Rangos kitüntetést kapott munkásságáért a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes. Az egyik legrégebben működő felvidéki néptánccsoport megjárta már Szlovákián és Magyarországon kívül Németországot, Ausztriát, Portugáliát, Venezuelát, Olaszországot, Ausztráliát és Új Zélandot is. Augusztus 19-én Budapesten átvehették a Külhoni Magyarságért Díjat. Reicher Gellértet, a Szőttes szervezőtitkárát kérdeztük.
Mit érzett, amikor megtudta, hogy a Szőttes is megkapja a Külhoni Magyarságért Díjat?
Két hónappal ezelőtt kért a Miniszterelnökség tőlünk egy összefoglaló anyagot. Sejtettük, hogy miért kérik, azt viszont nem tudtuk, lesz-e eredménye a levelezésünknek. Ha azt mondanám, hogy nem bíztam benne, akkor nem mondanék igazat. Nagyon bíztam, bíztunk abban, hogy elismerik a munkásságunkat. Ennek ellenére, mikor megkaptam a hírt, hogy odaítélték a kitüntetést, meglepődtem, és nagyon örültem. Hiszem, hogy az együttesünk ezt a díjat megérdemelte. Negyvenhét éve alakult meg a Szőttes, ez alatt nagyon sokat dolgoztunk és nagyon sok sikert értünk el. Egyébként a Felvidéken, leszámítva az Ifjú Szíveket, ami viszont már profi csoport, mi működünk a legrégebben folyamatosan, egy napra sem szakítottuk meg a tevékenységünket. Vannak együttesek, amelyek korábban alakultak, a szinaiak és a nagyidaiak, de sajnos, ki kellett hagyniuk néhány évet. Most szerencsére mind a kettő működik. Persze, voltak nálunk is hullámvölgyek, például, mikor a Szőttes kiötlője, megalapítója, addigi művészeti vezetője és koreográfusa 1983-ban emigrált. Ekkor mindenki azt jósolta, hogy ezzel megszűnik a Szőttes. De nem ez történt. A Szőttes szellemisége megmaradt.
Mi a Szőttes szellemisége?
Sokszor elhangzott már és le is írtuk, hogy mi csak tiszta forrásból dolgozunk. Ennek a küldetésnek a mai napig eleget teszünk. A csak tiszta forrásból mottóhoz hűek maradtunk. Próbálunk a legközelebb maradni az eredeti népművészethez, a viseletek, a népdalok és a zene, valamint a néptánc, amit bemutatunk, az eredetit mutatja meg. A viseleteink vagy eredetiek, amiket felvásároltunk, begyűjtöttünk, vagy az eredeti mintájára készültek. Nem stilizált népviseletet hordanak a táncosaink. Bár ez ma nem divat, de mi ugyanazt csináljuk, amit 1969-ben elkezdtünk. A hagyományainkat meg kell élni! Nemrégiben olvastam, hogy a hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, és valahogy így vannak ezzel a Szőttes táncosai is, ők is megélik a népi táncokat, ezért is ilyen hitelesek a programjaink.
Fotó: Szőttes
Mennyire vonzó ez a szellemiség a fiataloknak? A csoport tagsága szinte évente megújul. Hogy lehet valaki táncos a Szőttesben?
Volt olyan időszak, amikor toboroztunk tagokat. De mi inkább megbeszéléseket tartottunk, tisztáztuk a jelentkezőkkel, hogy legalább két-három hónapig jó lenne, ha táncolna, majd ez után döntené el, hogy marad-e a Szőttesben. Ez azokra vonatkozott, akik előtte sosem táncoltak.
Vannak viszont olyanok is, akik előtte másutt táncoltak.
Igen. Több olyan táncosunk van, akiknek már volt táncos múltjuk. Akik idejönnek dolgozni, tanulni és előtte már táncoltak valahol, jelentkeznek a Szőttesnél. Szerencsére mindig van utánpótlás. A Szőttesben az a jó, hogy heterogén a társaság, ami a korosztályt illeti, hiszen van 17 éves és 50 éves táncosunk is. Diószegi László egy verseny értékelőjén – amikor ötödik alkalommal nyertük el a kiváló minősítést – mondta rólunk, hogy az is előnyünk, hogy több korosztály táncol együtt a csoportban. A néptáncot szívvel és ésszel kell táncolni, nemcsak tüdővel és lábbal, ezt meg kell érteni és érezni kell. Fel kell hozzá nőni.
A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes amatőr együttes. Pályázati pénzből tartja fenn magát. Mennyire nehezíti meg ez a működést?
Igen, pályázatokból élünk, de mivel jó nevünk van, valamint minden évben, minden projektet jól és időben elszámoltunk, ezért nyertesek a pályázataink. De gondot okoz, hogy a pénzt későn küldik. Augusztus van és annak ellenére, hogy a szerződést aláírtuk, még nem kaptuk meg a pályázati pénzt. Ez nehezíti a dolgunkat. Az olyan intézmények, mint a miénk, másként nem is nagyon tudna működni.
Fotó: Szőttes
Sok sikere van a Szőttesnek. Szervező titkárként mi a legnagyobb büszkesége?
Ha egy mondattal kellene összefoglalni, akkor azt mondanám: arra, hogy ilyen körülmények között még mindig létezünk (nevetés). És persze a mostani kitüntetésre is büszke vagyok, amelyet a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága megítélt. Nagy büszkeség, hogy megkapta az együttes a Külhoni Magyarságért Díjat. A díjat olyanoknak adják át, akik a külhoni magyar közösségek érdekében a kultúrában, a nemzeti örökségünk megőrzésében tevékenykednek. A siker a korábbi minősítő versenyeken elért kiváló minősítésnek és aranysávos díjazásoknak is köszönhető. Több díjat nyertünk az évtizedek során, díjazták a táncosainkat, az énekeseinket, a zenekarunkat, de még a viseletünket is. És persze óriási siker, amikor egy kultúrház megtelik, az emberek tapsolnak, és utána leszólítanak, beszélgetnek velünk. Ezek mind sikerek, sőt, talán ez a legnagyobb sikerünk.
Lehetetlen felsorolni mindenkit, akik hozzájárultak a majdnem fél évszázad alatt a Szőttes sikeréhez. De kik azok, akiknek a Szőttes léte köszönhető?
Tényleg lehetetlen mindenkit felsorolni. De az alapítókat abc sorrendben el szoktam mondani. Nekik elévülhetetlen szerepük van a Szőttes megalapításában. Ágh Tibor, Gyurcsó Pista bácsi, Quittner János és Takács András. Hangsúlyozom, ez nem érdemi sorrend, hanem abc sorrend. Mindenki hozzátette tudását a megalakuláskor, hogy a Szőttes működőképes együttes legyen.
A díjátadón készült képriportunk ITT tekinthető meg.
