Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére a budapesti Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor „1956 ÉS A MEGTORLÁS FEKETE KÖNYVE” című 450 oldalas kötete, amely az eddig napvilágot látott 1956-os kötetek közül az egyik legteljesebb, leghitelesebb összefoglaló munka az 1956-os magyarországi eseményekről, az előkészületekről, a sortüzekről, illetve a megtorlásról és a koncepciós perekről.
A könyv három részre oszlik. Az első rész címe: „A győztes forradalom”, a másodiké: „A megtorlás”, a harmadik pedig „A forradalom és a megtorlás 20 000 halottjáról” címet viseli. Jobbágyi Gábor a könyv első részében saját kutatásai alapján írja le az 1956-os forradalom kirobbantásának szovjet-magyar előkészületeit, az 1956. október 23-án történteket – beleértve a tüntetők szándékos felfegyverzését –, majd 1956 harcait, majd hiteles képet kapunk az 1956. október 25-én, a „véres csütörtökön” történt Kossuth téri sortűzről, valamint a mosonmagyaróvári (1956. október 26.) és a salgótarjáni (1956. december 8.) sortűzről. Jobbágyi Gábor a kilencvenes években és az azt követő időszakban egyike volt azon keveseknek Magyarországon, akik tudományos kutatómunkát végeztek az 1956 utáni perek eredeti anyagaiban, tárgyilagosan és aprólékosan feldolgozták azokat, majd könyörtelen őszinteséggel feltárták. A kötet második részében tehát az 1956 utáni peranyag kritikai feldolgozását és ellentmondásait mutatja be a tárgyalások jegyzőkönyvei alapján, a történelmi tények iránti hűséggel. Ebben a fejezetben az eredeti peranyagot kutatva dolgozza fel a koncepciós pereket, s azok hátterét. A könyv második részének fő motívumai így Dudás József és Szabó János koncepciós pere (a megtorlás első koncepciós pere), Földes Gábor és társai büntetőpere, a „pesti srácok” büntetőpere, itt elsősorban Mansfeld Péter és társainak elítéltetéséről van szó, Fáncsik György és társainak pere (Köztársaság téri per), Szirmai Ottó, Angyal István és társai büntetőpere, valamint Tóth Ilonának, az orvosi kar mártírjának pere. A könyv harmadik részében mindenekelőtt azt tudhatjuk meg Jobbágyi Gábor kutatásai alapján, hogy hány sebesültje és halottja volt az 1956-os magyar forradalomnak és a megtorlásnak, mennyi volt a katonahalál, kiket temettek tömegsírba és mi lett a sorsa a névtelen halottaknak.
Jobbágyi Gábor huszonöt éve írja ezt a könyvet, egyes részletei megjelentek tanulmányok, értekezések, könyvek formájában, most továbbfejlesztve újabb fejezetekkel bővítette az egyetemes anyagot. Ő maga polgári jogász, mégis komoly szakértelemmel nyúlt a büntetőjogi perekhez, hiszen két és fél évtizede foglalkozik az 1956 után megtorlás koncepciós pereivel, többek között abból a megfontolásból, hogy a forradalomnak és a megtorlásnak számos jogi vonatkozása van, amelyet nem dolgoztak fel.
Sötét időszak tárul fel előttünk ebben az igényes, tartalmas és terjedelmes könyvben. Olyan időszaké, amikor a politikai bosszú elsöpri nemcsak a jogi garanciákat, hanem a józan észt is, teret engedve a vak gyűlöletnek, a hatalom tobzódásának. Akik 1956 forradalmát és szabadságharcát felnőttként érték meg, és sejtéseik voltak a környezetükből elhurcoltak sorsáról, azok szembesülhetnek a valósággal. Aki később születtek, és semmit, vagy csak valótlanságokat hallottak arról, mi történt 1956-ban és 1957-ben Magyarországon, azok végre megismerkedhetnek a valós tényekkel.
A könyv előszavában Jobbágyi Gábor így fogalmaz: „Magam úgy határoztam, hogy harag és részlehajlás nélkül próbálom feltárni a lehazudott tényeket, próbálok legalább tanulmányokban, könyvekben igazságot szolgáltatni a forradalom és a megtorlás áldozatainak.” Sikerült neki: igazságot szolgáltatott az áldozatoknak, még akkor is, ha a „hivatásos“ történészek körében nem örvend népszerűségnek. Fájdalmas és tanulságos ez a szellemi séta, göröngyös úton haladva. De kötelességünk végigmenni rajta.
