Az idén lenne 70 éves Janiga József festőművész, akit sokan a Csallóköz festőjének is neveznek. A meg nem élt jubileum alkalmából nyílt kiállítás augusztus 4-én a Csallóközi Múzeum nemrég felújított kiállítócsarnokában.
A tárlatnyitó előtt Janiga Évát, a festőművész özvegyét és hagyatékának gondozóját kérdeztük arról, milyen képeket láthat a művészetkedvelő közönség:
„Erre a tárlatra sok olyan képet hoztam, amit a nagyközönség még nem látott. Nemcsak tájképeket, hanem figurális kompozíciókat is, hogy lássa a közönség, a férjem nem csak tájképfestő volt. Könyvillusztrációiból, grafikáiból is látható itt egy „csokor”. Ezenkívül önarcképek és a kertünk is látható néhány alkotáson. Férjem mindig is vállalta, hogy ő a Csallóköz festője, mert nagyon szerette ezt a tájat. 2004-ben hunyt el, de azóta is számos kiállítása volt.
Ebben az évben ez már a második, hiszen idén márciusban lett volna a kerek születésnapja. Életének utolsó éveiben a betegsége kerekes székhez kötötte, jobb felére megbénult. De ő nem adta fel, megtanult bal kézzel festeni. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen szép kiállítóteremben láthatják az emberek a képeket. S hogy a kánikula ellenére ilyen sokan eljöttek”– mondta a festő özvegye, aki azt is elárulta, az idén még egy, kamarajellegű kiállítást terveznek Komáromban.
A jubileumi kiállítás megnyitója a népes közönség előtt Boráros Imre Kossuth-díjas színművész szavalatával kezdődött, aki Kulcsár Ferenc Zsoltár című versét adta elő, amit a költő a festő emlékére írt.
A tárlat képeit, a festőművész munkásságát Fábik Erzsébet képzőművész méltatta, mintegy végigvezetve a látogatókat a kiállításon. Közben gyakran idézett magától a művésztől, aki Párkányban született, ahol festői a környék. Szépséges tájat keresnie sem kellett, mert az adott volt. A paraszti élet mindig is közel állt hozzá, hiszen ebben a környezetben nőtt fel. Nem véletlen, hogy ennek az életmódnak a méltóságát emeli ki képein.
Janiga Józsefet nagyon érdekelte maga az ember is, és akárcsak Rembrandt vagy Van Gogh, ő szintén rengeteg önarcképet készített, de portrékon örökítette meg azokat is, akikért rajongott: festőket, zeneszerzőket. Akvarelljei, tusrajzai pontos, mesteri kompozíciók, melyek drámai erővel hatnak.
Mivel tanított is, élete nagy részét gyermekek között töltötte, és ugyancsak rajongva szerette saját gyermekeit. Éveken át illusztrálta a Kis Építő és a Tücsök című gyermeklapokat, de több gyermekkönyvet is. Idővel a csallóközi tájat is megszerette és rengeteg képen örökítette meg, de nagyon fontos volt számára gyermekkora színtere, a Duna, akárcsak a nagymegyeri ház is. „Én csupán a színek napszámosa vagyok” vallotta a festő, aki értékes örökséget hagyott maga után.
A tárlat 2016. szeptember 3-ig tekinthető meg. (Keddtől péntekig 8–12, illetve 13–17 óra között, valamint szombatonként 10–12, illetve 13–16 óra között.)
A szerző felvételei
