60070

Március 12-én, szombaton már hagyományosan fölkerestük a kassai köztemető honvédsírjait. Ezt a megemlékezést a kezdetektől fogva a Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) szervezi. Március 15-e táján a köztemetőben, október 6-a körül a Rozália temetőben.

Miután a kis csapat összegyűlt a temető bejáratánál, elindult a hűvös időben, hogy öt sírnál rója le kegyeletét. Velünk tartott Banyko Attila, azaz Joachim atya, premontrei szerzetes.

Első utunk Forster Rezső sírjához vezetett. Ott Szesztay Ádám, Magyarország főkonzulja mondta el beszédét.

„Kedves Barátaim, kedves kassaiak! – kezdte – Március 15-e szellemében mindannyian barátok vagyunk, azon kívül egy nemzet tagjai. Azok, akik majd 17 évtizede képesek voltak életüket adni, ők is hozzátartoznak a nemzethez. Ahogy azok is, akik még meg sem születettek. Ezért felelősséggel kell cselekednünk egymásért. Földrajzilag is egy nemzet vagyunk és ennek egyik fontos szimbóluma március 15-e.”

Ilyenkor minden évben Magyarország miniszterelnöke levelet szokott intézni a határon túli közösségekhez. A magyar kormányfő levelét a főkonzul felolvasta, melyben Orbán Viktor a következőket szögezte le: „A magyar történelem pirosbetűs ünnepén arra emlékezünk, hogy 1848. március 15-én egy nemzet született újjá. Kedvezőtlen viszonyok és szövetséges nagyhatalmak nélkül „fogott hozzá, hogy fordítson egyet sorsának kerekén. (…) Tudta, hogy a szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé…, ezért az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának.” Ma is fontos a szabadság, hogy megvédjék törvényeiket, nemzeti szimbólumaikat, alkotmányos jogrendjüket és „senki se sorozhassa be, és küldhessen idegen háborúba fiainkat. Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Vannak olyan kritikus pillanatok életünkben – folytatta Szesztay -, amikor ezek a szavak nagyon konkrét tartalommal telnek meg. A szent és a profán összeér, így volt ez akkor is. A haza fogalma gazdagodott azáltal, hogy az emberek olyan gazdasági és társadalmi viszonyokat kívántak meghonosítani szülőföldjükön, melyek azt otthonukká tették. A szabadság is ilyen konkrét fogalom volt Az emberek azt akarták, hogy a magyarok kapjanak lehetőséget a gazdasági és társadalmi viszonyok saját víziójuk szerinti megváltoztatására. Mert 1848 előtt a kedvezőtlen belső vámhatár a Habsburg Birodalom Örökös Tartományai és Magyarország között húzódott, valamint a jobbágyság, valamint a saját pénzügyi intézményeink hiánya akadályozta az új társadalmi viszonyok kialakulását.

Amikor a pesti forradalom követeléseit a pozsonyi országgyűlés becikkelyezte és Bécsben a király szentesítette ezeket a törvényeket, akkor a magyarok megkapták a lehetőséget arra, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Megszerezték a szabadságot. Igazándiból ekkor kezdődött 1848 csodája. Ennek az évnek második és harmadik negyedében a magyar nemzet elképesztő gyorsasággal és szakszerűséggel hozta létre azokat az intézményeket, amelyek saját álmaik megvalósításához kellettek. Nem kívülről vártuk, hogy valaki megteremtse számunkra ezeket a feltételeket, hanem eleink saját maguk tettek érte: a független kormány és a népképviseleti országgyűlés felállításával, a Nemzeti Bankkal és vele együtt a magyar pénznemmel, a Kossuth-bankó megteremtésével, annak a honvédségnek a felállításával, amely mindezeknek a vívmányoknak a megvédésére képes volt. Elképesztő gyorsasággal hoztuk létre a „semmiből” az akkori világ egyik legkorszerűbb és legdemokratikusabb államát. Élt a szabadság és ennek következtében élt a haza.

De 1848 őszén támadás érte az új államot, azokat a gazdasági és társadalmi viszonyokat, amelyek a hazát közel hozták az emberekhez. Ezért kellett ismét felszólító módban fogalmazni: Éljen a haza! – tehát védjük meg. Folytathassuk szabadon az építkezést.

Az 1848 tavaszán és nyarán megélt sikertörténet a magyar társadalom számára hihetetlen mozgósító erőként hatott. Az emberek tízezrével vonultak be, hogy hazává lett szülőföldjük vívmányait megvédjék.

Mint elhangzott, azóta a közel száz hetven eltelt év sok kínszenvedéssel, csalódással volt tele. Alig pár év telt el 48 csodálatos élménye után, Tompa Mihály azt mondta: „Nehogy ki távol sír e nemzeten,/ megutálni is kénytelen legyen”. Pedig ő még nem tudta, mi minden vár a következő nemzedékekre! Első világháború, Trianon, holokauszt, második világháború, megalkuvás a Kádár-korszakkal, december 5-e… „Mégis azt mondom, hogy hiába telt el annyi évtized azóta, a mai magyarság is képes ugyanilyen nagy teljesítményekre, mint az 1848-as nemzedék. Hiszen nézzünk csak végig Magyarország néhány elmúlt évén.” Honnan indult el 5-6 évvel ezelőtt és hová jutott mára! 2010-ben ez az ország volt Európa legroskatagabb, legreménytelenebb helyzetű állama. Ma az egyik legstabilabb, legdinamikusabb, legreményteljesebb. Ehhez a szinte hihetetlen változáshoz a magyar emberek kellettek, akik felismerték, mi béklyózza meg a megálmodott gazdasági és társadalmi viszonyok megvalósulását, a hazává tett szülőföld megteremtését. Ők vették a bátorságot, hogy támogassák a gátló béklyó lerázását és sokszor igen nehéz életviszonyok között is lehetővé tették az építkezést, saját gazdasági és társadalmi vízióik megvalósítását. És a magyar társadalom mindezt óriási ellenszélben, nemzetközi nyomás közepette tette. „Meg kellett védeni és meg is védtük a sikeres építkezést lehetővé tevő magyar közjogi viszonyokat. Szembenéztünk ezekkel, így újra él a magyar szabadság, újra él a haza” – hangzott el a köztemetőben.

Kedves barátaim, kedves társaim az ünneplésben, egy nemzet vagyunk. Az anyaország sikerei, az önök sikerei is. Erre a mi nemzetünk, amelyhez önök és én is tartozom, volt képes. Kérem, egy percig se felejtsék el, amikor saját helyzetüket értékelik, és a jövőtervezéssel kérlelhetetlenül kívánnak szembe nézni. Jóval, rosszal egyaránt.

Ma is a szabadság megvédése, az éljen a szabadság jelszava nagyon fontos Magyarország számára. Hiszen amikor híreket hallanak arról, hogy déli határainkon akadályokat kell építenünk, hogy a magyarországi rendőrök szlovákiai magyar rendőrökkel közösen védelmezik azokat a határokat, amelyek mindkét országot egyaránt oltalmazzák, akkor bizony ugyanerről van szó. Ez az egyik legnagyobb feladat, az építkezés folytatásán kívül. A másik nagy feladat – és kérem, ezt se hagyják figyelmen kívül saját helyzetük értékelésénél -, hogy Magyarország sikereit ki kell terjeszteni a magyar állam területein kívülre, a határon kívül élő magyarokra.” Őket a magyar társadalmi és gazdasági siker haszonélvezőivé kell tenni. A magyar-magyar együttműködésnek a következő években ez utóbbi a legnagyobb feladata. A magyar-magyar összetartozás, – ahogy éljen a haza 1848-ban -, nem csak egy szent, ám elvont kifejezés, hanem nagyon is konkrét programot jelent. Nagyon kitartó építkezést tesz szükségessé. „Munkahelyeket, piacokat, erős családokat, testvérekkel felnövekvő gyermekeket, benépesített templomokat és iskolákat, a határ mindkét oldalán. Magyarországnak ez a programja és ezért értelemszerűen Magyarország kassai Főkonzulátusának is ez a programja. Az önökkel való kapcsolatunk, együttműködésünk – remélem önök is így érezték az elmúlt másfél évben – gyakorlatilag erre irányult.”
Szükség van mindnyájunkra! Mert szükségünk van egymásra. „Ennek jegyében csatlakozom a miniszterelnökhöz: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – fejezte be a beszédjét a főkonzul.

Ezután programon kívül Máday Ferenc szólalt föl váratlanul, akit mint kassait, nem hagy nyugodni néhány gondolat. Az egyik, hogy nem Deákra, hanem Kossuthra kellett volna hallgatni, akkor Magyarország kivívhatta volna függetlenségét, s akkor – szerinte – nem lett volna Trianon és sok minden más. Majd a jelen gondjaira tért ki. Arra, hogy a szlovákiai magyar falvakban a fiataloknak nincs munkájuk, kénytelenek elvándorolni, otthon csak az idősek maradnak, akik kiöregednek és nincs jövőkép. Munkahelyeket kell létesíteni, mert ez a terület máskülönben elpusztul és növekedik a cigányok száma.

E kis kitérő után, Halász György, a HITT elnöke következett, aki a 168. évforduló kapcsán leszögezte, ez olyan nagy ünnepünk, melyet a kerek évfordulótól függetlenül meg kell ünnepelnünk, hiszen ez újkori történelmünk meghatározó eseménye, annak legfényesebb napjait jelenti és identitásunk egyik alapköve. Reformjaival, a polgári átalakulás megindításával, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Eredményességét mutatja, hogy másfél év után csak Oroszország beavatkozásával tudták legyőzni.

Ez az időszak kivívta az emberiség nagy részének csodálatát. A nemes eszmékért folyó küzdelem sokak számára hősi halállal ért véget. A kor szereplői mindannyian hősök voltak.

Kassa esetében a kezdeti lelkesedést a vörössipkás zászlóalj toborzása és sikerei jelentették, bár a két vesztes kassai ütközet gyászba borította. A két kassai csatában elesetteket a legnagyobb valószínűség szerint, a csatatéren vagy ahhoz közel temették el. Mégis március 15. szellemi öröksége minden nemzedék számára lehetőséget ad arra, hogy egy új jövőt álmodjon meg magának. De Kassán nincs méltó emlékhelye az ünnepségnek, mert a 110 éve leleplezett Honvéd-emlékművet a csehszlovák 74. trencséni gyalogezred katonái és a Sokol egyesület tagjai ledöntötték. Kossuth Ferenc táviratának sorai, melyeket a leleplezés alkalmával sürgönyzött Kassára nem váltak valóra: „Dicsőség a hon vitézeinek, dicsőség a kilencedik zászlóaljnak, álljon a szobor és éljen az emlék századokig, honszeretetre tanítva és elszántságra buzdítva élni, halni a hazáért, szabadságért, jogért, függetlenségért.” A szobor a Mihály–kápolna mellett csak tizenkét és fél évig állhatott.

Immár 23. éve emlékeznek a kassai köztemetőben a daliás időkre, öt sírra helyezve el az emlékezés virágait. A temető nagy kiterjedése – 32 ha – nem teszi lehetővé az összes sír felkeresését.

Ezután felsorolta azokat, akik sírjánál tisztelegtünk. A ceglédi születésű Forster Rezső volt az, aki a Landerer és Heckenast nyomdában kiszedte a szabad sajtó első termékét, a Petőfi által írt Nemzeti dalt. Egyébként Landerer is kassai gyökerekkel rendelkezett.

Maléter Vilmos gyógyszerészt a császári hadak 1849-ben 12 másik kassai polgárral túszként hurcolták Krakkóba. Ő alapította Kassán a Magyar Nemzeti Pártot és egész vagyona unokaöccsére, Maléter Istvánra szállt, akinek fia Maléter Pál, 56-os honvédelmi miniszter és vértanú lett.

Bielek István erdőrendező, főerdész honvéd hadnagyként szolgált.

Klimkovics Gábor 15 évesen csapott föl honvédnek. A híres vörössipkások soraiban küzdött. Tűzmesterként. 26 csatában vett részt. A világosi fegyverletétel után büntetésből közkatonaként sorozták be, de felküzdötte magát. Három év után őrmesterré léptették elő, hét évvel később hadnagy lett. Harcolt az olasz, a dán s a porosz hadjáratban, amiért kitüntették, miközben porosz fogságba esett. Érdemei közé soroljuk, hogy részese volt a Felső-magyarországi Múzeumegylet megalapításának és fejlesztésének.

Wodianer Márton ügyvédről nagyon keveset tudunk. Csak annyit, hogy honvéd őrmesterként szolgált. Ugyanabban a sírboltban nyugszik Brósz Jonát is, aki részt vett a Kassa környéki harcokban. Emiatt 1855-ig büntetésül nem folytathatta ügyvédi hivatását. Később az evangélikus egyházban különböző tisztségeket látott el.

Halász végül köszönetet mondott Hanesz Zoltánnak, aki három iparista diákkal letisztította a sírokat.

Ezután álltunk meg a sírhantoknál és helyzetük el az emlékezés virágait. A Maléter-kripta tetején látható keresztet az egyik, azóta már eltávolított gally kicsit félreverte. Most mindenkit a Szentkoronára emlékeztetett.

További felvételek megtekinthetők Képgalériánkban ITT>>>. 

Balassa Zoltán, Felvidék.ma
a szerző felvételei