Lukanénye, a ma közel ezernégyszáz lelket számláló település nagyobb falunak minősül az Ipoly mentén. A mostani határfolyótól északra, egy keskeny völgyben, festői környezetben települt. Itt ömlik a Csehi-patak a nagyobb Csábi-patakba, amely aztán az Ipolyba viszi vizüket.
A hajdani Hont megye keleti felében található községet észak és északnyugat felől a Korponai-hegyvonulat dimbes-dombos nyúlványai veszik közre. A látóhatárt keletről a Mátra hegycsúcsai, délről pedig a Börzsöny magaslatai határolják. Középpontjának tengerszint feletti magassága 175 méter, ám az Ipolymenti-katlan itteni magaslatai elérik, sőt túlhaladják a 300 métert is.
A vármegye régebbi helységei közé tartozó Lukanényéről „már IV. Béla király is megemlékezik egy 1243. évi oklevélben“. Itt azonban nem az első írásos említésről van szó, hisz Lukanénye neve már 1135-ben előfordult egy okiratban Nena alakban. Akkor Hont vár és a nemesek birtokát Lampert comes a bozóki monostornak adta.
A földrajzi nevek etimológiáját tárgyaló szótár szerint „a Nénye helynév puszta személynévből keletkezett“, a Luka előtag meg „a 14. század óta itt birtokos Luka családra emlékeztet“. Nenince – a mai hivatalos megnevezés – pedig a magyarral párhuzamos szlovák névadás eredménye. Lukanénye viszont, akárcsak megannyi más település, már jóval az első írásos említést megelőzően (a legrégibb kőkorban is) időnként lakott hely volt.
A falunak ma két temetője van: a Házaskai és a Nagytemető. Mindkettőben láthatunk központi keresztet és sok szép sírjelet.
Újabb kori, repedezett szürkés műkő a Házaskai temető központi keresztje. A betonalapzaton álló egylépcsős téglalap alakú oszlopon fehér márványtábla van ezzel a felirattal: „Én vagyok a Föltámadás/ és az élet/ 1972“. Az oszlopfő további két négyzet alakú lépcsőjén állt az INRI-feliratos, egyenes szárvégű műkőkereszt. Az öntöttvas korpusz eredetileg ezüstözött, ma fehérre festett, az ágyéktakaró kék színű; feje jobbra fordítva, a karok széttárva, a lábszárak egymás mellett.
Háromlépcsős betonalapzaton áll a Nagytemető központi keresztjének (új rész) a téglalap alakú oszlopa, rajta fekete márványtáblán ez a dedikáció: „Adj, Uram örök nyugodalmat/ a megholt híveknek/ és az örök világosság/ fényeskedjék nekik/ 1967“. A dedikáció felett egy márványba vésett aranyozott keresztalakzat látszik. A kiszélesedő oszlopfő felfelé elkeskenyül, egy négyzet alakú lépcsőben végződik. Ezen áll az INRI-feliratos, egyenes szárvégű, korpuszos műkőkereszt. A korpusz öntöttvas, fehérre festve. Az ágyéktakaró kék. Krisztus feje lefelé, illetve jobbra fordított, kezei függőleges tartásban, lábfejei egymás mellett. Varga János és neje állíttatták, akik mögötte vannak eltemetve.
A Nagytemető öreg részének központi keresztje, illetve annak egylépcsős oszlopa egy betonalapzaton áll, rajta fehér márvány emléktábla az alábbi dedikációval: „Irgalmas Jézus/ hiszem a föltámadást és/ az örök életet“. Az oszlopfőn látható az egyenes szárvégű, korpuszos műkőkereszt. A korpusz öntöttvas. Krisztus az ég felé tekint, kezei függőleges tartásban, lábfejei egymás mellett. A feszület helyén egykor egy fakereszt állt, a mait Szliacky Péter és neje (Hideg Maris nene) állíttatta. A feleség árván nőtt fel a faluban, s ezért hálából emelték a szakrális emléket. (Juhász Pálné adatközlése)
A lukanényei temetők sírjeleinek, az itteni nemes családok temetkezési helyeinek alaposabb elemzése további kutatómunkát igényelne. Az előkelő és neves nényei nemesek egyike volt a Gracza család. A Graczáknak Sülykipusztán (Sülyök, Sülyk, Sülyki, Sulyok) volt kastélyuk, illetve kúriájuk. A családból többen az 1848/49-es szabadságharc katonái, tisztjei voltak. Közülük Gracza László síremléke ma is látható Nénye és Csáb határrészén, a hajdani pusztához közeli, szőlővel beültetett területen. A magas, szürkés gránitobeliszk szövege még olvasható. Ez áll rajta: „ GRACZA LÁSZLÓ/ élt 58 esztendőt/ elhunyt 1889. julius 1./ Emlékét tartsa fönn/ honszerelme, munkássága,/ vasjelleme“ Nyugvó porain legyen áldás!“ Itt nyugszik hát a szabadságharc egyik volt nényei honvédje, akinek sírját újabban rendszeresen koszorúzzák március 15-én.
A plébániakertben található családi sírboltról, a Luka-kriptáról már szóltunk egy külön írásban, benne a Házaskai temető hajdani Szentháromság-kápolnájáról és a Fekete-sírokról.
A település előkelőbb családjai közé tartoztak a Marosiak, illetve a Heisterek is. A Marosi-Heister családi sírbolt a Házaskai temetőben látható. A betonlapokkal fedett sírkamrák felett egy fekete márvány sírjel áll. A nyitott könyv alakú márványlap két oldalán a sírban nyugvók neve, születési-halálozási dátuma olvasható, középen pedig egy kisméretű vaskorpuszt látunk. Az 1944-ben ide temetett Marosi Ernő géplakatosról, bércséplőről tudjuk, hogy Ipolyhídvég határában szlovák partizánok lőtték le.
A temetőben több fiatalon vagy tragikusan elhunyt hívő sírjelét is érdemes szemügyre vennünk. A Házaskai temetőben láthatjuk például a 16 éves korában meghalt Híves József leventeképes, porcelánkorpuszos, kihegyezett szárvégű műkőkeresztjét. Hozzá hasonló Híves András és neje sírjele, melyet egy porcelán Krisztus-fej is díszít. Egy tragikusan elhunyt anyának és két fiának sírboltját fekete magas vaskorpuszos márványkereszt jelöli, oldalán két kis porcelán angyalfejjel. Angyalfejet a másik temető kisgyermeksírjain is láthatunk. Hajdan a fiatalon elhunyt gyermekeket egy sorban temették Házasnényén is. Ilyen sírok jelei még ma is láthatók, többek közt a Patay Tibikéé is, aki a falu egykori jónevű tanítójának gyermeke volt.
A nagytemető halottasházát Ján Chovan fafaragómester alkotása díszíti, mely a halált, a föltámadást, illetve a mennybemenetelt szimbolizálja.
A régi házasnényei papok közül többen is meghaltak itt, legtöbbjük sírját azonban már nem találni. Bottlik Bottyán György 1763- tól 1781-ig volt e helység lelkipásztora. Valószínűleg az ő ideje alatt, 1764-ben lett a mai templom is felszentelve. Házasnényén halt meg 1781. márc. 18-án, 66 éves korában. Névtelen sírjele ma feltételezhetően a falu nagytemetőjében van. (Némethy, 1894:510)
Halálával kapcsolatban a korabeli anyakönyvben találunk egy bejegyzést, amely így hangzik: „Az igen tiszteletre méltó bottyáni Botlik György úr, a nényei egyház és a törvényesen hozzákapcsolt leányegyházak adminisztrátora ezen plébánia irányításában 17 esztendőt eltöltvén a szentségek felvétele után 67. életévében elhunyt az Úrban és a község temetőjében e hó 20-án eltemetetett Frivaldszky János alesperes által.“
Lipcsey Pál (1782 – 1793) több mint egy évtizeden át volt a helység plébánosa. Ö is itt halt meg 1793. nov. 8-án. (Némethy, 1894:745), sírja szintén a Nagytemetőben lehet. Halálakor ezt írták róla az anyakönyvben: „Az igen tiszteletre méltó Liptsey Pál plébános úr, aki nagy türelemmel viselte gyengélkedését és különféle testi betegségeit, végül azonban az ezekhez hozzájáruló aszkórság miatt a szentségek felvétele után 43. életévében csendesen megbékélve elhunyt Házasnényén. Plébános.“
Peredi (Pirk) József (1879 – 1885) ugyancsak Házasnénye adminisztrátora, 1880-tól plébánosa volt. Sajnos, korán elhunyt utolsó állomáshelyén.
A Házasi temetőben nyugszik édesanyjával együtt. Szürkésbarna gránit sírjelük dedikációja még olvasható. A sírkő téglalap alakú alsó része félkörívesen végződik, szomorúfüzes díszítéssel. Azon egy legömbölyített szárvégű, IHS-felirattal ellátott keresztalakzat látható. A sírjel szövegét ugyanolyan alakzat fogja közre, mint amilyen maga az oszlop. Ezt olvashatjuk rajta: „Itt nyugosznak/ PEREDI JÁNOSNÉ/ szül. Beke Anna/ szül. 1822+1881/ és fia/ PEREDI JÓZSEF/ H.nényei plébános/ szül. 1849+1885/ Béke hamvaikra“.
A Halottak anyakönyvéből tudjuk, hogy a plébános 1885. aug. 14-én 35 éves korában halt meg tüdősorvadásban. Másnap már temette is őt Petróczy László váci egyházmegyei nyug. plébános, kanonok a Házasi temetőben.
Drozd Pál (1898-1911) Nagyoroszi születésű pap Mohoráról került a házasnényei plébániára. Tizenhárom éven át szolgálta az itteni egyházközség híveit. Aránylag fiatalon hunyt el ő is: 1911. aug. 12-én még temetett Leszenyén, ám ez év augusztus 27-én már a halottak közt anyakönyvezték. A halál okáról nem olvashatunk, de azt még feljegyezték, hogy Drozd János erdész fia 53 éves volt, s 1811. aug. 29-én temette őt Laczkó Lajos esperes-plébános Lukanényén. Sírhelyét eddig nem találtuk.
Lukanényén háborús emlékműből is van kettő. Az első világháborús emlékművet már 1923-ban felállították a faluban. Ez ma is áll a templomdomb alatt, a községbe vezető út bal oldalán. A terméskőből emelt szakrális kisemlék nemcsak Nénye, hanem az egykori filiális községek hősi halottainak is emléket állít; az ő nevük is felkerült a fehér márványtáblára. Szép gesztusa volt ez akkor az egyházközségnek és a lukanényei plébánosnak, Haller Kálmánnak.
Az emlékműhöz egy lépcsősor vezet. A betonalapzaton álló téglalap alakú alsó rész magasabb, s ezen látható a nagy fehér márvány emléktábla a halottak nevével. Fent ez a szöveg olvasható: „Nyugosznak ők, a hős fiak, dúló csaták után“. Majd a 45 név következik falvak szerint csoportosítva, így:
„Lukanényéről Miskei István, Petrovics Béla, Tóth János, Varga Mihály, Fekete Béla, Híves Béla, Pásztor Antal, Zatyko Pál, Czelleng József, Fonodi András, Hácsik János, Híves József, Hajnár Ferenc. Tóth Pesta József, Petrovics Vince, Tóth Mihály, Nemcsok József, Tóth Pál“.
„Bátorfaluból Vlkolenszki István, Hajnár Pál, Kosík György, Michnya György, Bobál József, Volkolenszki András“.
„Apátújfaluból Hegedűs András, Jergyik István, Káger Rezső, Kosík János, Kosík Sándor, Rimóczi Imre, Rimóczi Bertalan, Siket József, Hegedűs János, Siket József“.
„Leszenyéről Bohus János, Maczkó András, Varga József, Kruzslik János, Deák Pál, Bapka János, Doncs János, Varga István“.
„Harasztiból Cservenák János, Viczián József“.
A nevek alatt pedig ez a felirat áll: „Buzgó imáink nektek, kiontott véretek nekünk, szerezzenek békét!“.
Az emlékmű felső része háromszögcsúcsban végződik. Középen egy kisebb fehér márvány emléktáblán ez a szöveg olvasható: „Emlékül a világháborúban elesett fiainak a lukanényei plébánia 1923“. A kőalakzat csúcsán egy háromkaréjos szárvégű vaskereszt áll, rajta öntöttvas korpusszal. A korpusz fehér színű, az ágytakaró barna. Krisztus feje kicsit balra s az ég felé fordítva, a lábfejek egymáson vannak.
A másik, a két világháború hősi halottainak emlékműve bent a faluban, a kastélykertben látható. Egy háromlépcsős betonalapzaton helyezték el, s ez is két részből áll. Az alsó, négyzet alakú műkőrész alacsonyabb, a felső obeliszk alakzat magasabb. Az utóbbin egy fekete márványtáblán ez a kétnyelvű szöveg olvasható: „ Az I. és a II. világháborúban/ elesett katonák emlékére“. Lent két fekete márványtábla, az egyikben az 1914-1918-ban elesett lukanényei katonák neve, amit már egyszer mi is felsoroltunk. A másik táblán a II. világháború 21 nényei hősi halottjának a neve betűrendben: Bakos István, Batta József, Boldog György, Cvengel István, Cserník Mihály, György Pál, György Pál Miskei, Hlavács Vince, Hústyva János, Ivanics István, Miskei Pál, Németh Béla ifj., Ocsko János, Szabó Béla, Szabó József, Sliacki Márton, Sluka Ján, Tomasik Pál, Tóth József Matyis, Török István, Török László.
