A párkányi városi múzeumban hamarosan látható lesz Nyáry Éva festőművésznő Egyiptom c. kiállítása. Ennek apropóján beszélgetünk a csodálatos képek festőjével. A festőművésznő Szíria, Bécs, Stockholm, Szófia, Damaszkusz, Róma, Párizs, München és Budapest után most első alkalommal állít ki a Felvidéken.
A Nyáry família felvidéki, szóval úgy is kezdhetném: üdvözöljük Önt újra itthon, a Felvidéken…
A Nyáry család nemesi család, amelynek a gyökerei valóban ide, a Felvidékre is kiterjednek: Gróf Nyáry Ernő Károly Albert – Ernő atya – a bedeghi és berencsi Nyáryak ősi családjában született. Édesapja, Nyáry Károly József Kálmán a Túróc vármegyei Kastyánba (Kostany nad Turcom) született. Mint felmenői, ő is jogász lett. Nagykorúságát elérve, apja átadta a túrócszentpéteri (Turciansky Peter) birtokot a hozzá tartozó kastéllyal együtt. Amíg a nagypapa nyugalmazott járásbíró a főrendiház örökös tagja élt, ő kezelte a birtokokat: Kostyánt, Turószentpétert, Nagybucsányt és Zsitvaújfalut (Nová Ves nad Zitvou). A Nyáryak a pozsonyi palotáiban – akkor még az övék volt a pozsonyi palota – a vidéki kastélyokban előkelő befolyásos földbirtokosok, főnemesek és külföldről érkező nemes urak fordultak meg.
Az „Egy pillanat az Örökkévalóságban” – Nyáry Ernő bagdadi érsek élete c. könyvében azt írja, a Mirbach kastély homlokzatán megtalálható a Nyáry címer. A könyv írása során gondolom sikerült nagyon sok információt összegyűjtenie a Nyáry ősökről…
A Nyáry családról minden információt az ősökről édesapámtól, gróf Nyáry Józseftől (ideggyógyász főorvos volt) hallottam, valamint Nyáry Károlytól, testvérétől, akit nagyon szerettem, valamint ma is Kossuthon élő báró Fekete Ferenctől, aki édesapám Eszter húgának fia. Nyáry Ernőtől minden évben hazalátogatott inkognitóban – ő ekkor már bagdadi érsek volt. A Gellért Szállóban találkoztunk és az éttermében és presszóban beszélgettünk. Egy-két alkalommal lakásunkban is fogadtuk, meglátogatta Budapesten élő családtagjait. Ernő atya fotókat, hanganyagot és írásos dokumentumokat ajándékozott nekem életéről, mert engem talált a legmegfelelőbb személynek a családban, aki őrzi és adott esetben hűen publikálja élete történetét.
Könyvének főhőse, mint arról a cím is árulkodik, a bagdagi érsek, volt csehszlovák katona, tüzér, hadnagy, nyelveket beszélő fiatalember, zsidómentő szerzetes, francia állampolgár a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend lovagja. Úgy tudom, a könyve annak az apropóján született meg, hogy a magyar katolikus egyház részvételével rendezett fogadáson a mai püspökök számára ismeretlenül csengett apja fivérének neve.
Amikor a Magyar katolikus egyház fogadásán szóba kerültek a külföldön élő szerzetesek és érsekek, akkor megemlítettem Ernő Atya nevét, akiről nem hallottak. Később bevittem a dokumentációt az érseki hivatalba, ekkor szép cikket is jelentettek meg Nyáry Ernő bagdadi érsekről. Ekkor gondoltam, hogy megírom a könyvet.
Könyvének több érdekessége is van, például az, hogy hat nyelven jelent meg – köztük magyarul is, mellette több prominens személy ajánlásával.
Az Xlibris kiadó jelentette meg a könyvet, mivel értékes műnek találták. Híre ment a katolikus egyházban és több főpap, püspök, érsek kívánt írni és küldte el ajánlását a könyvhöz. Így tíz főpapi ajánlás került a könyvbe.
Ön több alkalommal találkozott Ernest Nyáryval Magyarországon, aki titokban francia útlevéllel érkezett Magyarországra, egy hotelba. A találkozók alkalmával Önnek nagyon óvatosnak kellet lennie, mert nem akarta későbbi férje diplomáciai karrierjét veszélybe sodorni. Állítólag a titkosszolgálat a kommunista diktatúra alatt a „menőbb” hoteleket lehallgatta.
16 éves korom után haláláig majdnem minden évben hazalátogatott Ernő atya és amikor tehettem és Magyarországon tartózkodtam, mindig találkoztunk. Férjem diplomata, később nagykövet lett, így valóban nagyon körültekintően jártunk el, hogy ne tegyem tönkre a személyes kapcsolattartással férjem karrierjét. A Gellért Hotelben találkoztunk és sétálni mentünk. Ernő Atya Ernst Nyáry néven civilként jelentkezett be. Mivel itthon töltött 5-7 napot, így mindenről tudtunk beszélgetni.
Meséljen egy kicsit a könyv hőséről, a bagdagi érsekről, aki rövid ideig Párizsban egy kereskedelmi vállalat alkalmazottja. A könyvében mennyire sikerült az ő életútjának fontosabb állomásait kellőképpen dokumentálni?
Nyáry Ernő katonai szolgálatát letöltve Csehszlovákiában – tüzértiszti iskolát végzett, 1930-ban hadnagyként szerelt le. Ezt követően Párizsba utazott, ahol diákéveihez sok szép élmény fűzte. Itt önálló egzisztenciát kívánt teremteni. Angol, német és francia nyelven tökéletesen beszélt, elegáns, intelligens, jóképű fiatalember volt. Pályázatokat írt, állást keresett. Előbb egy kereskedelmi vállalatnál kapott munkát, ahol megtetszett az igazgató lányának. Előbb barátság, majd szerelem szövődött közte és Jacquelin között. Könnyen lehet, hogy e vonzalomnak köszönhetően– Jacquellin apjának segítségével – kapott állast egy nemzetközileg ismert banknál. Ernő ebben az időben sok barátot szerzett, sportolt, utazott, több női barátja is volt, de házasságra sohasem gondolt.
Három éve élt Párizsban, amikor hallott a stigmatizált Neumann Terézről, szeretett volna minél többet megtudni a szent életű hölgyről, abban reménykedve, hogy útmutatást kap további életére vonatkozóan. Neumann Teréz mindenki mást megelőzve fogadta Ernőt. Ez a beszélgetés szilárdan befolyásolta Nyáry Ernő elhatározását, hogy a papi hivatást válassza.
Visszatérve Párizsba elbúcsúzott barátaitól, érzelmekkel és könnyekkel teli búcsút vett Jacquelintől és Ernő első szabadnapján hazautazott szüleihez a döntését elmondani. Búcsút követően utazott vissza Párizsba, hogy felszámolja gyökeresen megváltozott életét.
1930 őszén beiratkozott az innsbrucki egyetem teológiai fakultására. A jezsuiták lelki gyakorlatán vett részt, amikor döntött, hogy szerzetes lesz. A karmelita rend francia rendtartományába kérte felvételét, 1932-ben lépte át a Lillei zárda küszöbét. Itt végezte el teológiai tanulmányait kitűnő eredménnyel. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a II. világháború nem kerülhető el. Mivel Nyáry Ernő csehszlovák állampolgár volt, nem hívták be a francia hadseregbe. Míg francia rendtársait elmenekültek a városból mielőtt a német csapatok elfoglalták volna Avont , ő egyedül maradt a kolostorban – bízva jó német nyelvtudásában a kolostor kulcsait magyar származású priorjára bízták. Amikor a németek elérték Avont, belső sugallatra, egy fehér zászlót tűzött ki a kapu fölé – remélve a zászló megóvja kolostorát a németektől. A másik fehér zászlóval kezében kerékpárra ült és a németek elé kerekezett: kérte, hogy a települést kíméljék meg a vérontástól és figyelmeztette, hogy a kolostor szent hely nem tarthatnak házkutatást.
Ernő Atya komoly dilemma előtt állt, amikor éjjel zsidó anyák gyermekeikkel csöngettek a kapun bebocsájtást kérve. Vívódó lelkiismerettel érezte, mindenképpen segítenie kell. Döntött – döntése egy mélyen hívő pap egyetlen lehetséges válasza volt, bevezette az asszonyokat gyermekeikkel és szállást adott nekik. Egész éjjel jöttek az anyák gyermekeikkel. Később férfiak is érkeztek.
A vészterhes napokban az Atya igen sok menekültnek segített. Az emberpróbáló idők elmúltával helytállását „második hazája” legértékesebb kitüntetésével, a Francia Becsületrenddel hálálta meg.
Nyáry Ernőt 1954-ben XII. Piusz Pápa kinevezte a bagdadi „Sui iuris” Karmelita misszió szuperiorává, a Keleti Kongregáció misszió főnökévé. 1970-ben Nyáry Ernőt a bagdadi latin érsekség vezetője, két év múltán érkezett meg érseki kinevezése.Testben és lélekben felkészülve indult mindig élete meghatározó állomásai felé.
Mindig arra törekedett, hogy elmondhassa magáról és mások is elmondhassák róla: minden szempontból hűséges kifejezője Krisztus tanításának és az egyházi tradícióknak.
1986. augusztusi, Szent István-napi körmeneten, majd utána a Bazilikában adott fogadáson a vendégek is csak tippelhettek, ki lehet a főpapi reverendát viselő vendég. Ez a nap egybevágott Nyáry Ernő nyolcvanadik születésnapjával. A szülőföldjét, a Felvidéket soha nem akarta meglátogatni?
Nyáry Ernő bagdadi érsek 1983. május 30. időponttal vonul emeritus státuszba – nyugdíjba. Magyarországi rokoni, papi, baráti kapcsolatait is élénken ápolta, anyanyelvét, melyet hibátlanul megőrzött. Szentmiséit franciául és angolul mondta – olykor latinul. Hetvenötödik életévét betöltve Nyáry Ernő – az előírásoknak megfelelően benyújtotta lemondását. Azonban ezt a Szentszék nem fogadta el, így további két évig gyakorolhatta lelkipásztori munkáját. Több mint három évtizedig az Iraki fővárosban élt. Közeledve nyolcvanadik évéhez el kellett hagynia bagdadi missziós helyét, oly nagyon szeretett keresztény közösségét. Visszatért Franciaországba, a Párizs közeli Avonba. Ezt követően csak rokonait látogatta Budapesten, Kossuthon.
1984-ben Budapesten tartózkodott és ekkor hívták meg először a Szt. István Bazilikába, ahol megtekinthette az ereklyét.
1986. augusztus 20. ünnepi szentmisén vett részt a Szt. István Bazilikában és a körmeneten. Paskai László koadjutor érsek mutatta be a szentmisét ezt követően volt módjuk beszélgetni – akit nagy tudású, széles látókörű kiváló emberként jellemzett és mindig nagy tisztelettel emlegetett.
1987-ben a Huba utcai karmelita templomban – pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából aranymisét celebrált.
Az érsek 1986-ban még utoljára hazalátogatott a Felvidékre. Együtt volt szeretett húgával Kossuthon, ahol rövid misét tartott. A környékbeli községekben is járt, mindenhol tisztelettel és megbecsüléssel fogadták.
1987-ben, nem sokkal aranymiséjét követően, visszavonultan halt meg a franciaországi Avon kolostorában. Ön mit gondol, szülőföldjén tudják azt, hogy szülöttjük milyen sikeres karriert futott be és milyen fontos tisztséget töltött be?
Közvetlenül a család és a Kossuthon élő rokonság ismeri és tudja ki is volt ő valójában. Magyarországon már talán többen, az érsekség és főpapság jóvoltából.
Térjünk rá most Nyáry Évára festőművésznőre! Ön végigjárta Csontváry útját: járt Jordániában, Libanonban, a szíriai Damaszkuszban pedig a szíriai köztársasági elnök nyitotta meg „Szíria magyar szemmel” című kiállítását. Mi a hírekből mindig csak rossz híreket kapunk ezekről az országokról, Ön milyennek ismerte meg az ott élőket?
Az én kiállításom 1985-ben volt Damaszkuszban. Ez idő alatt öt éven keresztül tartózkodtam ebben a városban, mint diplomata feleség gyermekeimmel. Ugyan nagy szegénység volt, de érezhető volt a közbiztonság. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, sokat kirándultunk a környező városokba. Ha betartottuk a megfelelő helyi szokásokat, igyekeztünk könnyű kendővel takarni vállunkat és karunkat, főleg ha ismeretlen, kisebb településekre látogattunk, akkor nyugodtan közlekedhettünk. Egy alkalommal, amikor a kocsink leállt a sivatag közepén, az első érkező jármű elvontatta, minket a legközelebbi Hotelba szállítottak és két nap múlva visszahozták megjavítva a gépkocsit. Mindezért nem fogadtak el semmit.
2010 óta a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Nagyperjele, és e minőségében magyarországi képviseletének vezetője. Ön nem egy alkalommal kísérte el az adományokat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az össze gyűlt adományokat azok kapják-e meg, akik valóban rá vannak szorulva. Mennyire könnyű ma segélyt gyűjteni, megnyerni azokat, akik segíteni tudnak?
A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend tagja vagyok, 1990-ben tartották az első avatást, melyen én is felvételt nyertem. Nagymesterünk H.E. Don Carlos Gereda Spanyol herceg, aki a 48. nagymester és a spanyol királyi család tagja. 2005 óta vagyok Grand Prior of Hungary. Magyarország területén minden hónapban osztunk adományokat különböző szegény térségekben. Nagycsaládos és szegény embereknek juttatjuk el az adományt. Ez a legfontosabb tevékenységünk.
Hogyan jött az ötlet, hogy a Magyar Szent Korona zománcképeit megfesse, amelyről aztán könyv is született, valamint egy bélyegsorozat, amelyre a Magyar Posta Rt. kérte fel Önt. Azt hiszem, kevés művész számára adatott meg az az elismerés, ami ezt a sorozatot követte. Tudomásom szerint senki nem készített zománcképet a magyar szent koronáról.
1991-ben kért fel Prof. Dr. Kállai István az ELTE Történelemtudományi Tanszék rektora, hogy fessem meg nagyban a Magyar Szent Koronát, hogy a korona kutatók és más érdeklődők „kivetítve” láthassák a pár négyzetcenti nagyságú koronán látható zománcképeket. Ludvig Rezső korona kutatóval konzultálva kezdtem el készíteni 50 x 50 ikonfára készített olajfestmény sorozatomat. Dr. Selmeczi László a Történeti Múzeum főigazgatója 1991-ben mutatta be először a kiállítást Dr. Kállay István professzor megnyitójával. Ezt követően négy évig különböző külföldi múzeumok és kiállítótermekben mutatták be az alkotásokat. Ezt követően hazánkban, különböző nagyvárosokban mutatták be az olajfestmény sorozatot. A Magyar Szent Korona zománcképeinek nyilvánossága, publikációi, kiállításai után a Magyar Posta Rt. kért fel az olajfestmények bélyegeken történő megjelenítésére. 2005-ben indult és 2008-ban megjelent és kiadott sorszámozott alkalmi blokk sorozattal zárult sorozatokért „Az év legszebb bélyege” és a Magyar Posta Nívó Díját kaptam.
Egyiptomi kiállítása, amely hamarosan Párkányban is látható lesz, egyfajta időutazásra hívja a látogatót a Fáraók földjére az égig érő piramisokhoz. Mit gondol az emberekben a kiállítása milyen hatást vált ki?
2004 és 2006 között készítettem el az Egyiptomi sorozatomat. Két ízben jártam Egyiptomban, először amikor megcsodáltam a Kairói Múzeum kiállított több ezer éves kultúra gyűjteményes kiállítását. A Nekropolist, a fáraók emlékhelyeit, Királyok völgyének ásatásait, A Gizai piramisokat az Abu Szimbel-i nagytemplomot. Ekkor született meg a gondolat, hogy egységesen bemutatom a számomra legszebb és kivitelezhető alkotásokat, hogy azok az emberek is láthassák akik soha nem juthatnak ki Egyiptomba, vagy vágyat ébresszek egy utazáshoz. Arról nem is beszélve, hogy az egyiptomi alkotások a világ több múzeumaiban láthatók. Második utam célja már tudatos felkészülés volt, amikor rendszerezve vázlatokat készítettem és felkeresve az eredeti papirusz késztő műhelyt, ahol megvettem a számomra kiválasztott papiruszokat, melyekre festeni-rajzolni fogok.
Mi ezeknek a képeknek az üzenete?
Ahhoz, hogy értsük is, mit ábrázolnak a jelenetek, hozzá kell olvasnunk a magyarázatokat: Egyiptom történelmét, régészeti feltárásainak történetét. Ehhez segítséget kapunk Dr. Selmeczi László professzortól, aki régész és sok kérdésre tud válaszolni a kiállításon megjelent kedves érdeklődőknek. Újabb és újabb ismereteket kell gyűjtenünk ahhoz, hogy dekoratív vonzásuk mellett a képek tartalmának is részesévé váljunk és általuk közel kerülhessünk egy valamikor volt, csodálatosan gazdag kultúrához.
Telek Lajos, Felvidék.ma
