A diákok elmélyülten hallgatják a hitközség tagjának előadását. (Fotó: Králik Zsuzsanna)

„És ugyan néhány őrültön kívül senki nem tagadja a holokausztot, de az is tény, hogy kellő mértékben nem ismerjük a saját tényeinket, vagyis nem helyeztük el őket a saját történetünkben. Nem a másokéban, nem a nyilasokéban, nem a szélsőjobbéban, hanem a sajátunkban.“ (Esterházy Péter)

1941 és 1945 között több mint 400 ezer, a mai országterületről 200 ezer magyar zsidó esett áldozatul a munkaszolgálatnak, a deportálásoknak, a magyar hatóságok brutalitásának, a halálmeneteknek, az auschwitzi gázosításoknak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok szörnyű körülményeinek.

Az Auschwitzba elhurcolt felvidéki magyar zsidóságnak nagy része nem élte túl a haláltábor borzalmait, s csupán kevesen térhettek vissza otthonaikba. A túlélők jelentős része a második világháború utáni kivándorlási mozgalmak következtében elhagyta az országot, így Dél-Szlovákiában csupán néhány kisebb zsidó közösség maradt.

Szlovákia szeptember 9-ét határozta meg a Holokauszt és a Rasszista Erőszak Áldozatainak Napjaként. 2003-tól minden év szeptember 9. a Holokauszt Emléknapja az alap- és középiskolákban. Közös kötelességünk az áldozatokra való emlékezés, valamint az ellene kiállók előtti tisztelgés. 2003 áprilisában a Selye János Gimnázium igazgatója Andruskó Imre kezdeményezésére iskolánk a Komáromi Zsidó Hitközséggel együtt Holokauszt-emléknapot rendezett.

A program célja az volt, hogy megismertesse a komáromi gimnázium tanulóit a vészkorszak történetével, valamint az, hogy a formális és informális oktatás módszereivel emléket állítson Komárom és környéke egykori zsidó lakosainak.

Azóta minden év szeptemberében emléknapot szervezünk. Több vendégelőadónk volt már, Izraelből, Magyarországról, többször járt nálunk a zsidó hitközség alelnöke, dr. Novák Tamás vagy a Jókai Gimnázium történelemtanára, Beró László. Idén, azaz szeptember 9-én iskolánk udvarán gyűltek össze a 3. évfolyam diákjai, hogy közösen emlékezzenek meg az áldozatokról.

A több mint háromórás emléknap célja nemcsak a megemlékezés, hanem a múlt teljesebb megértése, az empátia felkeltése, s annak felismerése, hogy a holokauszt az egész emberiség számára hatalmas veszteséget jelentett, s ezáltal megakadályozzunk bármiféle népirtást, akárhol is történjen az a világban.

Diákjainkkal először a menházba mentünk, ahol már vártak minket, az előadó dr. Novák Tamás és a Paszternák házaspár, a hitközség elnöke és felesége. Novák Tamás előadásában bemutatta a komáromi zsidó menház rövid történetét, elmesélte, mi maradt az elhurcolt komáromi zsidó közösségből, zsinagógákból.

A mikromúzeum megtekintése után, átsétáltunk a zsinagógába, ahol a gyerekek betekintést kaptak egy kicsit a zsidó nép történelmébe, megismerték a zsidó időszámítást, ünnepeiket, majd az előadó válaszolt a diákok kérdéseire. Elsétáltunk a komáromi zsidó temetőbe is, amely az Aranyember utca és a Pozsonyi főút közti területet foglalja el.

Az előadó igyekezett képet adni a zsidóság temetkezési szokásairól, összehasonlítva azt más vallások szokásaival. Majd közösen megnéztük a zsidó sírokat, neveket, sírfeliratokat, jelképeket a sírköveken. Visszatérve az iskolába, a tanulók a gimnázium aulájában egy rövid ismeretterjesztő filmet, a Holokauszt szemeit nézték meg, majd a film után Elek József történelemtanárral beszélgettek.

Ez a nap hangsúlyozta „az emlékezés és a tanítás kötelességét”. Az utóbbi pár évben különösen az iskolai oktatásban sokkal nagyobb figyelmet kap a holokauszt, mint bármikor korábban. Rendkívül nagy hangsúlyt kell fektetnünk a módszerre. Nemcsak a tananyag tartalma a fontos, hanem maga a megközelítés is.

Az áldozatokat a középpontba helyező megközelítések az egyéni sorsok bemutatására helyezte a hangsúlyt, hiszen az elérni kívánt azonosulás csak az egyes emberek történetének megismerésén keresztül valósulhat meg. Nálunk – ha írhatom így – a holokauszt oktatása gyökeret eresztett.

Iskolánk célja, hogy diákjaink szembenézzenek a múlt tanulságaival, nem bűntudatot, de felelősségtudatot akarunk ébreszteni. Miközben a diákok a holokausztról és más népirtásról tanulnak, rá kell ébredniük, hogy ilyen – emberek által elkövetett bűntettek – újra előfordulhatnak, ahogy ez megtörtént a zsidókkal, megtörténhet másokkal is.