Az Ipolysági Városi Könyvtár hallgatóságának mutatta be Lőrincz Sarolta Aranka két legújabb kötetét. Az április 15-i rendezvény középpontjába a Kazy Lázár és a Jövőbelátó Angyal, valamint a Hétköznapi történelem határkövei című kötetek kerültek.
A találkozó nyitányaként elhangzott, hogy a szerző eddig kiadott könyvei az Ipoly mente néphagyományaival, az itt élők emberek sorsával foglalkoznak. A 20. század sanyarú, emberpróbáló időszakainak visszaemlékezései szerepelnek a könyveinek többségében. „Az író – olvasó találkozásai sohasem sablonosak, mindig nagy sikerei vannak. A találkozókon mély gondolatok kerülnek terítékre” – fogalmazódott meg Zsolnay Szilvia könyvtáros bevezetőjében. Hozzátette: sokrétű tevékenysége több helyen és sokféleképen értékelték már. Az a tevékenység, amelyet felvállal, vitathatatlanul díjazandó.
„Az embernek egyetlen szülőföldje van, számtalan kötelességgel. Ha az ember tesz valamit, azt a közösségért 
teszi” – szólt hitvallásáról Lőrincz Sarolta Aranka. Az ipolysági találkozón beszélt az olvasás szeretetéről, illetve az írás kezdeteiről. Röviden felvázolta az elsőként megjelent köteteinek tartalmát (Adventtől adventig, Hétköznapi hazaszeretet). Ezt követően tért rá az utóbb megjelent két kötet bővebb bemutatására.
Mint a Felvidék.ma-nak elmondta: „beszámolóm összeállításánál törekedtem a köteteimben megjelenő ipolysági kötődéseket kidomborítani. A most bemutatott két könyv összekapcsolódik, a történelmi múlt kapaszkodói jelenek meg, melyek segíthetnek a felvidéki magyarság megtartásában és erősödésében.”
A Kazy Lázár és a Jövőbelátó Angyal című kötetével kapcsolatban jelezte, a főhős csupán megéli életét, a hazájáért, a nemzetéért semmit sem tett. Nem ragaszkodott a hagyományokhoz, ezáltal elveszítette gyökereit. Kiemelte, a napló által kirajzolódik a 19. századi Ipolyság képe is, amely Hont vármegye székhelyeként dinamikusan élő város volt. A szerző ezt az életminőséget hiányolja a mai város képében.
Hangsúlyozta, fontosak az írott emlékek, mivel ezáltal marad fent egy-egy korszak emberének a szelleme. Kazy Lázár szelleme is így köszön vissza a naplója által, s üzen a 21. század emberének. „A múltba merülve, megfelelő kapaszkodókat keresve tudjuk csak a nemzetünket megtartani” – szólt a könyvektől roskadozó falak közt.
A Hétköznapi történelem határkövei című kötetéről megjegyezte, több Ipolyság környéki adatközlő élettörténete is szerepel a könyv lapjain. Mindegyik történetet átitatja a szülőföld megtartó ereje. Kifejtette: a fájó dolgokról is kell beszélni, ha mindezt a szeretet nyelvén tesszük, nem bántjuk meg az ellenfeleket sem.
A rendezvény nemcsak a könyvekről szólt. A személyes történeteken keresztül napjaink közéleti jelensége is megjelent. A közönség soraiból is többen bekapcsolódtak a beszélgetésbe, megosztva személyes tapasztalataikat. A családi hangulatú eszmecserén előkerült Trianon fájó traumája, a közösségünkben tapasztalható közömbösség, az identitásuk fontossága.
A könyvbemutató végén felvázolta a terveit: jelenleg több művön is dolgozik. Kiadásra vár egy meséket tartalmazó kiadvány, sugyancsak készülőben van egy személyesen megélt katonatörténeteket feldolgozó mű is. Az író –olvasó találkozón az érdeklődők számára a szerző örömmel dedikálta műveit.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”50393,47929,50277″}
