Húsz év után újraindították a nyomozást Róbert Remiáš meggyilkolása ügyében. Remiáš annak idején a volt köztársasági elnök Michal Kováč fia elrablásának (az akkori hatóságok szerint önelrablásának) ügyében a koronatanú Oskar Fegyveres titkosszolgálati tiszt összekötője volt.
Fegyveres, aki a rendőrségen tett tanúvallomása során azt vallotta, hogy a titkosszolgálat áll ifjabb Michal Kováč elrablása mögött, külföldre menekült.
Róbert Remiáš húsz évvel ezelőtt, 1996 áprilisában vesztette életét Pozsonyban, a Károlyfalui úton azután, hogy autója bombamerénylet következtében felrobbant. Remiáš meggyilkolásának előkészítésével az akkori titkosszolgálatot gyanúsították. Ivan Lexát, a Szlovák Titkosszolgálat akkori igazgatóját vád alá is helyezték az ügyben, később azonban a bíróság felmentette őt a vád alól. Remiáš halála mind a mai napig felderítetlen maradt.
Róbert Remiáš és Oskar Fegyveres barátsága
Róbert Remiáš és Oskar Fegyveres még a határőrség tiszti iskolájában barátkozott össze. Tanulmányaik befejezése után együtt szolgáltak a dévényújfalusi határőrségnél, majd a bűnügyi rendőrséghez kerültek.
Szakmai pályájuk 1996-ban vált külön, amikor Fegyverest felvették a titkosszolgálat megfigyelési osztályára. A barátságuk azonban nem ért véget, s amint az a későbbiekben beigazolódott, útjaik továbbra is sűrűn keresztezték egymást.
1995 augusztusának utolsó napján egy szervezett bűnözői csoport külföldre hurcolta az akkori államfő, Michal Kováč fiát, amiről akkoriban sokat cikkeztek a szlovák lapok. Remiáš sorsa szempontjából azonban meghatározó volt, hogy az ügyben barátja, Oskar Fegyveres is vallomást tett a rendőrségen, mégpedig terhelő vallomást az akkori titkosszolgálatra nézve.
Ettől a pillanattól kezdve Fegyveresnek menekülnie kellett a szlovák titkosszolgálat bosszúja elől. Remiáš Fegyveres bizalmasaként tudott barátja döntésének körülményeiről, s tudott arról is, hol bujkál. Ő lett Fegyveres összekötője a hazájával, és haláláig jelentős szerepet játszott abban, hogy Fegyveres politikai menedékjogot kapott.
A hatóság balesetnek állította be az ügyet
A belügyminisztérium eleinte tagadta, hogy Remiáš merénylet áldozata lett volna. Azt állították, baleset történt, amelyet valószínűleg a gépjárműve meghibásodása okozott. Később bebizonyosodott, hogy ez csupán egyike volt azoknak az elméleteknek, amelyek arra irányultak, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék, és az ügy kivizsgálását késleltessék.
Havonta változó, egymásnak ellentmondó jelentések hangzottak el különböző belügyi és rendőrségi tisztségviselők szájából, mígnem kiderült, nagy valószínűséggel mégiscsak szándékosan elhelyezett robbanószerkezet okozta a gépkocsi felrobbanását.
Mindez arra engedett következtetni, hogy Remiáš meggyilkolásának kivizsgálása körül nincs minden rendben. Az akkori kormányközeli lapok is megpróbálták halála után lejáratni őt, azt állítván, hogy Remiáš különböző, „nem tiszta” ügyletekbe keveredett.
Kronológia
Röviddel a halála előtt Remiáš azt is elmondta a nyomozóknak, hogy szerinte a titkosszolgálat figyeli őt, de azok állítólag nem hittek neki. A titkosszolgálat későbbi, 1999-es jelentéséből, amelyet Vladimír Mitro, a SIS akkori igazgatója terjesztett a parlament elé, kiderül, hogy a titkosszolgálat egészen a haláláig valóban lehallgatta Remiáš telefonjait, és a Brojler fedőnevű akcióban meg s figyelte őt.
Mitro jelentése azt állítja, hogy az államfő fiának elhurcolását Lexa titkosszolgálata hajtotta végre. Lexát a képviselők megfosztották mentelmi jogától, ezért külföldre menekült. Később a Dél-afrikai Köztársaságban tartóztatták le.
Jaroslav Ivor főnyomozó 1999-ben úgy nyilatkozott, hogy Remiášt csak második próbálkozásra sikerült meggyilkolni. Miroslav Sýkora első ízben még Michal Kováč fiának elhurcolása előtt kérte fel Jozef Roháčot, hogy készítsen robbanószerkezetet, és azt helyezze el Remiáš feleségének BMW-jére. Ez a szerkezet azonban nem működött, csak a Remiáš kocsija alá helyezett második robbanószerkezettel sikerült megölni őt.
A rendőrség 2002-ben helyezte vád alá Ivan Lexát, akit azzal vádolt, hogy Remiáš meggyilkolását kétmillió koronáért a pozsonyi alvilág fejénél, Miroslav Sýkoránál rendelte meg. A gyilkosság végrehajtásával pedig Imrich Oláhot és Jozef Roháčot vádolták. (Miroslav Sýkorát egyébként 1997 februárjában lőtték agyon a pozsonyi Holiday Inn szálló előtt.)
2006 szeptemberében a Pozsonyi Kerületi Ügyészség leállította az Imrich Oláh és Jozef Roháč elleni bűnvádi eljárást. Dobroslav Trnka akkori főügyész, úgy nyilatkozott: „A nyomozás bebizonyította, hogy ez a két vádlott nem követte el a szóban forgó büntettet”.(Imrich Oláhot azután 1997-ben éppen Mikuláš Černák tette el láb alól.)
Mivel a vádat nem tudták alátámasztani, 2006-ban a speciális ügyészség beszüntette a Lexa elleni eljárást is. Lexa ügyvédje, Ľubomír Hlbočan akkoriban úgy fogalmazott, „sose volt bizonyíték arra, hogy gyilkosság történt volna”. Véleménye szerint erről csak azok a politikusok beszéltek, akiknek ez megfelelt.
2008-ban aztán a rendőrség leállította a nyomozást a Remiáš-ügyben, mivel nem sikerült elég bizonyítékot összegyűjteniük konkrét személy meggyanúsításához. A vizsgálatot azonban nem zárták le végleg, azt állították, újabb bizonyítékok előkerülése esetén a nyomozás folytatódik.
2012-ben Iveta Radičová kormánya Michal Kováč családjától és Róbert Remiáš hozzátartozóitól is bocsánatot kért azért, hogy az állami hatóságok a bűncselekmény elkövetésében való részvételének megalapozott gyanúját nem vizsgálták ki. Az állami hatóságok más képviselői korábba ugyanis nem engedélyezték, hogy az ügyet megfelelőképpen kivizsgálják, és a bűnösöket felelősségre vonják. A parlamentben sohasem volt alkotmányos többség Vladimír Mečiar amnesztiáinak az eltörlésére, amelyeket 1998-ban az államfői szék megüresedése után Mečiar – akkori kormányfőként – a köztársasági elnöki jogkörök gyakorlása során adott ki.
Remiáš édesanyja máig állítja, a tetteseket mindenki ismeri. Néhány nappal azelőtt, hogy a fiát megölték, az felhívta őt telefonon és azt mondta, ha meghal, azért „Mečiar, Lexa és a vazallusaik lesznek a felelősek.” Remiášová korábban úgy nyilatkozott, évek múltán is bízik a csodában, s reméli, hogy ezt a politikai gyilkosságot is felderítik egyszer. „Itt az ideje, hogy az emberek tudatosítsák, ha valami nem oldódik meg, akkor az újra és újra visszatér” – fűzte hozzá Remiášová, aki szerint mindenkinek tanulnia kellene a múlt hibáiból, hogy azok ne fordulhassanak újra elő.
A nyomozás újraindítása
A nyomozás újraindításáról ez év február 8-án döntött a rendőrség. A döntés meghozatalára a Pozsonyi Kerületi Ügyészség adott írásos utasítást, amit az Főügyészség és a Rendőrkapitányság szóvivői is megerősítettek. A rendőrségi szóvivő szerint azért folytatják a nyomozást, mert megszűntek az ügy leállításának okai, azaz újabb bizonyítékok merültek fel. A folyamatban lévő vizsgálat miatt azonban részletesebb információkkal nem kívántak szolgálni.
Felmerült az a feltételezés is, hogy a nyomozás újraindításának oka Mikuláš Černák vallomása lehet, ezt azonban a Főügyészség szóvivője, Andrea Predajňová cáfolta, mondván, „…Mikuláš Č. vádlott nem kérte az illetékes ügyésztől, hogy vallomást tehessen. A kihallgatása még 2002-ben, a büntetőeljárás leállítása előtt megtörtént. A büntetőeljárás folytatásának oka egyéb fontos tények felmerülése volt, nem pedig az említett vallomás“.
Tény viszont, hogy Mikuláš Černák tavaly egy életrajzi könyvet jelentetett meg, amelyben a szlovákiai alvilág ténykedéséről, konkrét nevekről, esetekről számol be. Vladimír Mečiarról többek közt azt állítja könyvében, az egész alvilág tudta, hogy Róbert Remiáš meggyilkolását a Szlovák Titkosszolgálat rendelte meg a maffiánál.
(Felvidék.Ma/tasr/aktuality.sk/webnoviny/sme.sk/dennikn.sk)
