Gyakorló pszichológusok, illetve a lélek zavaraival foglalkozó más szakemberek számára is felbecsülhetetlen tapasztalati értékkel bír minden olyan alkalom, amikor a mindenkori szlovák hatalom stratégiai szuperfegyvere, az asszimilációra kiképzett láthatatlan légió kisebbségpolitikai kérdésekben exponálja magát. A jelenleg „polgári” (korábban: „együttműködés”) osztályú csatacirkáló, a Most-Híd ilyen jellegű művelete ahhoz hasonlít talán legjobban, mint amikor a foltos hiéna próbálja meggyőzni a nyílt füves puszták lakóit a hús nélküli étrend rendkívül pozitív élettani előnyeiről.
Most legutóbb például a párt egyik alelnöke, parlamenti képviselője, Solymos László adta ki a jelszót – Király Linda után szabadon: „Szlovákia állampolgárai vagyunk – csak ez a fontos”. Mindezt a párt FB-oldalán néhány, a szlovák kisebbségpolitikát illető nehézsúlyú tézist követően: „Szlovákiára sok munka vár a kisebbségi politika terén. Nemcsak a törvényhozásban, hanem főleg az emberek gondolkodásmódját illetően, annak érdekében, hogy ne kategorizáljuk az embereket bőrszínük, nemzetiségük vagy vallásuk alapján. Mi mind Szlovákia állampolgárai vagyunk – csak ez a fontos”.
Már aki az, kedves képviselő úr, már aki. Ha ugyanis egy pillanatra el tudna szakadni a Vezér delejes tekintetétől, talán észrevenné, hogy Szeretett Szlovákia kicsit több mint fél évtizede módszeresen üldözi a saját állampolgárait. És ebben a fél évtizedben benne van az az időtartam is, amikor a Radičová-kormány tagjaként a Most-Híd is melegedett egyet a húsosfazék közelében. E 637 napnyi önfeledt bohóckodás több mint elég bizonyítékkal szolgált mindannyiunk számára ahhoz, hogy lássuk, mire megy a Most-Híd a csillapíthatatlanul vágyott kormánypozícióval.
Szlovákiára persze valóban sok munka vár a kisebbségpolitika terén, ez igaz. Van itt ugyanis még pár százezer magyar, akiket sürgősen el kéne tüntetni. És ez békeidőben még akkor sem sétagalopp, ha olyan lelkes és elhivatott segéderőre támaszkodhat a hatalom, mint a polgári vegyespárt. Amely számára – mint ezúttal is láttuk – csak az a fontos, hogy a bennünket módszeresen aprító állam polgárai vagyunk.
Már csak egy kérdés marad a végére: mi képes ilyen víziót tolni? Sima LSD, vagy valami komolyabb dizájner cucc…?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
