Még a múlt hónapban történt, hogy a Via Nova somorjai alapszervezetének két tagja, Mathédesz Lajos és Méry János kilátogatott a sámoti templomhoz és elhatározta, hogy a következő szombaton, február 13-án nekilát a terület további megtisztításának, mely az út menti részre korlátozódott.
A takarítás napján sajnos zuhogott az eső, de ez sem rettentette el a fiúkat, hogy egy kisebb csapattal megvalósítsák a tervüket. Werdenich Ádám Illésházáról jött, Granec Martin Békéről, Horváth Kitti Csölösztőről, Mathédesz Lajos, Bódis Norbi és Méry János pedig Somorjáról. Ők mind a Via Nova tagjai. Az akción részt vett még Veres Gábor is, aki kémia-biológia szakos tanár és a helyi képviselő-testület tagja, valamint az Oktatási és Iskolaügyi bizottság elnöke.
A srácok nekiálltak a melónak, fákat, bokrokat vágtak ki, szemetet szedtek, eltakarították az út széléről az évek során lerakódott, az út jobb és bal oldalán lévő majd húsz centire benyúló földréteget.
Előzetes egyeztetés után a helyszínre érkezett a hírek. sk stábja is, és Myjavec Pál somorjai plébános valamint Kollárik Dávid káplán is, akik elbeszélgettek a stábbal és beengedték őket a templom belsejébe.
A munka természetesen tovább folyt, majd Mathédesz Lajos, Werdenich Ádám és Méry János pár szóval elmondta, hogy miért is vannak itt, hogy áll a templom megmentésének terve és mikor lehet elkezdeni.
Mint már korábbi cikkeinkben említettük, tavaly májusban eltávolították a sámoti templom életveszélyessé vált tornyát, melynek levétele elkerülhetetlenné vált.
A sámoti templom máig egy szakrális tér, nem volt „deszakralizálva”. Ez azt jelenti, hogy mindmáig alkalmas a liturgia elvégzésére. Szentmiséket már a kommunizmus ideje előtt is csak Antióchiai Szent Margit ünnepén celebráltak a templomban. A templom felújítását követően az évi egy szentmisét minimum meg szeretnénk ott tartani. Annak ott a helye. Az esetleges gyakoribb szentmise szolgálat a hívek igényétől és hozzáállásától függne majd.” – nyilatkozta Myjavec Pál atya.
A sámoti templomot – mely a régészeti feltárások szerint egy középkori falu temploma volt, s körülötte a falutemetőjének sírjait is azonosították – Szent Margit tiszteletére szentelték és 1260 körül épült román stílusban. A síkmennyezetes hajóhoz félköríves diadalívvel kapcsolódó, dongaboltozattal, a végén negyedgömb-kupolával fedett félköríves alaprajzú szentély, e korszakra jellemző alaprajzi típus. A szentélyhez északról – ugyancsak dongaboltozattal fedett – sekrestye csatlakozik. A templom részben átalakított, de félköríves záródású ablakai ugyancsak őrzik a középkori hangulatot. Nyugati oromfala fölött – talán a 19. században konstruált – kisméretű, fából készült harangtorony emelkedik ki a tetőzetből. A templomot egyébként már a 19. században is csak ritkán használták egyházi célokra.
A torony levétele egyébként egy szomorú folyamat egyik utolsó stációja: annak ellenére, hogy a 20. század elején szentmise bemutatására is sor került az épület falain belül, a következő viharos évtizedek nem kímélték a középkori építményt. 1950 és 1980 között gabonatárolásra használták, de az is igaz, hogy a rendszerváltás előtt nem sokkal állagmegőrző munkálatokat is végeztek rajta.
Valószínűsíthető, hogy a templom az első, 1260-as említésnél jóval öregebb, de ezt csak egy átfogó külső és belső régészeti vizsgálattal lehetne bizonyítani. Adatok a feltárásról Mathédesz Lajos írt ITT>>>.
A videó pedig ITT>> tekinthető meg.
