Magvas vita zajlott a szlovák köztévé Öt perccel tizenkettő előtt c. politikai vitaműsorának vasárnapi (november 29.) kiadásában. Gál Gábor (Most-Híd) és Róbert Madej (Smer-SD) azon elmélkedtek, hogy a kormány által pénteken elfogadott terrorellenes biztonsági intézkedéscsomag vajon csak a (potenciális) terroristákra vonatkozik-e, vagy úgy általában mindenkire. Már a felvetés is egészen röhejes, mert ugyan ki az a teve, aki a legalább egy tucat jogszabályt – köztük a legfickósabbat, az alkotmányt is – módosító, az alapjogaink legjavát érintő csomag láttán-hallatán azt képzeli, hogy mindez az ő egyszerű kis életére úgysem lesz közvetlen hatással.
Ebben bizony a Most-Híd képviselőjével kell egyetértenem, aki a műsorban elmondta: a biztonsági intézkedéscsomag nem csak a terroristákat érinti, hanem általában mindenkit. Példaként említette a rendőrség kibővítendő jogosultságait. Nehéz lesz például nem észrevenni, ha az előzetes maximális időtartama a duplájára emelkedik, arról nem is beszélve, ha az úgymond terrorfenyegetéssel érintett helyeken a rendőrök válogatás nélkül begyűjthetnek mindenkit további vizsgálat céljából. Persze mindent a biztonságunk érdekében. És itt jön a kérdés: vajon mennyit vagyunk hajlandóak odaadni személyes szabadságunkból a biztonság érdekében?
Ez persze hülye kérdés, pontosabban nem kérdés, mert senki sem teszi fel, a kormány az intézkedéscsomagot e nélkül is gyorsított eljárásban kívánja keresztül verni a törvényhozáson. És nem sok ellenállásba fog ütközni, beleértve a finoman ellenkező Most-Hidat is, amely már így is nyakig van a szószban a „mit kezdjünk a migránsüggyel kampányszezonban” történetével. A migránsválság hajnalán ugyanis még könnyű volt a „magyar utat” mocskoló nyugati kottákból énekelgetni, ez azonban – tekintve a szlovákiai választói hangulatot, közeledvén a jövő márciushoz – már korántsem olyan célra vezető. Mert ahogy a párt agyturkálója keserűen meg is jegyezte egy interjúban: rettenetesek ezek a szlovákiai magyarok, akik kisebbségi létükre nem átallanak irtózni a migránsáradattól. De legalább tudjuk, mit gondolnak rólunk a hídverők szellemi holdudvarában…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
