste Sz. R. éppen a hálószobában volt, amikor zajt hallott a nappaliból. A zajt a lánya – Sz. B. – is hallotta a szobájából. Kimentek megnézni, mi okozhatta a zörejt. Látták, hogy a karácsonyfán az angyalkás díszek mozogtak, ez okozta a zajt. Majd egy kis idő múlva a zaj abbamaradt. Ennél a családnál nagyon sok jelenség történt/történik, amelyekből szellemek jelenlétére következtetnek.
Sz. B. (lány) egyszer egyedül volt otthon. A testvére szobájában bekapcsolta a zenelejátszót. Visszament a szobájába, ahol arra lett figyelmes, hogy valaki lehalkítja a zenét. Azt hitte, hogy a testvére jött haza, kiszólt a szobából, de nem válaszolt senki. Átment a testvére szobájába, hogy megnézze, valóban hazajött-e a testvére, de nem volt ott senki. Amikor vissza akarta hangosítani a zenét, a zenelejátszóról a cd-k leforogtak, mintha valaki lesöpörte volna onnan azokat.
B. M. a barátnőjével ült a konyhában, amikor úgy tűnt neki, mintha edényekkel zörögne valaki, vagy mintha az edények leestek volna valahonnan. A barátnője pedig üveg-csörömpölést hallott. Kiment megnézni, nem történt-e valami, de az udvaron és a padláson is szép rendben volt minden. A szomszédot is megkérdezte, de ott sem történt semmi. Később a postás hozta a levelet a hírrel, hogy meghalt az egyik hozzátartozója. Ebből arra következtet, hogy ez egy jel volt, talán az elhunyt járt a háznál.
A temetővel kapcsolatos hiedelemről csupán egy adatközlőm tett említést. B. M.-nek a „régi öregek” mesélték, hogy a temetőkapuban egy halott őrködik mindaddig, míg egy másik halott át nem veszi a helyét.
Arról nem szólt egyik interjúalanyom sem, hogy az utcán este, esetleg a temető előtt haladva találkozott volna szellemmel.
Rossz idő
Amint korábban már említettem, a hiedelem-szövegekben a természetfeletti lények megjelenési ideje az éjszaka, különösen az éjfél körüli idő. Egyházkarcsán a megjelenési idő nem határolódik időkeretek közé. Ezek a lények egyaránt megjelenhetnek este, éjszaka és nappal is. Ünnephez kapcsolása a megjelenésnek csak az Sz. család esetében történt. Biztosak benne, hogy minden karácsonykor a nagymama meglátogatja őket.
B. V. az idősen elhunyt szomszéd férfit este kilenc óra tájban látta. De egyéb jelenségek, mint pl. az óra leesése, a nap bármely szakában megtörténhetnek. G. J. egy éjjel felébredt és kiment a szobából, a ruhaszárító mellett ment el. Majd amikor visszament a szobába, látta, hogy az apja pulóvere leesett a szárítóról. Ugyanis előtte két héttel halt meg az édesapja. Úgy véli, hogy ő járt a szobában, mivel az ő pulóvere esett le. Az asztalon a pohár is elmozdult a helyéről. Ilyen eset többször nem történt meg vele.
Álmok, megérzések
A halottak álmukban is megjelenhetnek a családtagoknak. De ilyenkor nem biztosak benne, hogy tényleg csak álmodtak, vagy csupán képzelet szüleménye a megjelenés, vagy valójában ott járt-e a halott.
B. M. egy éjjel álmában látta, ahogy az édesanyja elmegy az ágya mellett. Amikor felébredt, kinyitotta a szemét, akkor is látta, hogy ott van, megfogta a kezét, de az anya nem szólt semmit, pár pillanat múlva el is tűnt. Nem tudja, hogy csak képzelte-e, vagy valóban ott járt-e az édesanyja.
Egy másik alkalommal elhunyt férjével találkozott álmában, aki arra kérte, hogy menjen vele ki a faluba.. A férj a temető felé kísérte, de ő azt mondta, hogy oda nem akar bemenni. Ezután már nem történt semmi, felébredt.
N. A. már többször megérezte valakinek a halálát alvás közben. A nagyapjának az elhunytát is megérezte. Amikor az édesanyja meglátogatta, mindjárt mondta neki, hogy a nagypapa meghalt. Többször előfordult, hogy megálmodta előre az eseményeket, azt, hogy mi fog történni. A személyeket nem látja, róluk pontos információkat nem tud meg, de pl. egyszer megálmodta azt, hogy külföldön fog dolgozni, meg azt is, hogy pontosan hol és mit. És azt is megálmodta, hogy fiatal főnöke lesz. Ez később meg is történt.
Az amadékarcsai spiritiszta
Az idős asszonyok a beszélgetések során szinte mindannyian meséltek arról, hogy Amadékarcsán volt egy általuk spiritisztának nevezett személy, aki már évekkel ezelőtt elhunyt. A feladatköreit tekintve a halottlátóval vannak párhuzamai.
Az elbeszélések között vannak eltérések is, de abban mindegyik megegyezik, hogy egy asszonynál megjelentek a faluban élő emberek halott hozzátartozói. Egyesek szerint a spiritiszta egyedül dolgozott, de voltak körülötte mások is, mások szerint voltak segítői is, szóval többen voltak. Kulcsárkarcsáról is említenek ehhez hasonló spiritisztát. Ő más személyekkel, kinn a természetben, a Kanális partján is szokott gyülekezni. Ott nem szívlelték őket, előfordult, hogy az emberek kavicsot, hantot dobáltak feléjük. Az asszony és a fia is foglalkozott halottlátással. Róluk több információt nem tudtam meg.
Az amadékarcsai spiritisztának megjelentek a halottak, és ő ezt elmondta az elhunyt hozzátartozóinak. Voltak akik önként mentek el hozzá, mert szerettek volna a halottjukkal beszélni. A szertartás során egy asztal körül ülnek, a főmédium, valamint azok a személyek, akik őt felkeresték. Az asztalra vizet helyeztek, abból ivott mindenki, majd rátették a kezüket az asztalra és imádkozni kezdtek. Ilyenkor a médium transzba jött. A megidézett személy szelleme beköltözött az asszony testébe és általa beszélt a családtagokkal.
Transz állapota alatt nem volt magánál, ilyenkor gyönyörű rajzokat is készített, amilyeket különben nem tudott volna rajzolni. Ez az asszony a spiritiszta szerepet egyik szomszédasszonyától tanulta. H. elmondása szerint ez az asszony valamilyen szlovák településről érkezett és a faluban ő foglalkozott legelőször szellemidézéssel.
Más példa: D. M., miután meghalt a bátyja, a nővérével elment Amadékarcsára, a spiritisztához. Miután leültek az asztalhoz, a bátyja jelentkezett. De ő annyira sírt, annyira friss volt még számára a bátyja halála fölötti fájdalom, hogy nem volt ereje vele beszélni. Ő nem tudja eldönteni, hogy hisz-e benne vagy nem, ezért kicsit szkeptikus, mert az asszony nem a bátyja hangján szólalt meg, hanem a sajátján , tehát így ez az eset nem tekinthető teljesen hitelesnek.
H. két esetben kihallgatta, miképp történik a szertartás. Akkor már férjes asszony volt, mikor a szoba (ahol a szertartást végezték) melletti konyhában tartózkodott, miközben a másik szobában volt a médium. A médium rájött, hogy ott van. H. nem érti, hogyan jöhetett rá a jelenlétére. Az ő apjáról kezdett el beszélni, hogy öt éves volt amikor meghalt, és hogy öt árvát hagyott maga után.
Volt még egy eset, amikor hallgatózott. Amikor a testvérének az anyósa azt mondta, hogy az erdőben szedjen füveket. De attól meghalt volna, meg is akart halni. Később meghalt, de más volt a halál oka. Miközben hallgatózott, a médium azt mondta, jó, hogy nem szedett azokból a füvekből, mert most jó helyen van. Valószínűleg azért hangsúlyozta, hogy jó helyen van, mert ha a füvek által hal meg, akkor öngyilkosságot követ el, és nem kerülne a mennybe. Arra a kérdésre, hogy sokan jártak-e hozzá a faluból, nem kaptam pontos választ, mivel egyesek szerint elég sokan felkeresték a spiritisztát, mások szerint pedig csak kevesen. Úgy vélik, a vallás tiltja az ilyen cselekvéseket, a szellemidézést, de a faluban nem háborgatták őket, mondván, „nem ártottak ők senkinek” (az egész családra gondolnak.)
Miután meghalt ez a médium-asszony, megszűnt a Karcsaszélen a halottidézés is, tudományát nem adta tovább gyermekeinek. Egyesek úgy hiszik, hogy a spiritiszta addig nem halhat meg, míg tovább nem adja a tudását, de ő azt nem osztotta meg senkivel sem.
*
Összegezésképpen megállapítható: Ennyi adatból még nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a csallóközi Karcsa falvak lakosságának szellemhitére vonatkozóan, ám a megkérdezettektől adatokat kaptunk a jelenlegi (2013) helyzetről, arról, hogy akadnak még helyiek, akik szerint létezik ez a jelenség. Mind máig számon tartják, hogy létezett halottlátó funckiókkal rendelkező spiritiszta a faluban, akinek a működésében hittek is meg nem is. Ugyanakkor az adatközlők közül többen nem is hisznek abban, hogy a szellemek visszajárnának, hogy léteznek. Ezt vagy azzal magyarázzák, hogy még nem tapasztalták, ezért nem hiszik, vagy egyes időskorúak azzal, hogy egy katolikus, vallásos ember nem hisz az ilyesmiben. Mert, mint mondják, miután az ember meghal, eltávozik a túlvilágra…
Somogyi Mátyás, Felvidék.ma
